Terülj, terülj szőnyegem!
Ő szeret fehér pólóban tetszelegni.
Maszatos Picinykéink szeretnek apjuk karjaiban tetszelegni.
Én nem szeretek hipóval a kezemben tetszelegni.
Ezek kombinációja foltos pólóhalmokat eredményez, melyek hibájuk ellenére szeretnének továbbra is tetszelegni.
Otthonunk pedig szeretett volna egy ilyen szőnyeggel tetszelegni:
Kucorgó kívánsága nem teljesült (teljes egészében), de a pólóké igen. 🙂
Szerettem volna, ha az eredeti elképzelés szerinti természetes hatás (juta, kender, pálmalevél, stb) érvényesül a szőnyegen megfizethető áron. Aztán elmentünk az Ikeába….
…. és vettünk 7 db
Soaré tányéralátétet, a háztartási boltban pedig napsárga, türkizkék és türkizzöld ruhafestéket. Befestettem 3-3-3 darab pólót ezekkel a színekkel. A sárgának csak a felét használtam fel, és dupla annyi vízzel hígítottam, hogy ne legyen erős színe.
Itt megjegyezném, hogy végül színenként csak 2 db póló kellett a szőnyeghez.
Utána következett a pólók 2 cm széles fonallá alakítása. Erről nagyon jó leírás található
Lauránál, úgyhogy inkább
linkelném. Féltem, hogy nem lesz elegendő számomra az anyag (he-he, aztán a nyakamon maradt egy csomó), így a pólók ujját is felhasználtam a belső kör körüli háromszögekhez.
Ezek után kivágtam erősebb vászonból egy 112 cm átmérőjű kört (cirka ennyi 3 db tányéralátét átmérője), majd ráragasztottam forrasztópisztollyal a tányéralátéteket.
(erről nem készült kép)
A fonallá változtatott pólókból fonatokat készítettem. A belső kör körüli háromszögekhez szorosabb, a külsőkhöz lazább szerkezetűeket.
Kb. 1,5 m hosszú fonalakból fontam, az még viszonylag könnyen kezelhető.
Aztán a belső kör köré felragasztottam a fonatokat állítva, azaz a fonat egyik szélével felfelé.
Ezek egy színből készültek (azaz 2 türkizkék, 2 türkizzöld, 2 sárga háromszög keletkezett).
Kb. 1,5 pólóujj adott ki egy háromszöget.
Majd a kör szélére ragasztottam fel a 3 színből kevert fonatot.
Miután ehhez hosszabb fonat kellett, ezért a következő “adagot” ragasztópisztollyal ragasztottam hozzá, majd fontam tovább.
Utána következett a külső háromszögek feltöltése. Sok-sok fonattal. Mondhatnám, hogy annyira sokat fontam, hogy befontam tőle a hajamat. 🙂
Először úgy gondoltam, hogy rávarrom az anyagra kézzel, mint ahogy a régi szép időkben tették.
Össz. fél háromszögig bírtam a kiképzést, aztán újfent a ragasztópisztolyt ragadtam meg. A fonatok alját és végeit is ezzel rögzítettem.
A képen látható sávig párhuzamosan ragasztottam a fonatokat, majd…
… a háromszög tetejét ugyanolyan módon fejeztem be, mint a belső kör melletti háromszögeknél tettem eredetileg (ehhez szintén szorosabban font anyagot használtam).
Itt pedig a végeredmény látható:
Konklúzió:
1. Örülök, hogy nincs annyi pénzünk, hogy Amerikából megrendeljem az első képen látható szőnyeget.
2. Ragasztás közben többször elhagyta a számat az Aúúúú! felkiáltás, mely ebben az esetben nagyon fájdalmas égési sérülés utáni felszisszenést jelentette. Nőtt egy hólyag is az ujjamon. Fájt! Anyukám régebben beszerzett egy égési sérülésekre használatos krémet (állítólag a mentősök is ilyet használnak), bekentem, nem használt.
3. Jelenleg nem borulok ki attól, hogy Kisebbik Picinykém ordít a fésű látványától. Nem akarom befonni a haját egy darabig. Igen, az a csapzott hajú kislány a játszóterén az enyém! 🙂
4. Néha ilyen körülmények között dolgoztam:
Nagyobbik Picinykém nem volt hajlandó délután aludni.
Munkamegosztás: amíg ő házat épített, és szőnyeget fontam. 🙂
Ez pedig a maradék!
Kipihenem a fonás fáradalmait, majd kitalálok valamit. 🙂
Mindenkinek szép napot és jó alkotást kívánok!
