Szatyorkából kosárka

A minap elgondolkoztam azon, hogy az utóbbi hetekben kreált tárgyaimnak kezd “tulipánból paprika, paprikából Jancsika, Jancsikából kiskirály” színezete lenni. Csak épp a “tulipánnak” kellett egy kis idő, hogy kibújjon a földből. Esetemben a szekrényből. És még csak nem is a liliomfélék családjának egy nemzetségének sarjáról van szó. Itt kérem egy szimpla szatyor került a gyermekek körében használatos, látvány szempontjából sem utolsó, erősen ritmikus, dallamos hanglejtésű versike “porondjára”. 

Hogy mire gondolok?

Szatyorkából kosárka,…

kosárkából ládácska (elkészítése itt),..

…ládácskából kamuláda (leírása itt olvasható)

Jó, ez a kamuláda=kiskirály hasonlat kicsit erős, bár ha a történelemre gondolok… :))

Most pedig következzék szatyorkából kosárka története:

Előszobai pakolászásaim során kezembe akadt rég nem látott strandtáskám, melyet méretéből adódóan tényleg arra kívánatos használni, amit a sors számára szánt. Tejföl bőrű családom ezzel az alkalommal igen-igen ritkán élt (egészen pontosan soha), ezért elérkezettnek láttam az időt, hogy új küldetés elé állítsam magamat.

Először a füleket lenyisszantottam, majd vízzel lespricceltem, és elkezdődött a formázgatás. Egész szép kis alakja lett, de az oldala nem akaródzott kisimulni. Ennek okán drasztikusabb eszközt ragadtam kezeim közé: vasalót! Az élekre vizes rongyot terítettem, majd az előbbi szerkezettel többször átsimítottam. 

És tádám, eltűnt a ránc, sima, mint a baba popsija!

Az erősebb vázszerkezet végett belehelyeztem még ezt a tányérkészlet csomagolására használatos dobozt (de bármilyen doboz megfelel).

És íme a végeredmény!

Itt pedig már a méltó helyén, az “ikrek” között a fürdőszobaszekrényünk tetején. 

Mindenkinek szép napot, és jó alkotást kívánok!