Képzelt riport több fűszertartó tulajdonosával

Házaló vagyok. Apám is az volt, még az ’50-es évek közepén Amerikában porszívóügynökként kezdte a pályát. Akkor ő sikeres volt, de ma már lenézik ezt a szakmát, az idegeneket is nehezebben engedik be az otthonukba. Na de nem engem! Minden megjelenés kérdése. Látja az öltönyömet? Ez nem konfekció, a szabóm teljesen az én méretemre szabta! Hetente járok fodrászhoz igazításra, manikűröshöz polírozásra. A megjelenésnél csak a bemutatkozás fontosabb! Ma már nem azt mondjuk, hogy házaló ügynök vagyok, hanem termékmanager, aki a kedves vevő kényelme érdekében házhoz szállítja az árut. Legutóbb egy aranyos néninek echte, svájci gyártású késkészletet adtam el. Persze gyönyörű fa díszdoboz is járt hozzá. De ő azt mondta: “Mit csináljak azzal drágaságom? Vigye csak el!”  Én meg hazavittem, és készítettem belőle az asszonynak egy fűszertartót.

Hogy mi a foglalkozásom? Maradjunk annyiban, hogy egy igazi gourmand vagyok. Az ízek szerelmese. Egy jól elkészített fogásból az első falat…. Hmmm, ízrobbanás! A hétköznapi ember számára felfoghatatlan, hogy mit érzek olyankor. Talán egy műértőhöz tudnám hasonlítani, akit megbabonáz egy festmény. Ezért is kereteztem be a fűszereimet. 

Ükapámig visszavezetve minden férfi méhész volt a családban. Én is ebbe születtem bele. De nem bánom, imádom, amit csinálok. Szeretem a méhek döngicsélést, a méz ízét, ahogy vándorlok a kaptárakkal egyik területről a másikra. Csodálatos ez az életforma. Látta már a fűszertartómat, azt is a méhek ihlették!

Nem, én még nem dolgozom! Botanikát tanulok az egyetemen. Egy kicsit rosszalkodtam a szakvizsgám után (igazából tudom, hogy nem szabad könyvet tépdesni), ugyanis megfogadtuk a barátnőimmel, hogyha sikerül, akkor az egyikünk könyvét szétvagdossuk, és a képeket felhasználjuk belőle valamire. Végül fűszertartóként végezték 🙂 

Magyar nyelvet és irodalmat tanítok egy középiskolában. Mindig is vonzottak a szavak, romantikus diákéveim alatt még versírással is próbálkoztam. Persze, azok a mai napig érintetlenül a fiókom mélyén lapulnak. Hogy azóta van-e valami más hobbim? Imádok Scrabble-t játszani 🙂

Ha most így rám néz, akkor biztos nem gondolja, hogy a munkámhoz öltöny és nyakkendő viselete kötelező. A tőzsdén dolgozom, de aztán a nap végén szeretek leereszteni. Hazaérek, felveszem az olajfoltos overallomat (ami jelenleg is van rajtam), majd bütykölöm a Csajkámat. ’63-as kiadás. Látott már ennél szebbet?! Na jó, a barátnőmet még nem látta! 🙂 Gyönyörű, és imád főzni. Neki készítettem ezt a fűszertartót.

 Műkereskedő vagyok. Nem akarok hencegni, de egyszer még egy Van Gogh festmény is megfordult a galériámban. Na jó, nem egy igazi, de egy rendkívül jó utánzat volt. Hogy honnan van a fűszertartóm? Tudja, számtalan vevőnek csak maga a festmény kell, a keretre nem tartanak igényt. Gondoltam, hazahozok egyet, jó lesz fűszertartónak :)!

A hátam mögött a fiúk raktárosnak hívnak, de én nem szeretem ez a szót. Olyan lekicsinylő. A munkám egyébként is sokkal átfogóbb annál. Logisztikusként végeztem. Szeretem a rendet, a rendezettséget. Az otthonomban is. Igen, a fűszereknél is :).

Grafomán típusú ember vagyok, főként ha tábla van a közelemben. Ez talán a szakmámnak köszönhető: kémia tanár vagyok. Szeretek kísérletezni. Otthon a fűszerekkel is:)!

Apám erős akaratú ember volt. Azt szerette volna, ha egyszer híres kémikus leszek (állítása szerint Marie Curie egy távoli felmenőnk), én viszont már egész kiskoromtól kezdve anyám mellett sertepertéltem a konyhában. Végül apám kedvéért elkezdtem az egyetemet, de párhuzamosan vele a szakácsképzőt is. Persze az utóbbi győzött. Emlékül csoporttársaimtól kaptam egy pár kémcsövet ajándékba. Mire is használhatnám őket, ha nem fűszertartónak? 

  





“Mindennapi apró vállalkozásaimról jegyzetelgetek. Felfedeztem többek között a kreatívság jótékony hatását, ismerkedem a mécsestartó és hangulatlámpa készítés rejtelmeivel :). Felfrissítem emlékezetemet a befőzésről, elrakásról, próbálkozom az aszalással, szárítással …”

Ennél a szereplőnél csaltam. Az előbbiekkel ellentétben ez a nyilatkozat nem a fantáziám szüleménye, hanem az egyik olvasómtól idéztem.

Mindenkinek nagyon örülök, aki betér vagy netalántán rendszeresen visszatér az oldalamra, hiszen ők, azaz ti inspiráltok a blog működtetésére. Közületek pedig a legelső hivatalos olvasó Erika, a vállalkozó nő volt.

Köszönöm!