A múlt héten elkezdett konyhai körutazásunk, a “hol van még szabad helyünk?” szellemében folytatódik. A kalandozáshoz kérem a kedves vendégeket, hogy a szokásos hátizsákba csomagolt elemózsián kívül hozzanak magukkal egy darab széket. Most pedig fogják meg azt az ülőalkalmatosságot, és helyezzék a konyha közepére, majd foglaljanak rajta helyet.
Az öveket kérjük becsatolni, járatunk hamarosan indul…..
Szóval itt ülök a konyhám közepén, a fejemet elfordítom balra. Jeges fuvallat csap meg. Igen, a hűtőszekrény mellett ülök. Cirka 2 méter magas, de felette még elférhetne egy pár polc újabb rakodófelület gyanánt. Mondjuk nézhetne ki így is (aztán felébredek, hogy bilibe lóg a kezem:)):
| forrás |
A hűtőnk mellett van a kamraajtó. Ki gondolná, hogy mennyi kihasználatlan helyet tartogat számunkra:
| forrás |
Velem szemben a konyhaszekrény. Na, az maximálisan le van terhelve. Még a tetején is kosarak sorakoznak. Bár így belegondolva azt a lábazatot legszívesebben lefeszegetném. Elférnének mögötte a tepsik, műanyag dobozok… Most komolyan mondom, hogy mindjárt megüt a guta. Be tudnám oda tuszkolni a konyhai cuccaim felét. Mondjuk így:
| forrás |
Most elforgatom a fejem jobbra. Ott az ablak, és előtte a mosogató. Szerintem ezekkel a területekkel nem lehet mit kezdeni. Szerintem… A képek tanúsága szerint viszont lehet:
| forrás |
| forrás |
Mögöttem a fal. Arról már írtam a múltkor, hogy mennyi falra erősíthető dologgal (polcok, sínek, kampók, stb.) be lehet őket vonni a konyhai munkálatokba. Mondom a falra! Na, valaki félreértette, és “falba” lett belőle :))
| forrás |
Az utazás végéhez közeledünk. Előveszem a hátiputimból a szalámis szendvicset. Miközben nyamnyogok rajta, elkezdem a plafont bámulni. Hopsz, a plafon. Erre nem is gondoltam:
| forrás |
| forrás |
| forrás |
Köszönjük, hogy velünk tartottak, remélem legközelebb is a mi utazási társaságunkat választják!
Viszontlátásra!
