A színátmenetes batik jött, látott és győzött (ismét). Nem csak a divat és lakberendezés világát, a cukrászatot és a fodrászatot kebelezte be, de engem is. Na jó, engem már 20-25 évvel ezelőtt is levett a lábamról. Akkoriban a barátnőimmel mindent batikoltunk, ami csak a kezünk ügyébe került: nadrágot, szoknyát, pólót, ágyneműt, terítőt, ágytakarót. Semmi sem érezte magát biztonságban körülöttünk. Elkaptuk, és belevetettük a festékes fazékba. Később aztán – véleményünk szerint – akkora tökélyre fejlesztettük eme technikát, hogy már egy vállalkozáson törtük a fejünket (12-13 évesen). Mindenki feltörte a kis malacperselyét – mert hát anyagi és nemcsak szellemi tőkére is szükségünk volt -, majd kiszámoltuk, hogy hány tasak ruhafesték jön ki belőle. Miután ezzel megvoltunk, már csak a színárnyalatok kérdésében kellett dűlőre jutnunk. A papagájsárga színt illetően négytagú csapatunk egyik fele szinte vérre menő harcot vívott a másikkal. Végül – sebeink nyalogatása közben – pár darab megrendelésében kiegyeztünk. Aztán ott volt a korallszín. Miután egyikünk sem volt még a tengernél (na jó, egyikünk volt Bulgáriában, de ott nem ütközött korallba), ezért ennek a színárnyalatnak a felderítése komoly kutatómunkát igényelt. Tetszett, győzött. Megírtuk a levelünket a “Kedves néni!” -nek (ő volt a gyártó), majd mikor megérkezett a 200 db ruhafeséket számláló csomagunk, már csak a pólókat kellett volna hozzá beszerezni. Na igen, kellett volna… Hát ebből sem gazdagodtunk meg :)! Viszont valamelyikünk szekrénye alján lapul 200 db festék. Nem nálam, az tuti :)!
Miután megcsodáltuk, hogy a profik mi mindent képesek ombre stílusban előállítani, most lássuk, én mire jutottam vele:
Csipketerítő és a választott királykék szín.
Ázik a csipke a festékben.
A színátmenetes festés módja, hogy a középső színárnyalatnál csak addig tartjuk az anyagot a festékben, amíg épphogy be nem fogja, majd utána kihúzzuk. Én a mosogatónkba tettem egy lavórt, és a már festeni nem kívánt részt a mosogató peremére fektettem fel. A legalsó részt minél tovább tartsuk a festékben (akár órákig is). Ha a festék már alaposan befogta, akkor kiöblítjük az anyagot, majd megszárítjuk.
Festés és száradás után a terítő.
Most pedig következzék, hogy mi lett a csipke sorsa:
Egy aukciós portálon vásároltam ezt a gyermek próbababát.
Felerősítettem rá világoskék szalagokkal a terítőt.
Hátulról.
Oldalról.
Naná, hogy ékszertartó lett belőle. 🙂
Nyakláncokkal, fülbevalókkal megpakolva.
A próbababa hungarocellből van, ezért gombostűt is bele lehet fúrni. Arra pedig jöhetnek a nyakláncok.
A hátába is szúrtam egy pár gombostűt medálltartó gyanánt.
Hát nem egy megbízható baba? Nyugodtan ráaggadhatom az összes ékszeremet 🙂
nagyon szép. a szalagok a hátán, az ötlet, a próbababa, a kompozíció, a fényképezés, mind tetszik.arról a kék csíkról majd mesélj a háttérben, izgalmas.
én lüke a szőnyeges írásod után most valami olyasmire számítottam, hogy a kislányod a porcicák összeszedése után hogyan dugta el az ékszereidet. így aztán egészen meglepett a hátba szúrt próbababa :o)))
Kucorgó az otthonunk. Kedves, aranyos, barátságos, csak egy gond van vele: mostanában állandóan Káosszal lóg. Én tudom, hogy nem szabad túlságosan belefolyni abba, hogy kivel barátkozzon, de érzem, hogy Organizácóval sokkal jobban megértenék egymást. Tehát szép lassan összeismertetem őket (ki tudja, talán házasság lesz a vége?). Tudom, ha a kamra is rendben lesz, akkor nyert ügyünk van! Természetesen, hogy Organizáció érdeklődése se lankadjon "leánykánk" iránt, ezért Kucorgó csinosításáról sem feledkezem meg!
Ti élesszemű banda :)! Egyébként az a tipikus SZTK-s kicsit feltuningolva. Nyáron még további tuningja várható, ezért folyt. köv. majd akkor :).
én is kiszúrtam a hasonlóság miatt, mert szerintem ugyanabból az okból régen nálunk is volt otthon. de nem veszem el a következő témádat :o))
Köszi! A kék csíkról majd lesz egy külön bejegyzés is valamikor. Hihetetlen, hogy milyen szemed van! 🙂
Fogalmam sincs a többségéről. Tényleg profi! Tudod, a másik dimenzió lehetősége is felmerült bennem :)) Itt írtam erről: http://kucorg.blogspot.hu/2012/04/zoknik-rejtelyes-esete.html
nagyon szép. a szalagok a hátán, az ötlet, a próbababa, a kompozíció, a fényképezés, mind tetszik.arról a kék csíkról majd mesélj a háttérben, izgalmas.
a lila majdnem rózsaszín, és azt a picik szeretik. nem?! hova dugja a zoknikat?
Nem, ő zokni eltűntető specialista! Bár most szöget ütött a fejembe, mintha azt a lila köves fülbevalót nem találnám egy ideje 🙂
én lüke a szőnyeges írásod után most valami olyasmire számítottam, hogy a kislányod a porcicák összeszedése után hogyan dugta el az ékszereidet. így aztán egészen meglepett a hátba szúrt próbababa :o)))
Köszönöm! Egyébként – megsúgom – van egy felnőtt nagyságú próbababám is. Ő egyenlőre “csak” lakásdíszként funkcionál :).
Nagyon ötletes ékszertartó! És persze lakásdísz egyben.