Picinykéim szintén az alkotás megszállottjai (mégiscsak van némi közük hozzám:).) Csak úgy, környezettudatosan: plüssfigurából redőnykitámasztó, ceruzából falidísz, újságokból konfetti, matricából bútordekoráció. Az utóbbihoz elegendő volt számukra fél kiló burgonya pucolási ideje. Majd “Tádám!” felkiáltásukra víztől csöpögő kézzel belibbentem a nappaliba, és elém tárult a következő látvány:
Hölgyeim és uraim, micsoda precizitás, sehol sem maradt ki egy mm2-es darab sem!
Fő szponzorunk a Mami!
Még egy kép arról, ahogy szépen körbeépítették a fiókgombot. És esküszöm, hogy még tetszett is. Csak egy gond volt vele: az öt fiókot összemosták.
Szóval a matricáktól meg kellett válnunk. Ebben az esetben könnyű dolgunk volt, viszonylag hamar lejöttek. Barátnőm kisfia azonban más forrásból szerzi be a képes “vignettákat”. Olyan bitang erős ragasztóval voltak ellátva, hogy első benyomásra az a gondolatunk támadt, hogy csak bútorlappal együtt tudunk tőlük megszabadulni. Aztán találtunk egy egyszerűbb és környezettudatosabb megoldást.
Íme a matricákkal tarkított szekrény, mely már olajtól csillog (korábban ezzel próbálta barátnőm leszedni, de ebben az esetben nem működött).
Most viszont következzék a tökéletes módszer:
Bekentük sertészsírral (bármilyen zsír megteszi, akár kakaóvaj, vazelin, stb.) majd vártunk 10 percet.
Utána előkaptuk a hajszárítót, majd lekaptuk a matricákat (köröm használata is szükséges hozzá:))
(A hajszárító fontos! Próbáltuk anélkül is, nem sok sikerrel.)
A zsírt lemostuk mosogatószeres forróvízzel, és ezt az eredményt kaptuk.
De aranyos vagy! Teljesen elérzékenyültem. Bármikor megyek, ha hívsz, ha nem, akkor is. 🙂 Remélem már ti is jobban vagytok!Nagyobbik reggel kérte, hogy rakjuk fel kétoldalú ragasztóval a matricáját, mert állandóan lejön. Hihetetlen mákom van a matricáinkkal. :)puszi
TABU????Nálunk semmi sem tabu!Az ördögeimnek mindent szabad, ami testi épségüket nem fenyegeti.Bármit is találnak ki, tudom, hogy ha hívom szeretett régi (és örök fiatal)barátnőmet, talál egy tökéletes megoldást arra, hogy hogyan tudnám az elrondított-elcsúfított dolgainkat újra széppé varázsolni.Kisördög fiam nevében köszönöm a kapirgálást!Gyógyulj meg!
Elvileg nálunk is tabu, de aztán az “ördög felébredt”, a papír már nem kihívás. :)) Most már csak azon rimánkodom, hogy a festés-rajzolás ne vegye a fal felé az irányt. 🙂
Nálunk tabu a “bútorramatrica”, de az ördög nem alszik, a bölcs ember viszont a más kárán is tanul. (Próbálok bölcs lenni, több közhelyet pedig nem puffogtatok el…) Ezt most jóóól megjegyzem, köszi, hogy közzétetted!!!
A gyönyörű sublótjaidra szerintem eszükbe sem jutna matricát ragasztani a gyerkőcöknek. Így soha nem fogja megtudni, milyen ha valakit hájjal kenegetnek. :))
Kucorgó az otthonunk. Kedves, aranyos, barátságos, csak egy gond van vele: mostanában állandóan Káosszal lóg. Én tudom, hogy nem szabad túlságosan belefolyni abba, hogy kivel barátkozzon, de érzem, hogy Organizácóval sokkal jobban megértenék egymást. Tehát szép lassan összeismertetem őket (ki tudja, talán házasság lesz a vége?). Tudom, ha a kamra is rendben lesz, akkor nyert ügyünk van! Természetesen, hogy Organizáció érdeklődése se lankadjon "leánykánk" iránt, ezért Kucorgó csinosításáról sem feledkezem meg!
De aranyos vagy! Teljesen elérzékenyültem. Bármikor megyek, ha hívsz, ha nem, akkor is. 🙂 Remélem már ti is jobban vagytok!Nagyobbik reggel kérte, hogy rakjuk fel kétoldalú ragasztóval a matricáját, mert állandóan lejön. Hihetetlen mákom van a matricáinkkal. :)puszi
TABU????Nálunk semmi sem tabu!Az ördögeimnek mindent szabad, ami testi épségüket nem fenyegeti.Bármit is találnak ki, tudom, hogy ha hívom szeretett régi (és örök fiatal)barátnőmet, talál egy tökéletes megoldást arra, hogy hogyan tudnám az elrondított-elcsúfított dolgainkat újra széppé varázsolni.Kisördög fiam nevében köszönöm a kapirgálást!Gyógyulj meg!
Elvileg nálunk is tabu, de aztán az “ördög felébredt”, a papír már nem kihívás. :)) Most már csak azon rimánkodom, hogy a festés-rajzolás ne vegye a fal felé az irányt. 🙂
Nálunk tabu a “bútorramatrica”, de az ördög nem alszik, a bölcs ember viszont a más kárán is tanul. (Próbálok bölcs lenni, több közhelyet pedig nem puffogtatok el…) Ezt most jóóól megjegyzem, köszi, hogy közzétetted!!!
A gyönyörű sublótjaidra szerintem eszükbe sem jutna matricát ragasztani a gyerkőcöknek. Így soha nem fogja megtudni, milyen ha valakit hájjal kenegetnek. :))
adja isten, hogy sohase legyen szükségünk erre a tippre…elképzelem magam, amint sertészsírral dörzsölgetem a sublótomat, brrrrr :DDD
Nagyon raktározd el az agyadban, mert aztán nagyon sokáig aktuális lesz. :))
No ezt észben tartom addig, míg aktuális lesz a téma 🙂