Még a blog tervezésénél elhatároztam, hogy indítok egy plusz oldalt “Kerülj beljebb!” felirattal, ha úgy érzem egy helyiségről, hogy kész (rendet és dekorációt tekintve egyaránt). Na persze 100%-os készenlétről az én esetemben nem lehet beszélni, mert megrögzött (át)alakító vagyok. A húgom szerint 90 évesen ülök majd egy hintaszékben, ránézek a falra, motyogok magamban alig halhatóan valamit, kimegyek a kamrába, megragadok egy szöget és egy kalapácsot, beverem a falba (baromi jó kondiban leszek), felakasztok rá egy képet, visszaülök a helyemre, és akkor széles mosollyal az arcomon elégedetten megjegyzem: KÉSZ!
Azután pedig elkezdek lakáshirdetéseket nézni, hogy kezdhessem elölről 🙂
De addig is lássuk a majdnem kész étkezőnket (na igen, ha nagyképű akarok lenni, akkor étkező, de egyébként csak egy étkező sarok a konyhánkban :D):
Amikor megvettük a lakást 6 éve (mi és a bank), akkor a konyha sárgára volt festve. Na nem az az úszik a helyiség a napsütésben színre, hanem ahogy anyukám fogalmazta: migrénsárgára. A boltívben a téglák sötétbarnára voltak pacsmagolva (brrrr), a plafonon pedig a 80-as évek lambéria borítása. Az ott is maradt, csak fehér színt kapott. Annak festésénél aztán kijött a maximalizmusom: nyolcszor mentem rá hengerrel és ecsettel a kezemben, mert még a 7. mázolás után is úgy láttam, hogy áttűnik a fa. De így utólag is azt mondom, hogy megérte. Legalább 20cm-ert emel optikailag a belmagasságon.
Az ablakokat szintén mi cseréltettük ki. Régi álmom volt a kazettás ablak. Mindenki (főként a műanyag keretes ablakot árusítók) azzal riogatott, hogy nehéz lesz tisztíni. Igen, cirka 1 perccel biztos tovább tart mint egyébként.
Szóval így állunk most. Őszintén szólva egy szőnyeget még el tudnék képzelni az asztal alá, de amíg Picinykéim jóvoltából az étkezések végeztével több étel található a földön mint előtte az asztalon volt, addig még csak egy ábránd.
Az a fehér szekrény bizony egy cipős szekrény, de úgy gondolom, hogy inkognitóját sikerült megőrizni, és jól beépült az étkezőnkbe 🙂
Szeretem, ahogy a csilláron átsütő napfény kis szivárványokat varázsol szerte a falon.
A tálalószekrényt még évekkel ezelőtt kaptam ajándékba Ő-től és az Ikeától közösen. Legalábbis én így gondolom. Ugyanis valahogy a születésnapom körül ez volt a heti ajánlatuk (akkor még csak csütörtökönként volt ilyen akció), és kevesebb mint a felébe került az eredeti árnak. A háttámlája szürkészöld volt, de mi a mögötte lévő falat már lefestettük korábban levendulakékre, így a szekrény hátulja is ilyen árnyalatot kapott. Arról pedig, hogy hogyan sikerült benne rendet teremteni, Étkezés és étkező szekrény Kucorgónál című bejegyzésben olvashattok bővebben.
Lelőhelyek: