Megfogadtam, hogy a rajzolós eszközök csak és kizárólag a táblán kapnak helyet. De vannak azok a kis piszkok, akik sunyin meglapulnak a sarokban és figyelnek, majd mikor dolgom végeztével hátradőlök a kanapén, előcsámpáznak nyelvüket öltögetve, és a fiókra mutogatnak. Na nem, szó sem lehet róla!…
… Odakötöztem őket az asztalhoz. 🙂
A művelethez szükségünk van egy kisasztalra, 1-1,5 m nadrággumira, és egy tűzőgépre (a barkácsolós fajtára és nem az irodaira).
A gumit a tűzőgép segítségével odarögzítettem a fához.
Majd a gumik alá tuszkoltam azokat a dolgokat, melyek a táblán nem kaptak helyet.
És a legjobb, hogy az egészből nem látszódik semmi. 🙂
A kisasztalt nem egy bonyolult művelet fejre állítani, de ha erre nincs mód, akkor sem gond: a gyerekek autószerelőnek képzelve magukat megoldják az “alkatrész” kibányászását. 🙂
A tábla elkészítése ezen a linken olvasható.
Mindenkinek szép napot és jó alkotást kívánok!
Ott még nem tartunk, de egy-egy hisztiroham közben nem mondom, hogy nem villan át az agyamon. 😀
Olvasás közben azt hittem, hogy a gyerekeket kötözted az asztalhoz, és erről jön a tutorial:)
Köszönöm!Egyébként hihetetlen, hogy mi minden képes előbányászni emlékeket tudatunk legsötétebb rejtekéből: néha elég egy illat vagy íz. Néha pedig egy bejegyzés. :)) Azért örülök, hogy jó emléket idézett fel benned. 🙂
Hát ez nagyon jó! Agyerekek biztos élvezni fogják!!Én is mindig játszottam a székekkel, mert levehető volt az ülő része, alulról pedig fülek fogták, és azokat csavargattam. Ez az emlék, most rendesen pofáncsapott miattad. Már teljesen elfelejtettem.Üdv: Manuka