Tegnap kitaláltam, hogy ebédre pizzát fogok sütni. Neki is álltam a munkálatoknak: egyik kezemben a liszt, másikban az élesztő. Egyik fülemmel hallgatom a rádiót, másikkal a Picinykémtől eredő neszeket, jelen esetben trapp, trapp, trapp (eltűnt a gyerekszoba irányába), majd trapp, kocc, trapp, kocc, trapp, kocc (húzza maga után a kisszéket). A zajok egyre erősebbek, KÖZELEDIK! Kiszimatolta ugyanis a Drága, hogy itt valami készülődik, és ő, mint képzett szakácsnő (valószínűleg ezt gondolja így 1,5 évesen) gasztronómiai tudását szeretné megcsillogtatni, azaz segít, amiben csak tud.
 |
| Levegőzés, futkározás a szabad levegőn |
 |
| Indulásra készen (már csak a kocsis hiányzik 🙂 |
Végül mikor pirosló arccal visszatérnek, én, mint gonosz főbérlő visszatessékelem őket a helyükre, de ígéretet teszek, hogy kicsit szellősebbé teszem otthonukat: építek egy kétszintes panelházat a fedők számára!
 |
| Építkezésünk kellékei: gyurmaragasztó, ételfutáros műanyag doboz, olló |
 |
| Az épület 2. szintje felhelyezés előtt |
 |
| Az épület 2. szintje felhelyezés után a boldog lakókkal |
 |
| A komplett építészeti remekmű, melyet malter helyett gyurmaragasztó rögzít az ajtóhoz. Lakóink számára panorámás kilátás nyílik a sütőben pirosló kenyérre! Kívánhatnék ennél többet, ha fedő lennék? |
Picinykém, téged pedig arra kérlek, hogy bocsáss meg, de apádkáddal hétvégén felszereltetek egy biztonsági szekrényzárat ;)!
Örülök, hogy tetszik :)!
Ez nagyon jó ötlet, köszönöm!