A Vuk az egyik kedvenc rajzfilmem, még akkor is, ha állapotos időszakaimban szigorúan zsebkendő használatával tudtam az első negyed órát túlvészelni. Imádom benne mind a szívszorító, mind a vidám, jobbnál jobb poénoktól hemzsegő részeket. No és ha már itt tartunk, felfedeztem némi hasonlóságot is Vuk és nagyobbik Picinykém között.
Íme az eredeti verzió:
Majd a Picinykémre átírt verzió:
“Lefelé hajlott a Nap. Búcsúzóul még betekintett az erdőbe, ahol hosszúra nyúltak az árnyak, és a gerlék halk kurrogása végigzsongott a halványuló tájon. A virágzó fák illata szinte észrevétlenül töltötte meg az erdőt, akár maga a tavasz, amely ezer pici, lüktető, meleg életet teremtett, szerte a fák zöldülő gallyain, mocsarakban, barlangokban, öreg, vastag ágak, gyökerek korhadt üregeiben” A Kölykök lefekvéshez készülődtek, de mielőtt álomra hunyták volna szemüket, apámkájuk a következő kérdéssel állt elő:
– Holnap milyen kifestőt hozzak: autósat vagy állatosat?
– Autósat, állatosat, és ajtósat! – felelte Nagyobbik röpke gondolkodási idő után.
| Szerencsére két példányban nyomtatott, így meg tudom mutatni az eredeti verziót. A gyűrődések kisebbik Picinykémnek tulajdoníthatók. |
Miután nagyobbik Picinykém kézhez kapta, és némi reklamációs színezettel a hangjában megérdeklődte, hogy a kiscsibe, a pad és az árnyékok a háttérben miért kerültek az ő ajtaja közelébe, nekiesett a festésnek. A végeredményről inkább nem mutatnék képet, mert ezen a téren még erősen fejlődnie kell. Annyit azért elárulnék, hogy a fekete szín dominált a művén.
Vajon honnan vehette az ötletet? 😉
1. A kamra környékéről?
.JPG){kind=link}
