Kucorgó ÖKORGANIZÁCIÓ

Reklamáló ülőalkalmatosságaink, avagy a székeink batikolása

Képzelt “riport” étkezőszékeink egyikével

– Most tényleg minket így hagysz? Félig-meddig pucéran? – kérdezte a főszóló.
– De hát évek óta így vagytok. – próbáltam mentegetőzni.
– Csak azért, mert anno az ülepünknél kisebb plasztikai műtétre volt szükség, még nem kéne mindenki figyelmét felhívni rá. Ráadásul a legkényesebb testrészünk! Mégiscsak kaphatna valami “takarást”!
– Csak halkan megjegyezném, hogy az nem kisebb korrekció volt, hanem komplett csere! Egyébként milyen színű “fedésre” gondoltatok?
– Hát az asztal lába tetszik nekünk! Az egy jó szín! És ha már a fal csíkos mögöttünk, akkor nem lehetne azt nálunk is megoldani?
– Örülök, hogy így figyeltek a részletekre. – válaszoltam – Amúgy vízszintes vagy függőleges csíkozásra gondoltatok?
– Hát… inkább úgy körbe-körbe! Sőt, legyen olyan batikolt hatású mint amilyenre az ékszertartó baba ruháját csináltad.

Színátmenetes mi? Ezek a székek feladták nekem a leckét!

Inspirációnak itt van még egy pár bútor, akik szintén kisebb fejtörést okozhattak tulajdonosaiknak:

 

forrás

 

Most pedig lássuk, hogyan alakultak át a mi reklamáló székeink:

1. Az alap így nézett ki. Alaposan letisztítottam, majd jött a festés.

Az ülőrész évekkel ezelőtt ki lett
cserélve, és azóta sem lett lekezelve
a nyers fa.

2. Kívülről befelé haladtam. Az alapszín a doboza szerint levendulaszín, de inkább zöldes beütése van mint kékes. Minden sáv egyre világosabb befelé haladva, ezért egyre több fehér színű lazúrt öntöttem az alapszínhez. Az első kört körülbelül 5 cm széles sávban festettem fel ecsettel az ülőrész szélétől. A második csíknál már a fedő személyében segítségre találtam. Az a jó a batikolt hatású festésben, hogy a kontúrokra nem kell ügyelni. Viszont figyelni kell, hogy amikor a fedőt leemeljük, akkor a kerülete alatt összegyűlt festéket el kell maszatolni, mert különben száradás után nem lesz szép egyenletes a felület.

3. A 3. sáv felfestéséhez szintén egy fedőt használtam. Pontosabban egy üvegedény fedelét.  A legbelső körlapot pedig ugyancsak szabad kézzel festettem be, akárcsak a legelsőt.

4. Végül a székek végső formája:

5. Előtte és utána kép, hogy még inkább érzékeljük a különbséget 🙂

Ui.: Székeink azóta csendben vannak, valószínűleg elégedettek magukkal. Legalábbis én velük igen. Remélem nektek is tetszenek 🙂

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!