Süt a nap, hazafelé az oviból nagyobbik Picinykém rágja a fülemet, hogy menjünk be a játszótérre. Beleegyezem. Leülök a homokozó szélére (igazából az egész játszótér egy hatalmas homokozó, EU-komform). Csemetém pedig megy, kúszik, mászik, hentereg, kecmereg, hempereg, hever, fetreng, elterül, elfekszik, gurul, gördül, lóg, huppan, puffan, hintázik, ugrál, ugrándozik, szökdel, szökell, kurjongat, rikoltozik, kiáltozik, üvölt, harsog, csúszdázik, libikókázik…..
Eltelik két óra. Ideje hazamenni. Beleegyezik. A lépcsőházunk csak pár lépésre van. Elindulunk felfelé (negyediken lakunk, nincs lift). És az én Picinykém, aki egyébként emeletről emeletre szökell felfelé, most csak vánszorog. Biztos elfáradt szegénykém.
Felérünk, levesszük a bal cipőt, fél kiló homok ömlik ki. Levesszük a jobb cipőt, újabb fél kiló homok ki. Nadrág le, mindkét zsebből együttvéve egy kiló homok ki. Felsőjén természetesen egy hatalmas kenguruzseb, az két kiló homokot jelent jelen esetben.
Ezek után pedig bemegy a nappaliba, és kúszik,mászik, hentereg, kecmereg, hempereg, hever, fetreng, elterül, elfekszik, gurul….
Én pedig ott állok öt kiló (az én cipőimben is volt fél-fél kiló) homok közepén, és azon gondolkodom, hogy milyen nehéz lehetett ezzel a súllyal felmászni a negyedikre (erős legénykém van :), és hogy mit kezdjek vele?
Ekkor eszembe jutott, hogy láttam egyszer egy ilyet:
| cipőtartó vizes bakancsoknak |
és arra gondoltam, hogy a kövek között még elférne egy kis homok :). Előbányásztam egy régi, karcos tepsimet, gondoltam ez jó lesz alapnak, majd nosza rajta, irány a közeli kavicsbánya.
| Vittem a tepsit is, biztos, ami biztos! |
| Egy tepsi kagylókkal megpakolva. Fogyasztása csak erős gyormrúaknak 🙂 Azért még a 20kg követ is hazavittük, hátha jó lesz valamire. |
A homokon kívül (ma esik az eső, úgyhogy még szűz a homokot illetően) cipőtárolásra is alkalmas:
Homok és kagyló páros. Jól hangzik, nem?! Idén úgysem megyünk újfent a tenger mellé, majd kárpótlásul néha nézegetem a homoktároló cipőtartónkat :).
