Madarat tolláról, embert barátjáról. Hogy jön ez most ide? Eredeti értelmében sehogy. Én viszont eljátszottam azzal a gondolattal, hogy a bemutatott fűszertartók tulajdonosainak mi lehet a foglalkozásuk. Sőt, képzeletben még riportot is készítettem velük. Lássuk, hogy mit nyilatkoztak 🙂
Házaló vagyok. Apám is az volt, még az ’50-es évek közepén Amerikában porszívóügynökként kezdte a pályát. Akkor ő sikeres volt, de ma már lenézik ezt a szakmát, az idegeneket is nehezebben engedik be az otthonukba. Na de nem engem! Minden megjelenés kérdése. Látja az öltönyömet? Ez nem konfekció, a szabóm teljesen az én méretemre szabta! Hetente járok fodrászhoz igazításra, manikűröshöz polírozásra. A megjelenésnél csak a bemutatkozás fontosabb! Ma már nem azt mondjuk, hogy házaló ügynök vagyok, hanem termékmanager, aki a kedves vevő kényelme érdekében házhoz szállítja az árut. Legutóbb egy aranyos néninek echte, svájci gyártású késkészletet adtam el. Persze gyönyörű fa díszdoboz is járt hozzá. De ő azt mondta: “Mit csináljak azzal drágaságom? Vigye csak el!” Én meg hazavittem, és készítettem belőle az asszonynak egy fűszertartót.
Hogy mi a foglalkozásom? Maradjunk annyiban, hogy egy igazi gourmand vagyok. Az ízek szerelmese. Egy jól elkészített fogásból az első falat…. Hmmm, ízrobbanás! A hétköznapi ember számára felfoghatatlan, hogy mit érzek olyankor. Talán egy műértőhöz tudnám hasonlítani, akit megbabonáz egy festmény. Ezért is kereteztem be a fűszereimet.
Ükapámig visszavezetve minden férfi méhész volt a családban. Én is ebbe születtem bele. De nem bánom, imádom, amit csinálok. Szeretem a méhek döngicsélést, a méz ízét, ahogy vándorlok a kaptárakkal egyik területről a másikra. Csodálatos ez az életforma. Látta már a fűszertartómat, azt is a méhek ihlették!
Nem, én még nem dolgozom! Botanikát tanulok az egyetemen. Egy kicsit rosszalkodtam a szakvizsgám után (igazából tudom, hogy nem szabad könyvet tépdesni), ugyanis megfogadtuk a barátnőimmel, hogyha sikerül, akkor az egyikünk könyvét szétvagdossuk, és a képeket felhasználjuk belőle valamire. Végül fűszertartóként végezték 🙂
Magyar nyelvet és irodalmat tanítok egy középiskolában. Mindig is vonzottak a szavak, romantikus diákéveim alatt még versírással is próbálkoztam. Persze, azok a mai napig érintetlenül a fiókom mélyén lapulnak. Hogy azóta van-e valami más hobbim? Imádok Scrabble-t játszani 🙂
Ha most így rám néz, akkor biztos nem gondolja, hogy a munkámhoz öltöny és nyakkendő viselete kötelező. A tőzsdén dolgozom, de aztán a nap végén szeretek leereszteni. Hazaérek, felveszem az olajfoltos overallomat (ami jelenleg is van rajtam), majd bütykölöm a Csajkámat. ’63-as kiadás. Látott már ennél szebbet?! Na jó, a barátnőmet még nem látta! 🙂 Gyönyörű, és imád főzni. Neki készítettem ezt a fűszertartót.
Műkereskedő vagyok. Nem akarok hencegni, de egyszer még egy Van Gogh festmény is megfordult a galériámban. Na jó, nem egy igazi, de egy rendkívül jó utánzat volt. Hogy honnan van a fűszertartóm? Tudja, számtalan vevőnek csak maga a festmény kell, a keretre nem tartanak igényt. Gondoltam, hazahozok egyet, jó lesz fűszertartónak :)!
A hátam mögött a fiúk raktárosnak hívnak, de én nem szeretem ez a szót. Olyan lekicsinylő. A munkám egyébként is sokkal átfogóbb annál. Logisztikusként végeztem. Szeretem a rendet, a rendezettséget. Az otthonomban is. Igen, a fűszereknél is :).
Grafomán típusú ember vagyok, főként ha tábla van a közelemben. Ez talán a szakmámnak köszönhető: kémia tanár vagyok. Szeretek kísérletezni. Otthon a fűszerekkel is:)!
Apám erős akaratú ember volt. Azt szerette volna, ha egyszer híres kémikus leszek (állítása szerint Marie Curie egy távoli felmenőnk), én viszont már egész kiskoromtól kezdve anyám mellett sertepertéltem a konyhában. Végül apám kedvéért elkezdtem az egyetemet, de párhuzamosan vele a szakácsképzőt is. Persze az utóbbi győzött. Emlékül csoporttársaimtól kaptam egy pár kémcsövet ajándékba. Mire is használhatnám őket, ha nem fűszertartónak?
“Mindennapi apró vállalkozásaimról jegyzetelgetek. Felfedeztem többek között a kreatívság jótékony hatását, ismerkedem a mécsestartó és hangulatlámpa készítés rejtelmeivel :). Felfrissítem emlékezetemet a befőzésről, elrakásról, próbálkozom az aszalással, szárítással …”
Ennél a szereplőnél csaltam. Az előbbiekkel ellentétben ez a nyilatkozat nem a fantáziám szüleménye, hanem az egyik olvasómtól idéztem.
Mindenkinek nagyon örülök, aki betér vagy netalántán rendszeresen visszatér az oldalamra, hiszen ők, azaz ti inspiráltok a blog működtetésére. Közületek pedig a legelső hivatalos olvasó Erika, a vállalkozó nő volt.
Ugye, mondtam én, hogy érdekes bejegyzés lesz 😀 Nagyon tetszik, köszönöm, a külön megemlékezést meg pláne !!Az első képen lévőt, azt hiszem megvalósítom majd leendő új konyhámban 🙂
Kucorgó az otthonunk. Kedves, aranyos, barátságos, csak egy gond van vele: mostanában állandóan Káosszal lóg. Én tudom, hogy nem szabad túlságosan belefolyni abba, hogy kivel barátkozzon, de érzem, hogy Organizácóval sokkal jobban megértenék egymást. Tehát szép lassan összeismertetem őket (ki tudja, talán házasság lesz a vége?). Tudom, ha a kamra is rendben lesz, akkor nyert ügyünk van! Természetesen, hogy Organizáció érdeklődése se lankadjon "leánykánk" iránt, ezért Kucorgó csinosításáról sem feledkezem meg!
Az nekem is nagy kedvenc, meg a rajzolt képkeretes is 🙂
nálam a képkeretes a befutó, a köré festett fával. talán a fát elhagynám, de képkeret nálunk is kallódik. szuper ötletek!!!
Hát igen, ez egy vegyésznek való fűszertartó :)!
Nekem a kémcsöves tetszik. Nem is értem, miért 🙂
Köszi :). Az szerintem is nagyon praktikus. Kevés helyet foglal, de átlátható, ha szükség van rá.
Ugye, mondtam én, hogy érdekes bejegyzés lesz 😀 Nagyon tetszik, köszönöm, a külön megemlékezést meg pláne !!Az első képen lévőt, azt hiszem megvalósítom majd leendő új konyhámban 🙂
Örülök, hogy tetszik :)!
Hát ez nagyon jó 🙂
Köszi :)!
:-DDD