Karácsonyfa díszlécből
A történet ott kezdődik, hogy a tetőterünk amikor a kőkorszakban megteremtődött, még a gipszkartont hírből sem ismerték. Ezért fogalmam sincs, hogy a mennyezetünk milyen anyagból van megoldva, mindenesetre a világ rendjének megfelelően néha izeg-mozog, mely enyhe rés keletkezéséhez vezetett a lapok között. Ez csupán esztétikai szempontból zavaró, az eső nem csorog a nyakunkba.
Mit tehet ilyenkor az ember lánya? Elbaktat a közeli festékboltba, hogy beszerezzen egy hungarocell díszlécet, mely elfedi a szemre nem szép látványt. Már ott éreztem, hogy nem ez az igazi, de megvettem, mert a választék ennyi volt. Mire hazaértem, már biztosan tudtam, hogy ez nem kerül fel a fürdőszobánk plafonjára. Fél éve vár a sorsára. Most elérkezett az idő! Karácsonyfa lett belőle.
Pontosabban dekoráció, mert nekem az igazit nem pótolja:
Elkészítésének menete:
A hungarocell díszlécet felvágtam 42, 34, 26, 18, és 2*10 cm-es darabokra.
(Kissé szórakozott voltam fényképezésnél, az alsó léc ott a maradék.)
Majd mindegyiket bevontam különböző mintájú (csak az volt a lényeg, hogy a zöld szín többségben legyen benne, illetve a szárnak szánt darabban a barna szín domináljon) dekorációs papírral. A 42 cm-es lécet anyaggal, mert nem volt akkora méretű papírom.
A fa tetején leledző csillagot egykor csillagszóróként üzemelő drótcsillagból kreáltam.
Sárga papíron körberajzoltam a csillagot, majd a ceruza vonaláig bevagdostam, és úgy ragasztottam fel a drótra.
A díszléceket gyurmaragasztó segítségével rögzítettem a tükörre (a leghosszabbat kétoldalú ragasztóval),
majd gombostűket szurkáltam bele, és azokra akasztottam a gömbdíszeket.
Utána következett a hópelyhek gyártása. Ha tudtam volna, hogy ez ilyen szórakoztató, akkor már korábban elkezdtem volna vagdosni. Csak sikerélménye lehet az embernek. Nincs olyan, hogy elszúrod, legfeljebb egy új mintát találsz ki! 🙂
Mindenkinek jó alkotást kívánok!
Ui.: Szerintem jól mutatna az ablaküvegen is!
