Magával ragadott, beférkőzött az agyamba, és engedelmeskednem kell neki.
Nem tudok másra gondolni, csak rá!
Újra és újra látnom kell őt: reggel, délben és este, és sokszor más napszakban is.
Úgy érzem, hogy teljes mértékben eluralkodott rajtam, de nem tudok ellene semmit sem tenni.
Leigázott!
Szeretem!
Szenvedélyesen szeretem!
“Legjobban azt szeretem, ahogy lehúzom a festőszalagot, és élessé válik a két csík közötti vonal. Előtte izgalommal vegyes várakozással tekintek rá, hogy a maszkoló nem tépi-e fel az alatta lévő festékréteget, vagy nem folyik-e meg a frissen festett rész. Azt hiszem, ezt a tevékenységet még a glettelésnél is jobban szeretem” :))
Az egész csík-mániám azzal kezdődött, hogy megláttam ezt a képet:
 |
| forrás |
Aztán teljesen másmilyenhez lyukadtam ki festőhengerrel a kezemben 🙂
Igen, egy csöppet viharverten állnak ott a fényképek. És nem gondoljátok, hogy egy kissé sok helyet vesznek el a csíkos fal látványából? Mert nekem ez volt a véleményem, de hát mint kiderült, az eddig csak enyhén deviánsnak látszó viselkedésmód nálam dominánssá vált. Persze a másik szenvedélyemet (a családom) nem tudta legyőzni, mindenesetre kompromisszumra jutottak. Íme az eredménye:
Az elkészítése eléggé hosszadalmas volt, innen is látszik, hogy nem vagyok százas.
Lássuk a lépéseket:
1. Leszedtem a keretek farostlemez hátulját, melyeket apró lyukak borítottak a másik oldalán található rögzítők miatt. Fatapasz és spakli segítségével eltüntettem ezeket:
 |
| Kész is van az absztrakt alkotás. Darabja megfizethetetlen 🙂 |
3. Lefestettem a falon látható krémszínnel az összes keret hátulját:
.JPG)
 |
| Ezen elvileg a ceruzával jelölt csíkot lehet látni. |
már többször láttam-nézegettem a fotókat a képkerettel, hogy milyen klassz így, vagyis így is, mert mostanáig azt hittem ,hogy a fényképek a keret üveglapjára vannak felragasztva hátlap nélkül és átlátszik a fal…:) szuper, az egész blog. kedvenc listás
Köszönöm! Egyébként macerásabbnak néz ki, mint amennyire az igazából. 🙂
Hát ez nagyon szuper lett! Ennyi precízség és türelem… De megérte!
Hát az úgy túl egyszerű lett volna! :)) De egyébként a hátulján van az akasztó is, úgyhogy csak így tudtam megcsinálni.
Azt hittem, hogy lecsertélted a képkeretek hátulját üvegre, vagy plexire! 🙂
Köszi szépen, örülök, hogy tetszik!
Jajajajaj nagyon jó!!!!! Minden!!!!
Köszi, örülök, hogy tetszik! No és éljenek a csíkok! :))
Ez valami eszméletlen jó lett! Nem kis munka, de megérte (szerintem is :)). Éljenek a csíkok!
Úgy is macerás lett volna, mert az akasztók a képkeret hátulján vannak, így magára a keretre kellett volna felfúrni valami rögzítőt. Tényleg eléggé munkás volt. de inkább csak a tapaszolós és csiszolós rész. Mindenesetre tényleg izgalmasabb :))
Első ránézésre azt hittem, hogy egyszerűen nem tetted fel a keretek hátlapját, a képek pedig a falon vannak. 🙂 Persze így lényegesen munkásabb, és izgalmasabb.
Köszönöm Adél, nagyon örvendek, hogy tetszik 🙂 És örök hála az ellenőrző kód kikapcsolásához vezető iránymutatásért is.
Zseniális megoldás! Nagyon jól néz ki! Gratulálok az ötlethez és a kivitelezéshez is.Ui. az ellenőrző kódot ki lehet kapcsolni: irányítópult – beállítások – bejegyzések és megjegyzések – szóellenőrzés megjelenítéseÉn már megtettem magamnál:)
Én is aláírnám a petíciót. Van, hogy háromszor is be kell ütnöm, mire elfogadja 🙂
Köszi ismét! Az absztrakt képek egyébként kék vagy zöld háttérrel valószínűleg eladhatók lennének :D.
(LE AZ ELLENÖRZŐ KÓDDAL!)
ja, én azt hittem, a csíkos háttérhez kell a nyomtató…:DDD ismétlem magam, nagyon szuper lett! és a fényképek is.az absztrakt látvány is ütős lenne, ha nem barna lenne a háttér a lapokon. 😀