Kucorgó ÖKORGANIZÁCIÓ

A "sántító" lebegő könyvespolcok

Lebegj! – mondám, és miután Ő összességében fogalmam sincs darabszámú csavart fúrt a falba, lebegett is.

Igaz, egy szösszenetnyit sántít a dolog. Sőt ha egészen hivatalos formába csomagolnám a tényeket, akkor a következőképp hangzana:
Lebegő polc tanúsítványának kérelmét elutasítottuk! Fellebbezési kérelemmel forduljon X.Y-hoz.
Indokként pedig az alábbiak lennének felsorolva:
1. Amennyiben egy szemfüles látogató alulról tekintene fel rá, akkor rögtön kiderülne a turpisság.
2. Konzolok tartják. (Ők, azaz az ítélőbizottság tagjai is tudnak órák hosszat “lebegni” úgy, ha közben ülepük egy széket érint.)

Végül a fellebbezésnél X.Y. megsajnált (mázlim volt, egy vajszívű elbírálóhoz került). Elfogadta az indokomat, amit az 1. pont ellen hoztam fel:
Miután az átlagmagasság ma (?) a nők esetén 164 cm, míg a férfiak esetén 176 cm körül mozog, ezért igen kicsi a valószínűsége annak, hogy észrevegyék a turpisságot. És a lebukás veszélye évről évre csökken az akcelerációnak köszönhetően. Még egy pár évtized, és egy 3 éves gyerkőc is már csak felülről tekint le reá. 🙂
Őszintén szólva a 2. pont ellen ismertetett indokom igencsak gyenge lábakon mozog. Mindössze annyit sikerült felhoznom, hogy a konzolok fehérek és látványra belesimulnak a falba, és ha ez nem lenne elég, akkor még több tucat könyv is takarja.

Hajszál híján, de nyertem. Jelenleg pedig folyamatban van a vastag polcot elismertető tanúsítvány. Ugyanis az is sántít. 🙂

Most pedig következzék az “attrakció”!

PICT0018Első lépésként Ő felfúrta a konzolokat. Nagyon nem irigyeltem. Főként mikor a radiátorcsőnél luggatta a falat. 😉

 

 

PICT0013De legalább a polcok méretre vágásával nem kellett szöszmötölni, azt a barkácsáruház elintézte helyettünk. Fehér bútorlapot vágattunk le, melynek az aljára 2 cm vastagságú és 4 cm széles építőfát fúrtunk fel (pontosabban volt egy rakat ágyrácsból eredeztethető lécünk) ……

 

 

PICT0043… erre azért volt szükség, hogy a 4 cm széles, 0,5 cm vastagságú takarólécet hozzá tudjam ragasztani.

 

 

PICT0047Itt már szépen alakul a dolog. A takarólécek is a helyükre kerültek. Végső simításként lekentem Annie Sloan dark waxszal (Magyarországon Enikőnél szerezhető be.).

 

PICT0158-002És mondám: Lebegj! 🙂

 

PICT0164-001Hamarosan pedig megmutatom teljes egészében az ablak alatti részt. 😉

 

Mindenkinek szép napot és jó alkotást kívánok!

Vezeték- és kábeltakaró megoldások a nagyvilágból II.

Szóval ott tartottunk, hogy hamuba sült pogácsa és hátizsák, majd irány a nagyvilág. A tegnapi nap során már mutattam ötleteket az otromba kábelek álcázására (itt olvasható), most pedig jöjjön a teljes megsemmisítés. Már úgy látványra.

forrás
Amennyiben a kábeltakaró sínt a fallal megegyező színűre festjük, szinte észrevétlen marad. Utánajártam, hogy már 2000 Ft-tól rendelhető ilyen az interneten. 

wall white fence pieces to hide cords and wires How to Deal with Cables and Wires
forrás
Játékosabb megoldás, ha a vezetékeket kis kerítéslécekkel takarjuk el. 

One way to hide wires and players....  ;o)
forrás
Erre csak annyit mondanék, hogy Khümm, van valakinek olyan párja, aki mindezt kivitelezné?  
hiding TV cords in trim with wires
tv cords hidden in fireplace trim
forrás
Itt a kábeltakaró síneket oly módon egybeépítették látványra a kandallóval, hogy csak egy szemfülesebb látogató venné észre (jobb és bal alsó sarokban), hogy a díszléc bizony vezetéket rejt. 

Hide cords, wires, etc
forrás
Ez már a kőművesmunka kategóriába tartozik. Más is észrevette, hogy a legfelső tégla egy hangfal? 

forrás
Én tudom, hogy már nálunk is egyre elterjedtebbek a gipszkarton falak, de nekem mindig az jut róluk eszembe, hogy az amerikai lakberendezős műsorokban a házbontás egyet jelent azzal, hogy szétfűrészeljük a házat 🙂 Hihetetlen, hogy fogunk egy pici fűrészt, majd vágunk vele egy még kisebb lyukat fent és lent, a kábelt pedig átvezetjük a falon belül. 

Most pedig jöjjön két ráadás a kütyük (jelen esetben router) elfedésére:

Routerrestyle_rect540
forrás

Routerrestyle_rect540
forrás

Vezeték- és kábeltakaró megoldások a nagyvilágból I.

Miután anyukámnál megoldottam a kábeleltüntetést (itt olvasható), hamuba sült pogácsát készítettem, majd nyakamba vettem a világot, hogy kiderítsem, mások miként vették rá exhibicionista személyiségjegyeket viselő kábeleiket, hogy kissé meghúzzák magukat a háttérben.
Igazság szerint két nagy csoportot találtam: azokat, akiknek sikerült még a nyomukat is eltüntetni, és azokat, akik még “rá is dobtak egy lapáttal.”
Előbb lássuk az utóbbit 🙂

forrás

when you cant hide wires
forrás
Az a kandallópárkány feletti megoldás zseniális! Nekem nem is a hangulata, melegsége, a pattogó tűz látványa miatt kellene kandalló, csak azért, hogy ezt a vezetékes díszítést véghezvigyem :)))

forrás
Tulipánból paprika, 
paprikából Jancsika, 
Jancsikából kiskirály, 
kiskirályból LÁMPA.

can't hide the wires, power line em...
forrás
Ide ki kellene tenni a magasfeszültség táblát is :)!
Don't hide the wires... make a feature of them!
forrás
A kép alatti forrás gombra kattintva megszemlélhetjük, hogy a házigazda miként vette rá a vezetékeket, hogy eme alakzatokat felvegyék.
Holnap pedig következnek azok a megoldások, melyeknek adhatnánk az alábbi címet is: “Volt vezeték, nincs vezeték!”
Várok mindenkit szeretettel!

Táblafesték, te még mindig csodás!

Igen, tudom, tegnap már volt róla szó, de egyszerűen nem tudok betelni vele. Véleményem szerint bármit fel lehet vele dobni. Sőt én fel is dobtam, úgyhogy még mindig nincs vége ennek a táblafestékes őrületnek, mert a héten azokból is mutatok egy párat (pont egy párat :D)
De addig is lássuk az alább következőket:

Rögtön egy esküvői képpel kezdeném, mert hétvégén én is részt vettem egy kedves barátnőmén. 
Javasolt csak fehér kréta használata, így a menyasszony ruhájának alján kevésbé lesz feltűnő miután végigvonul rajta 🙂
Univerzális darabot figyelhetünk meg: nemcsak a szalvétánkat őrzi, de még a helyünket is megmutatja az asztalnál. 
Minek nekünk GPS, ha van egy falunk, amelyen tökéletes megtervezhetjük, hogy hogyan jutunk el A pontból B-be miközben érintjük C és D települést is?

Amennyiben terítékünket szintén krétával rajzoljuk meg, javaslom, hogy az evőeszközök és a tányérok valódiak legyenek. Természetesen akinek a varázsceruza a birtokában van, nem kell ügyelnie ezekre a részletekre.


Stílusos rendszerezőt készíthetünk egy régi ajtó és táblafesték segítségével.
Van egy gyanúm, hogy egy réteg mágnesfesték is meghúzódik a mázolmány alatt.


Amennyiben a televíziókészülék látványa nem nyújt kellő örömet nekünk, fessük mögötte feketére a falat, hogy kevésbé legyen feltűnő. Ha a műsorral sem vagyunk elégedettek, bámulhatjuk a saját kezünkkel “rakott” kandallótüzet.


És ha már a tűzrakásnál tartunk itt van hozzá a gyufa, mely életre kelti.


Valakinek kölcsönadtam az ARGUS CZ típusú fényképezőgépem.
A manóba! Azt is fel kellett volna írnom, hogy kinek.


Ez itt a ráadás! Most, hogy lassan közeledik a tök-szezon, nem kell a díszítés miatt aggódnunk. Elő a festéket és a krétát, és a probléma már meg is oldódott.

Köszönettel tartozom Anna Roth elhivatottságáért, aki a képeket egy csokorba gyűjtötte az alábbi oldalon:

Csipkerózsika jövendőbelije és a kastélyt megszálló por

Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás-tengeren is túl, még az Üveg-hegyen is túl, ott, ahol a kurta farkú malac túr, élt egyszer egy király és egy királyné. Nagyon szerették egymást, csupán egy bánatuk volt: hosszú évek óta vágytak egy kisbabára, de ő csak nem akart megérkezni. Végül egy gyönyörű napon mégis beköszöntött hozzájuk a gólya egy apró batyuval. Elnevezhették volna a kislányt – mert ezt a nemet takarta a pólya – az akkor divatban lévő nevek egyikével, azaz Máriának, Erzsébetnek vagy Ilonának. De a királynő meg volt róla győződve, hogy kicsikéje akkor fogant, amikor egy nyári napon sétálva a rózsakertjében megszúrta ujját ezen virág tövisével (vajon meséltek neki valamikor is a virág és méhecske esetéről?).
Ezért elnevezték Csipkerózsikának, akinek keresztelőjére hatalmas bált rendeztek. Meghívták rá a királyság területén fellelhető összes fontos és kevésbé fontos személyt, és természetesen a 13 tagot számláló Tündérek Szövetségéről sem feledkeztek meg. Eme egyesület egyik tagja azonban igen vénecskének számított, ezért az uralkodó pár úgy látta jónak, ha nem teszik ki egy bál mindenfajta nyűgének, biztos sokkal jobban érzi magát bűbáj-könyvei tanulmányozásával egy kényelmes karosszékben. Szóval kimondom kerek-perec: nem küldtek neki meghívót! Ennek a tündérnek volt azonban egy rettentő rossz tulajdonsága: iszonyatosan sértődékeny volt a lelkem. Ez a jellemvonás tagadhatatlanul már születése pillanatában megmutatkozott: az őt világra segítő bába a nagy igyekezet közepette  elfelejtett reá mosolyogni, ezért ő a puszta pillantásával báránnyá változtatta (megjegyezném azonban, hogy egy bari vigyorért később visszakapta eredeti formátumát). Sértődékenysége azonban a kora előrehaladtával egyre jobban megmutatkozott, és emellé még hozzá csapódott azon tulajdonság, hogy nem is tudott megbocsátani. Tehát a fent megnevezett tények tekintetében ne is csodálkozzunk azon, amit alább fogok elmesélni:
A bál vidáman kezdődött, mindenki megcsodálta a kis dundi, rózsás arcú hercegnőt. A tündérek egyenként a bölcsőhöz lépve csupa jót kívántak az eljövendő évekre. A 11. tündér miután elmormolta varázsigéjét – történetesen arra vonatkozóan, hogy Csipkerózsika legyen a legszebb leányzó az egész földkerekségen – beviharzott tollseprűjén (anyai ágon negyedíziglen volt egy boszorkány is a családban) a meg nem hívott bűbájos, aki mutatóujját felemelve egyenesen a kis pólyásra bökött, és a következő átkot szórta rá: „Mihelyst orsóhoz ér eme gyermek keze, az élet szálljon ki belőle!” Majd ezek után tovaszállt.
A királyné e szörnyű szavak hallatán sírógörcsöt kapott, és az ájulás kerülgette. A szolgák miután rendelkezésére bocsátották a repülősót, és uralkodónénk kezdett magához térni, felállt a 12. meghívott tündér, majd a következőket mondta: „Én ezt az átkot eltörölni nem tudom, csak enyhíteni. Ha Csipkerózsika az ujját megszúrja orsóval, halál helyett 100 éves álomba fog merülni a királyi udvar minden halandójával.”
A király rögtön a bál után megtette a szükséges óvintézkedéseket: az uradalomban fellelhető összes orsót tűzre vetették, a fonalat pedig felvették az importcikkek közé.
Telt-múlt az idő, Csipkerózsika szépen cseperedett, és napról-napra egyre gyönyörűbb lett. Mindenki az ő kívánságát leste, minden óhaját teljesítették, a hercegek pedig kacifántos bókokkal ostromolták. Mivel azonban az egyik tündér a szerénység tulajdonságával ruházta fel annak idején, ezért hercegnőnk – mikor már nem bírta tovább az elismerő pillantásokat-  felvonult egy kis magányra a kastély toronyszobájába. Épp egy ilyen alkalommal – nagy meglepetésére – valaki mást is ott talált: egy öreg nénike valami arasznyi nagyságú faeszközzel fonalat készített. Csipkerózsika még sosem látott ilyet, hiszen a ruhák anyagához valót a szomszédos uradalmakból hozatták. Tehát kíváncsian odalépett a szerkezethez, majd megkérdezte:
         Mi ez öreganyám?
         Nem láttál még ilyet, ugye? – kacsintott a vénasszony – Érintsd csak meg nyugodtan, és főként a felső végére koncentrálj, ahol olyan szép hegyes!
A királykisasszony szófogadó leány volt, ezért hát odalépett, és megérintette az orsó végét. Ebben a pillanatban holtan rogyott volna össze, ha nem lett volna a 12. tündér feloldó-varázslata. Így pusztán csak 100 éves álomba merült a kastély összes lakójával egyetemben.
Röpke 97 évvel a történtek után, megjelent egy délceg herceg gyönyörű fehér paripáján. Kardjával utat vágott magának a rózsákkal befutott várkapunál. Végül a kastélyban meglelte a gyönyörű, álomba merült leányt, kinek szépsége annyira magával ragadta, hogy nem tudott tőle többé szabadulni. Innentől kezdve minden nap felkereste őt. Igen ám, de hercegünk „súlyos” betegséget örökölt anyai ágon: rend-és tisztaságmániában szenvedett a lelkem. Ezért miután minden reggel megcsodálta a hosszú évek után sem hervadó Csipkerózsika szépségét, úgy gondolta, hogy a 97 éve összegyűlt portól megszabadítja szerelme lakhelyét.
Szétnézett hát a tisztítókamrában, de ott csak maró, a természetünk számára veszélyes tisztítószereket talált. Ezalatt a hosszú idő alatt ugyanis nagyot változott a világ. Megjelent a „Vigyázz a Földre” fogalma, és a környezetbarát tisztítószerek betörtek a piacra. Hercegünk talpraesett legényke volt, így tudta, az éléskamrában fogja meglelni a tisztaság „fegyvereit”. Miután körbenézett eme helységben, meg is találta a szükséges eszközöket: ecet, olívaolaj, só, valamint elcsente a szakács kezében lévő törlőruhát, amivel az éppen a szófogadatlan kuktáját akarta meglegyinteni.
Elő is állította a nagymamájától tanult bútorfényező receptet (mai fa bútorokra is kíválóan alkalmas):
½ teáskanál olívaolaj
¼ csésze ecet vagy citromlé (ecet esetén ajánlott pár csepp illóolaj is, az erős szag kompenzálására; valamint az ecetes változatotnál a maradékot el lehet csomagolni a következő takarításig)

Ha a bútoron karcolás található:
1 rész citromlé
1 rész olívaolaj

Mindkét fenti receptnél egy ronggyal bedolgozzuk a keveréket, majd egy másikkal (vagy ugyanannak a másik felével) letöröljük.
Régi varrógépállványunk piszkosan, foltosan.
Hozzávalók
És ilyen gyönyörűséges lett!
A nagyi javasolta még a langyos sört is fa bútorápolásrade hercegünk miután nem vetette meg ezen ital fogyasztását, ezért inkább saját magának tartotta fenn.  Kényelmesebb olvasóinknak pedig a mikroszálas törlőkendőt.
A királyfi szemét természetesen a réz gyertyatartók, fogantyúk és edények sem kerülhették el:
2 evőkanál só
és annyi ecet, hogy pasztát kapjunk belőle.

Nem, ez a kép nem homályos, csak ilyen poros a gyertyatartó.

Ezekkel segítettem megjelenésén.

Annyira gyönyörű lett, hogy szinte megszólal
Szőke hercegünk röpke 3 év leforgása alatt kitakarította a palotát a pincétől a padlásig. Ha azt nézzük, hogy ez a pormennyiség 97 év alatt gyűlt össze, akkor nem is rossz teljesítmény. De ha kötekedő olvasóink ezt mégis hosszú időnek tartanák, hát itt egy újabb magyarázat: daliás vitézünk még csak hírből sem ismerte a magyar FlyLady programját, így újra és újra ugyanazt a szobát vette szorgos keze alá (az a fránya por állandóan visszatér).
Na de most maradjunk annyiban, hogy hősünk a 3. év utolsó napján befejezte a takarítást, és elégedetten leült kedvese fekhelye mellé. És ekkor, lássatok csudát, Csipkerózsika magához tért a hosszú álomból, egymásra tekintettek, és rögtön egymásba is szerettek (na, ilyen a szerelem első látásra kérem!)
Egy héttel később világraszóló lakodalmat tartottak (a buli után a királyfi óhajára ő is besegíthetett a takarításba), és még máig is élnek, ha meg nem haltak.
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!