A fekete ajtóink története

2012. Sep. 07.

A Vuk az egyik kedvenc rajzfilmem, még akkor is, ha állapotos időszakaimban szigorúan zsebkendő használatával tudtam az első negyed órát túlvészelni. Imádom benne mind a szívszorító, mind a vidám, jobbnál jobb poénoktól hemzsegő részeket. No és ha már itt tartunk, felfedeztem némi hasonlóságot is Vuk és nagyobbik Picinykém között.
Íme az eredeti verzió:

Majd a Picinykémre átírt verzió:

“Lefelé hajlott a Nap. Búcsúzóul még betekintett az erdőbe, ahol hosszúra nyúltak az árnyak, és a gerlék halk kurrogása végigzsongott a halványuló tájon. A virágzó fák illata szinte észrevétlenül töltötte meg az erdőt, akár maga a tavasz, amely ezer pici, lüktető, meleg életet teremtett, szerte a fák zöldülő gallyain, mocsarakban, barlangokban, öreg, vastag ágak, gyökerek korhadt üregeiben” A Kölykök lefekvéshez készülődtek, de mielőtt álomra hunyták volna szemüket, apámkájuk a következő kérdéssel állt elő:
– Holnap milyen kifestőt hozzak: autósat vagy állatosat?
– Autósat, állatosat, és ajtósat! – felelte Nagyobbik röpke gondolkodási idő után.

Természetesen az első két kívánság megszerzése nem okozott nehézséget Ő-nek. De hallott már valaki “ajtó” kategóriás színezőről? Hosszas és körülményes vadászat után végül sikerült egy prédát leterítenie:

Szerencsére két példányban nyomtatott, így meg
tudom mutatni az eredeti verziót.
A gyűrődések kisebbik Picinykémnek tulajdoníthatók.

Miután nagyobbik Picinykém kézhez kapta, és némi reklamációs színezettel a hangjában megérdeklődte, hogy a kiscsibe, a pad és az árnyékok a háttérben miért kerültek az ő ajtaja közelébe, nekiesett a festésnek. A végeredményről inkább nem mutatnék képet, mert ezen a téren még erősen fejlődnie kell. Annyit azért elárulnék, hogy a fekete szín dominált a művén.

Vajon honnan vehette az ötletet? 😉

1. A kamra környékéről?

’80as évekből itt ragadt kamraajtónk.

Táblafestékkel lefestve kissé korszerűbbé vált kinézete.

Aki szerint nem felel meg ennek a ténynek, annak egy következő jelző az újjászületésére: praktikusabbá.

Egyébként ezzel az ajtóval még vannak terveim, de magamat ismerve csak hónapok múlva térek vissza rá.

2. Vagy az előszoba környékéről?

Az előszobaajtónk. Még karácsony előtt lefestettem a kereten belüli részt táblafestékkel. Akkor még fogalmam sem volt, hogy lesz egyszer blogom, ahová fel kéne tölteni “előtte” képet, úgyhogy mindenkinek a fantáziájára bízom, hogy elképzelje ajtónkat, amikor még natúr fa színben pompázott az egész.

Körbemaszkoltam a keretet, …

…amely lerántása után egyes helyeken lejött a festék a szalaggal együtt. Pontosítok: egyes helyeken fennmaradt a festék….

… Úgyhogy fogtam egy 8-as ecsetet, és szépen körbefestettem az ajtón letépett részeket. Egyébként újra arra az álláspontra jutottam, hogy nem ártana magam gyakrabban festeni, mert aki napi rendszerességgel húzza ki tussal a szemét, annak gyerekjáték lett volna a művelet. Nekem órákba telt :).