Kosárból törölközőtartó
Szeretem a vizet. Szeretek úszni. És már dúdolom is, hogy ússz és evezz, ússz és evezz… Erről pedig eszembe jut, hogy a húgom szerint én vagyok Szenilla (nem, nem rólam mintázták, nem az alteregója vagyok, hanem szerény személyem testesíti meg Szenillát). Most kérdem én, csak azért, mert a memóriám már nem a régi, szeretek reggelikészítés közben általam komponált (pontosítok: improvizált. Esetleg lenne valaki olyan kedves, hogy lekottázná őket?) operákat énekelni, amivel a családom idegeire megyek; nos ennyi elég hozzá, hogy kijelenthessük: én vagyok Szenilla?
Te jó ég, tényleg én vagyok Szenilla!!! Vagy mégsem? Mert gondolom ő nem esik kétségbe, ha fürdőzése után nincs a közelében száraz törölköző, mert épp aznap került mosásba az addig használatos. Bár most már én sem. Akkor lehet, hogy tényleg én vagyok Szenilla?!
Múltkor említettem, hogy a törölközők nagy részét száműztem a szekrényből. Most megmutatom, hogy hová:
 |
| A kád végébe 🙂 |
Beismerem, hogy ez most nem saját ötlet, tucatjával keringenek ilyen kosaras törölközőtárolós képek a neten (például itt és itt). Miután a gyerkőcök játékainak egy részétől megváltunk, felszabadult két kosár, és ezzel én is bekerültem a rendszerbe egy képpel (vagy kettővel) 😀
 |
| A fürdőlepedők a fenti kosarakban, a kéztörlésre várakozók a kenyeres kosárban. 🙂 |
