Barbie és a vízkő esete

Ha történetesen Őt Kennek és engem Barbie-nak kereszteltek volna el születésünkkor, akkor valószínűleg mikor anno megláttuk közös életünk helyszínének fürdőszobáját, a következő jelentés húzódott volna meg “Húú!” felkiáltásunk mögött: “Húú, ez fantasztikusan gyönyörűségesen szép!” De miután szüléink nem eme nevek mellett (ez nagyon “mekkelekesen” hangzik) döntöttek, mi csak arra az egy színre tudtunk koncentrálni, mely az egész helyiséget beborította: “Húú, ez aztán borzalmasan rózsaszín!” Mármint a csempe és a kád…. No és a mosdókagyló…. És a szappan- és törölközőtartóról se feledkezzünk meg. Szóval úgy komplett az egész. Bocsánat, a járólap, mely a hozzájuk harmonizáló bordó színben pompázott, kivétel volt. De ezt a rendhagyó küllemét csak addig viselte, amíg a bontás során elénk nem tárult az eredeti burkolat “pinkje”. 🙂

Körülbelül egy évig láttam rózsaszínben a világot (legalábbis a fürdőnkben), mely tökéletes rejtekéül szolgált a vízkőnek. Egyszerűen beleolvadt az alapba. 🙂

Egy kedves rokonomnak nem adatott meg a rózsaszín fürdőkád nyújtotta “védelem”. 10 éve próbál mindenféle csodaszerrel megszabadulni a vízkőtől. Sikertelenül. Aztán megjelentem én, mint az őrült rokon, és kikönyörögtem tőle egy kádsúrolást. 🙂

Íme, az előtte kép:

Itt vannak az én csodaszereim: ecet, rongy, szivacs és fém dörzsi.

Ez pedig a trükk: a kádra rongyot kell teríteni, hogy az ecet ne folyjon le. Én több órán keresztül (kb. 7 órát) érleltem alatta a vízkövet. Olyan kíváncsi voltam, mint egy kisgyerek karácsony előtt, hogy vajon tényleg használ-e. Ami -aki szintén kipróbálta az általam leírt “receptet” –  még izgatottabb lehetett nálam, mert Ő ” csak” 2 órát borogatta a kádat.

Utána a fém dörzsivel átdörzsöltem, majd leöblítettem vízzel. Végül szódabikarbónával megszórtam, és szimpla szivaccsal is áttöröltem.

Hihetetlenül hangzik, de teljesen eltűnt a vízkő.(Jelentem, Ami is sikerrel járt 2 óra múlva úgy, hogy fém dörzsi helyett súrolókefét használt).

Íme a bizonyíték:

Nincs rokoni kapcsolatom Rodolfóval. Ezt tényleg az ecetnek köszönhetjük!

Ui.: Köszi Ami, hogy megosztottad a tapasztalataidat! 🙂

Mindenkinek szép napot és jó alkotást kívánok!
Címkék: , ,
Tovább a blogra »