Az áprilisról én mindig azt gondoltam, hogy ez a legkiválóbb hónap annak bemutatására, hogy milyen is a kontinentális éghajlat. Tételezzük fel, hogy egy eszkimó és egy busman kíváncsi lenne, hogy milyen ha nem farkasordító hideg vagy gatyarohasztó meleg van. Ellátogatnának szerény kis hazánkba és a négy évszakot megkapnák egy hónapba (ha szerencséjük van, akkor egy napba) belesűrítve. Komplett csomag! És a legjobb az egészben, hogy még a saját, otthonról hozott ruhájukat is viselhetnék egy pár napig.
Lenne még egy felvetésem jelen hónap népszerűsítésére: ha a L’ART POUR L’ART társulat annak idején kikérte volna a véleményemet arról, hogy mi is legyen az alább felcsendülő dal elnevezése, akkor én ezt a tömör, lényegre törő címet javasoltam volna: Április! (Farkas a mezőn, mi?)
Szinte egész hónapban – kisebb megszakításokkal – ez dúdolgatom. Vajon miért?
Ezek után pedig ha az dal szövegét átültetjük kabát-viszonylatba, akkor az a következőket jelenti:
süt a nap – nem kell kabát, vagy ott az a szép piros, az úgyis vékony, valamikor csak kell hordanom
fúj a szél – széldzseki, vagy kissé vastagabb átmeneti
néha esik – esőkabát
néha pedig havazik – egyértelműen télikabát.
Miután mi egy négy tagot számláló családnak számítunk, ezért ez összességében 4*4, azaz 16 db kabátot jelent. Na már most, én hová akasszak ennyi dzsekit, pufajkát és társait?
Ugyanis jelenleg így néz ki az előszobafalunk:
Nem. ez nem egy óvodai fogas.
Úgy gondoltam, hogy némi segítségre van szüksége 5 db akasztónknak, mielőtt a leterheltségtől az egész falat magukra rántanák. Ezért vettem a Tesz-veszen 450 Ft-ért eme “gyönyörűséget”. Tudom, a kuka mellett ingyen meglelhettem volna, de higgyétek el, nem találtam :)!
Ez viszont lehet, hogy tényleg egy óvodai fogas volt.
Na már most, az a legszebb az egészben, hogy egy lyuk is hiányzott a tartófáról. Én pedig mint ügybuzgó feleség -gondoltam, hogy a férjem keze alá dolgozok, hogy neki már csak a fúrót kelljen tartani a falnál – megoldottam a problémát: fúrtam rá egy szép nagy nyílást a csavar számára. Ennek pedig az lett a hozadéka, hogy szitát csináltam egy vágódeszkából, és 3 db krátert mélyítettem a fa munkapultunkba:
Tudom, szegény elég viseltes volt már előtte is, de biztos nem szitaként akarta végezni.
Ez csak 2 kráter, a 3. a konyha másik végén van.
Közben vándoroltam a fúróval és fogassal a kezemben.
És most felvetődik az a kérdés, hogy 1 db lyuk kifúrásához hogy keletkezett 2*3db lyuk? Válaszom a lyukak milyenségére: annyi eszem volt, hogy tudtam, a kifúrandó portéka alá kell tenni valamit, nehogy a munkapult lássa kárát; a lyukak számára vonatkozóan pedig: egyre vastagabb fúrót használtam. Összességében 3db-ot.
Tanulság: papírlap vastagságú deszkánál vastagabbat használj alátétként, vagy várd meg, hogy a férjed megcsinálja
Végül a kisebb-nagyobb károkat leszámítva, a fogas a helyére került:
Kabátok nélkül.
Figyelem! Firenze belvárosában egy idegen tárgyat észleltek!
Kucorgó az otthonunk. Kedves, aranyos, barátságos, csak egy gond van vele: mostanában állandóan Káosszal lóg. Én tudom, hogy nem szabad túlságosan belefolyni abba, hogy kivel barátkozzon, de érzem, hogy Organizácóval sokkal jobban megértenék egymást. Tehát szép lassan összeismertetem őket (ki tudja, talán házasság lesz a vége?). Tudom, ha a kamra is rendben lesz, akkor nyert ügyünk van! Természetesen, hogy Organizáció érdeklődése se lankadjon "leánykánk" iránt, ezért Kucorgó csinosításáról sem feledkezem meg!
Ezt nem is vettem észre szombaton:( A csudába.