Miért ennek a szakállas viccnek a poénját adtam címnek? Figyelj csak, elmesélem szépen, sorban, rendesen (Marék Veronika után szabadon :))!
Mikor készen lett a szép, új konyhaszekrényünk, elhatároztam, hogy ott biza nem fognak a fedők össze-viszza heverészni. Kidolgoztam egy roppant egyszerű szisztémát: minden fazék tetején a saját fedele foglal helyet. Eme jól megkonstruált rendszer addig működött is, amíg egy olyan szerencsétlen lábashoz nem kellett fedő, amelyhez a gyártó nem “adományozott”. Tehát a rendszer összedőlt (a szó szoros és elvont értelmében is).
Ekkor egy újabb akciótervhez kellett folyamodnom, melynek történetesen a fedőneve: Jenő. Szóval bizonyára ismeritek azt az Ikeás edényszárítót, ami addig szép és jó, amíg nem funkcionál szerepe szerint. Ugyanis onnantól az edényekről lecsöpögő víz elárasztja az egész konyhát. Mi erre a megoldás? Csak és kizárólag száraz dolgokat lehet rá pakolni!
Na, így találkozott Jenő és a fedők!
 |
| Tálcára rakva még ki is húzható. És mennyivel áttekinthetőbb! |
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: