Ééés, megfogom a tányért, megmosom a tányért, feldobom a tányért, elkapom a tányért, csurgatom a tányért, megtörlöm a tányért, éééés kész van a tányér….
Éééés felrakom a falra. 🙂
Azt már mutattam, hogy milyen egyszerű trükkel lehet egy szimpla tányérból falitányért varázsolni (itt olvasható). Most pedig következzék, hogy miként lehet úgy felrakni a falra, hogy a sok szög láttán ne a Dunának menést fontolgassuk.
Ezt a nagyoktól láttam:
Levágtam egy akkora darabot a csomagolópapírból, amekkora területen szerettem volna a tányérokat elrendezni.
Miután megszületett a döntés, hogy melyik dísz, hová kerül, bejelöltem ceruzával a papíron.
Utána maszkolószalaggal felragasztottam a falra, majd egy szöggel bejelöltem mindegyik tányérnál, hogy hová kell a lyukakat fúrni.
A papír eltávolítása után Ő kifúrta a lyukakat, majd behelyezte a csavarokat.
Végül felkerültek a tányérok. Pontosabban van egy kakukktojásos lepke, mely eredetileg egy szimpla dekorációs elem volt, de miután az egyik felébe képtartót csavartunk, falidísz lett belőle.
Egyébként mintha az étkezőnkbe tervezték volna, nem? 😉
Ez a fal a mezsgye a konyha és az étkező között.
Mindössze 46 cm széles, ezért csak kistányérok kerültek rá.
Én szeretem, amikor a modern darabok keverednek a régiekkel.
Itt aztán tényleg van minden: a soproni emlék tányértól kezdve a korondin át az ikeásig. 🙂
Mindenkinek szép napot, és jó alkotást kívánok!
Köszi! Én is örülök, hogy rátaláltam. Mindenképp szerettem volna egy “nemtányért” is a tányérok közé. 🙂
Nagyon szupi :),főleg a pillangó nagyot dob az egészen.Szép kompozíció 🙂
Különben még túl unalmas lenne. 🙂
tökjó, hogy mindegyikhez emlék fűződik, én is szeretem, amikor keverednek az újak a régivel 🙂
Akkor különösen jól esik a dicséreted! 🙂
Nagyon jó lett, pedig nem vagyok nagy tányér-rajongó (még mindig)…:)