Szakácskéseim a minap közölték, hogy igen örvendenek azon ténynek, hogy az éjszaka a legszebb álmuk közepén végre nem fúródik – mit fúródik! -, DÖFŐDIK az oldalukba a villák szúrós feje. Na már most, ha éppenséggel tudtak aludni, mert az evőkanalak többségében hajnal 4-ig nézték a “Minden lében két kanál” című sorozatot.
Igen, elismerik, tényleg nem rossz sorozat, és mégiscsak egy félig-meddig magyar az egyik főszereplő, na de unos-untalan ezt bámulni?! Ráadásul szinte reggelig?! De mindezeket a dolgokat még el is néznék nekem, ha nem nyomorogtak volna éveken keresztül az evőkésekkel egy fakkban, ők a KONYHAKÉSEK! Tehát – véleményük szerint – most már igazán megérdemelnének egy luxuslakosztályt.
Én erre a lehető legnagyobb nyugalommal csak annyit feleltem: Ha ők majd úgy vágnak, mint ezek a kések,
akkor majd kapnak tőlem egy ilyet:
De hogy lenyugodjanak a kedélyek, készítettem nekik egy emilyet:
Eme remekmű (bocsánat a szerénytelenségemért, de egyszerűen beleszerettem) “bonyolult” elkészítési módja a következő:
Levágtam egy kicsit nagyobbra mint a kerámiaedény. Ez kemény meló. Gondoltam, hogy metszőollóval próbálkozom, de ő a képembe röhögött, hogy hamarabb elvág egy 100 éves tölgyfát, mint ezt. Úgyhogy maradt az olló meg anyukám jobb keze. Köszi anyukám!!!
A lakásban fellelhető összes kést beletuszkoltam (11db). Hihetetlen, de még fér bele! Van valakinek fölös szakácskése ;)?
