Páciensem, F.Sz. (kérésére csak nevének monogramját adhatom meg) a közelmúltban azzal a problémával fordult hozzám, hogy visszatérő álmok kínozzák. Nem beszélhetünk rémálmokról, hiszen kellemes érzéseket keltenek benne: egyszerűen nem talál rájuk magyarázatot.
F.Sz. egyébként a wellness iparban dolgozik, főként kozmetikumokat és egyéb szépségápolási termékeket raktároz. Szereti a munkáját, de ahogy ő mondja “valami nincs mostanában rendben vele”.
Azt javasoltam számára, hogy hipnózis segítségével próbáljuk kideríteni a probléma okát. Először kicsit megijedt, de aztán megnyugtattam, hogy képes lesz kontrollálni minden egyes megnyilvánulását, tehát nem tud olyat mondani, amitől később zavarba jöhetne. Ugyanakkor ennek a módszernek a segítségével viszonylag rövid időn belül javulást érhetünk el. Végül beleegyezett.
A hipnózisülésen megkértem F.Sz-t, hogy nézzen a “feje” fölött egy pontot, majd lassan elszámoltam 1-től 10-ig, mely során egyre mélyebb és mélyebb állapotba került. Végül ebben a módosult tudatállapotban kértem, hogy elevenítse fel a legjellemzőbb álmát, érzéseit: “körülötte egy család nyüzsög, finom illatok terjengenek a levegőben, evőeszközök csilingelnek, poharak koccannak, nevetés, gyertyaillat, boldogság. Rend és nyugalom érzete járja át.” Javaslom, hogy ugorjunk időben (a mostani dátumtól 5 évvel ezelőttre). Ekkor F.Sz. megborzongott: “Enyhe fájdalmat érzek” – mondta. – “Mintha durva szövetet (smirgli) húznának végig az egész testemen.” Nem sokkal később nevetésben tört ki: “Jaj, ott csikiz! (alapozó festés) Hmm, mintha selymes krémmel borítanának be (festés)” Tanácsolom, hogy most a jelenbeli érzelmeire, érzéseire koncentráljon: “körülötte egy család nyüzsög, vízcsobogás, szappanillat, nevetés, boldogság, káosz.”
Diagnózis: F.Sz. valamiféle metamorfózison ment keresztül, melyet testileg és részben lelkileg sikerült neki feldolgoznia. Helytáll új környezetében is, sőt szereti is azt, csupán egy dolog hiányzik régi életéből: a REND!
A holnapi nap során pedig megmutatom, hogy mitől is borult fel F.Sz. lelki egyensúlya.
:)azt kellett volna írnom,hogy NÁLAM, az otthonunkban.:)Napok óta rosszul vagyok, az agyam se fog úgy….Zavarba hozol a szavaiddal.Én nem tartom magamat gyönyörűnek, és tudod,aki velem él, ők látják az énem,létem árnyékos, nehezen elviselhető voltát is.De nagyon kedves vagy,köszönöm!!!!!!
Köszi az ötletet, majd lehet, hogy egyszer tényleg lesz egy ilyen poszt :). Egyébként tényleg nagyon tudom élvezni a tárgyak “körítését”. Az átalakulásról sajnos nem tudok képeket mutatni, mert kb.5 éve lett felújítva, és akkor még álmomban sem gondoltam, hogy lesz egy blogom, ahová felrakhatnám majd a képeket (Ezért nincsenek is) Az étkezőt (előtte kép) is régi családi képekről sikerült csak levágnom.
Kedves Mammka! A hozzászólásaidból következtetve te kívül-belül gyönyörű lehetsz! Ha nekem nem hiszel, akkor kérdezd csak meg bármelyik családtagodat :)!
Bámulatos a körítés is, nem vagy semmi ezekkel a szövegekkel 😀 Hirdetned kéne valami játékot ezzel kapcsolatban. Arra gondolok, mint a TÁP Színház valamelyik előadásán az az epizód, amikor bekérnek a közönségtől akármilyen tárgyakat és arra improvizálnak valami akciót. Na és így adnánk valami témát neked, te meg kitalálnál rá posztokat. DE, a lényeg:nagyon szép lett a szekrény, az átalakulás is megérne egy posztot!
Bámulatos és irigylésreméltó átalakulás. Nekem sem ártana….
Hát az tényleg komoly, hogy káosz uralkodik benne. Majd meglátod, ha holnap kinyitom és megmutatom a felső szekrény ajtaját 🙂 Egyébként a szüleim étkező szekrénye volt. Azért olyan “szabottak” a felső képek, mert a családtagokat le kellett róla vágnom.
nem tudom ebből mennyi lehet vicc, vagy teljesen komoly?! de a végeredmény csodálatos