Kisebbik Picinykém és a kád kapcsolata
Nagyobbik Picinykém nem sokkal születése után elfogadta a társadalom elvárásait azon a téren, hogy tisztálkodni bizony kell. Tehát a napi egy penzumot letudta, és annyi. Nem sikított és visított, de nem is ujjongott, és kiabálta örömében, hogy “hurrá, megint magzatvízszerű állapotba kerültem!” Egyszerűen csak csendben, szinte mozdulatlanul lebegett a víz (pontosabban apámkája hatalmas tenyerének) felszínén. Épp ezért az sem jelentett gondot, hogy kezdetekben a gyerekszobában történt a fürdetés.
És aztán rá két évre megszületett Kisebbik. Gondoltuk, követjük a már jól bevált rutint, azaz családunk legerősebb tagja feltölti vízzel a kiskádat, majd becipeli a kisszobába. Itt azonban egy “kisebb” problémába ütköztünk. Ugyanis míg a Nagyobbiknál tapasztalt lebegős-mozdulatlan fürdés nullcsepp kicsordulást jelentett, addig leánykánk hatalmas lárma közepette, végtagjai segítségével minimális idő leforgása alatt szabadult meg a kádban lévő vízmennyiségtől. Mi pedig nem vagyunk egy előrelátó szülők, és anno a lakásfelújításnál nem gondolkodtunk vízelvezető csatorna kiépítésében ezen a helyen (sem), ezért jobbnak láttuk, hogy ezentúl a fürdés számára kijelölt helyiségben folytatódik eme művelet. Ekkor még nem tudhattuk, hogy egy hatalmas szerelem veszi kezdetét kisebbik Picinykénk és a nagy fehér kád között.
Mert az a csodálatos monstrum nem csak tisztálkodásra alkalmas:
1. Már korán reggel első útja hozzá vezet, hiszen pusztán a látványa is ámulatba ejti.
2. Aztán csak szimplán ücsörgés céljára is kiválóan megfelelő. Nem kell víz, csak érezni akarja a közelségét. Főként nyáron hívogató a hűvössége miatt.
3. Nagyszerű búvóhely alakítható ki közte és a mosdó között a törölközőtartó takarásában, ahol végül egy pisszenés nélkül tud addig kuksolni, amíg engem a szívroham nem kerülget, hogy már megint hová tűnt.
4. Medence-mentes övezetben élünk, ezért amolyan strand-pótló is. Sőt sokkal jobb, mert nincs ott a sípolós strandpapucsos szigorú tekintetű bácsi, aki megtiltaná, hogy annyi játék kerüljön a medencébe, ami mellett a víz már csak apróléknak számítana. Ellenben én, az a drága, édes anyuka megengedem a 90% gumiállat 10% víz felállást.
5. És végül ott vannak a kád szélén azok a csodálatos tubusok, szappanok amik száraz és vizes állapotban is nagyszerűen csúsznak a lefolyó irányába. A művelet naponta akár többször is megismételhető, mert én balek képes vagyok újra és újra kipecázni őket. Eddig, mert aztán betelt a pohár. Új helyet kerestem nekik.
 |
| Sampon, szappan, tusfürdő, miegymás a kád szélén.
|
És egy varázsütésre eltűntek. (megsúgom, nem a kádba lettek becsúsztatva 🙂
Hogy hová? Ahogy Rodolfo mondaná: “Hölgyeim és uraim! Állandóan figyeljenek a kezemre, mert csalok.” Na jó, én nem csalok, és a képeket kell figyelni 🙂
A mutatványhoz szükségünk van:
1. Két darab FINTORP sínre és hozzá való akasztóra:
3. Két darab mécsestartóra (a
Jysk-ben vettük őket az eredeti áruk harmadáért karácsony után):
4. És íme a “titkos” hely, ahová eltűntek:
|
| A kád közelében, de Kisebbik Picinykémtől távol. |
|
| Egy kacsacsalád viszont beköltözött a helyükre 🙂 |
