Kucorgó ÖKORGANIZÁCIÓ

A "d" válasz ismertetése

Picinykéim a végletek emberei az öltözködést illetően (is). Míg az egyik percben 2 bugyi, 2,5 pár zokni, 2 nadrág, 3 felső, sapka, sál, kesztyű, olykor nagykabát jelenti számukra az optimális viseletet, addig a rákövetkező percben már pucéran ugrálnak az ágy közepén. (Zárójelben megjegyezném, hogy mindkét eset a négy fal között történik).
Most pedig álljunk meg egy pillanatra! Hogyan is kerültek Picinykéim kezei közé a sapkák és kesztyűk, amikor azok a felső akasztókon lakoznak?
a) Csúzlival becélozták, talált, és pottyant egyenesen a fejükre/kezükre.

b) Megkérték azt a drága, édes szülőanyjukat, hogy legyen oly kedves és adja oda nekik.
c) Odahúztak a fogas mellé/alá több, különböző nagyságú széket, majd a megfelelőt kiválasztva, továbbá az ülőfelületére ráállva, lerángatták a helyéről.
 A helyes válasz pedig a “b”, néha a “c”. Az “a” kizárva, mert nincs csúzlink. De szerintem már most tudnának egyet gyártani, csak nem lennének vele tisztában, hogy csúzli a neve. Ennek kizárása végett többségében a “b”. És felmerült egy “d” válasz is….

A “d” választ pedig ebben a vályúhoz hasonló szerkezetben kell keresnünk. Igen, ez egy régi varrógépállvány teteje. Egy ideje már nálunk porosodik, és szerényen vár a sorsára. Most pedig elérkezett a nagy átalakítás!

Először Ő vette kezelésbe. Hosszanti irányban kettévágta szegénykét. Nem pont a felénél, hanem az előző képen is látható zár mögötti sávban. Után az akasztónak mélyített ki fúró segítségével megfelelő nagyságú “gödröt”, hogy aztán felakasztva szépen a falhoz simulhasson. Munkájának utolsó lépése a akasztók felcsavarozása volt.

Ezek a kráterek adnak helyet az akasztónak.

Utána pedig én következtem ezekkel a gyönyörű cirmos hímzőfonalakkal, melyek még anyai nagymamámé voltak. Miért fonalak? Mert valamikor szeretem, ha egy új életre kelt tárgy némi kapcsolatot mutat a régi funkciójával. Ebben az esetben erre törekedtem. A cérna és a varrógép édes románca! 🙂
(A másik fél nem erre a sorsra jutott.)

Felrajzoltam három szívecskét fehér ceruzával egymás mellé:

Utána bejelöltem a lyuktávolságokat (0,8 cm) egy legódarab segítségével:
Aztán következett a fúrás, mert hát anélkül nem lehet fára hímezni. 🙂 Mivel ez egy vékony furnérlap(?), ezért ment a fúró (egyes mérettel dolgoztam) mint kés a vajba. Szerintem a három szív kifúrásával hamarabb végeztem mint a cérna befűzésével a tűbe a későbbiek folyamán:)
Utána a hátulsó oldalt kicsit megcsiszoltam, mert kiszálkásodott a fúrás következtében. 
És végül jött a “hímzés”, pontosabban fonalgrafika:
Alulról, középről indultam el legyező formában. Először a legközelebbi lyukba, majd hátulsó oldalán vissza középre, utána a második lyukba, és így sorban mindkét oldalon. 
Aztán pedig következtek ugyanezek a lépések, csak most fentről, középről indulva. Itt is először a legközelebbi lyukba fűztem a cérnát, majd vissza a hátulsó oldalon, és aztán jött a második lyuk. A lényeg, hogy mindig legyező formában haladjunk. 
Ezen a képen a zöld szívecskét még csak elkezdtem felülről haladva. 
Ez pedig a doboz hátulsó oldala. A kezdő szálat mindig celluxszal rögzítettem. Majd amikor kifogyott a tűből a cérna, akkor a két véget összekötöttem. 
(Biztos a profiknál szebben néz ki a bal oldal, de nekem ez az első ilyen munkám.) 
Mihelyst beszerzek egy vastagabb szigetelőszalagot, akkor leragasztom hátulról. Biztos ami biztos, nehogy egy gomb beleakadjon. 
Íme, az elkészült változat még felakasztás előtt.

Itt pedig már az eredeti helyén.

Oldalnézetből.
És egy összkép az előszobafalunkról.
Megnyugtatásul közlöm, hogy hétköznapokon nem ilyen rendezett.
De most mégiscsak fotózunk kérem!

Ui.: Hamarosan következik, hogy mi lett a a varrógépet takaró borításnak a másik részével. Megsúgom, hogy annak a díszítése minimális kapcsolatot sem fog mutatni a korábbi életével. 🙂
Addig is mindenkinek szép napot és jó alkotást kívánok!

Sapka, sál és kesztyű tárolása

Mélyen tisztelt publikum!

A mai előadásomnak arról kellene szólnia, hogy az emberek életéből mennyi időt rabolnak el a sálak, sapkák és kesztyűk. (Tutira van erről is statisztikai adat, de nem jelenleg nem találom.)
Mert ezek a portékák rendkívüli mód szeretnek  bújócskázni, vagy pusztán álcázni magukat. Kedvenc játszóterük eme tevékenységre szerény hajlékunk. A hunyó szerepét pedig általában én töltöm be. Szerintük vicces, ahogy a fehér sál belesimul a falba, a ciklámen pedig megbújik a bevásárló táska mögött. Szerintem viszont nem. Annyira nem, hogy hajkoronám egyik fele már kihullott, a másik pedig beleőszült az állandó keresgélésbe. Úgyhogy dolgozom a problémán (az utóbbira már megtaláltam: hajfesték :)).
Hamarosan jelentkezem a fejleményekkel, de addig lássunk pár pofonegyszerű megoldást mások életéből.

Pinned Image
forrás
Íme a legegyszerűbb. Csak spárga  és egy tucat csipesz szükséges hozzá.
 
Pinned Image
forrás
Oké, az előbbi nem volt a legegyszerűbb. Mert ehhez még spárga sem kell, csak csipesz. Meg ragasztó a csipeszek rögzítéséhez.  Szóval az előbbi mégiscsak primitívebb szerkezet. 🙂
Ha már a ruhaszárító szerkezetek és a sálak, sapkák kapcsolatáról beszélünk, akkor itt van egy újabb alternatíva. 
Pár kiürült merevebb falú flakon, és kész is van a mindenes fogasunk! 
forrás
Ha nincs palackunk, akkor drótkosár is megteszi helyette….
… vagy dobozok…
Compartmentalize
forrás
… esetleg vödrök.

forrás
Az egyik személyes kedvencem, melyre a barátnőm csak annyit mondana: Sehr süß!
Ha más is így vélekedik, és szeretné elkészíteni, akkor bátran kattintson a kép alatti forrás feliratra, és megtalálja az elkészítési útmutatót. 

wall monut storage bin plans
forrás
Utolsóként pedig következzen egy szintén “csináld magad” darab, amelynek pontos leírása megtalálható a forrás gombra kattintva. 
Jó alkotást mindenkinek!

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!