Bevallom, én többek között a gyógyszerek nevének megjegyzésében is totális antitalentum vagyok. Na jó, az Aspirin, Algopyrin még megy, és amire nagyon-nagyon büszke vagyok, hogy Oscillococcinum homeopátiás szer nevét is sikerült megjegyeznem, de aztán zéró. Tehát amikor nagyobbik Picinykém az oviból megint hazahoz valami betegséget, amit aztán kisebbik Picinykémnek – kivételesen – minden irigység nélkül átad, akkor felkerekedünk a doktornénihez, aki hosszas vizsgálat után felír különböző szereket, de előbb kérdez:
– X gyógyszer van otthon?
– X? – kérdezek vissza. – Olyan ismerős ez a név, de nem vagyok benne biztos.
– Na, akkor felírjuk. És Y-t írtam már fel korábban?
– Y-t? Nem, erről soha nem is hallottam.
– Z-t? Mintha múltkor ezt adtam volna torokfájásra. – próbálkozik a doktornő, hátha agyam legsötétebb rejtekéből sikerül előkotornia némi emlékképet.
– Zééééééét? – ezt annyira elnyújtom, hogy itt tényleg feladja. Többet nem kérdez.
Megírja a recepteket, majd irány a gyógyszertár, ami épp útba esik. Kiváltom. Hazaérünk, majd konstatálom, hogy már van 2db X, 2db Y és 2db Z elnevezésű gyógyszerünk. Pontosítok: most már három.
Tehát mielőtt a lakásunkban annyi gyógyszer halmozódna fel, hogy ajtónkra kiszögelhetném a “Gyógyszertár” feliratot, jött ez az ötlet:
|
Készítésének menete:
1. Kell hozzá 15 db konzerves doboz fedele vagy alja (vagy a kettő vegyesen). Nálunk aljra is szükség volt, és miután a három konzervnyitónk közül csak a legprimitívebb működött, ezért egy jó erős és strapabíró kézre is szükség volt. Az aljakat kicsit ki is kalapáltam, hogy ne legyen “szőrös” az oldaluk. (egyébként zárójelben megjegyezném, hogy Ő a 15 db korongra pillantva, megkérdezte, hogy kit akarok ezekkel megölni? Mondtam, hogy nyugi, csak a ninjáknak gyártok megrendelésre :D) Utána bevontam őket szép papírral.
| Az átalakulás alulról felfelé haladva :). |
2. Egy dobozból megfelelő nagyságú lapot vágtam ki, melyet a maradék papírokkal bevontam.
3. A papírral bevont korongokat felragasztottam a kartonra:
4. Gyurmaragasztóval rögzítettem az ajtóra (eddig bírja, később ha kell, akkor csavarozom), majd írtam egy listát a gyerekek gyógyszereiről, és mágnessel rögzítettem a táblára:
5. Ha pedig újfent meglátogatjuk a doktornénit, akkor előbb leveszem a listát az ajtóról, beteszem a táskámba, majd a “Van-e otthon ez a fura nevű gyógyszer?” kérdéseknél csak előkapom, és mosolyogva megjegyzem: “Kérdezzen a doktornő bátran, egy szempillantás alatt megmondom, hogy mi van, és mi nincs!” 🙂
