Kucorgó ÖKORGANIZÁCIÓ

Xéna és a fiókok rendszerezése

Az imént tudatára ébredtem annak a ténynek, hogy egy ideje III. Xena hercegnővel osztjuk meg otthonunkat. Azért “csak” a harmadikkal, mert ugyebár van az eredeti (na jó, igazából egy forgatókönyvíró fejéből pattant ki, de régészeti ásatások alátámasztják, hogy tényleg éltek ilyen harcos nőszemélyek, akik akár a Xena nevet is viselhették volna), az ősi amazon, aki annak idején Görögországban a védtelenek és rászorulók védelmezése érdekében gonosz férfiakat hányt egymaga kardélre.
Aztán ott van II. Xena, aki szintén a családunk tagja. Egész pontosan a húgom testesíti meg személyét. Bár ő nem talpig felfegyverzett, pajzsok mögött remegő harcosokkal küzd a csatamezőn, hanem – jelen esetben –  a konyhában egy rászáradt, vákuummal megsépkelt lekváros üveg tetejével, melyet arcrándulás és konyharuhás rásegítés nélkül képes lecsavarni. Aki pedig ezt a tettet nem tartja egy Xena utódhoz méltónak, azzal közlöm, hogy a családunk férfitagjai – az ismertetett jelenet előtt – az izomerő latba vetése után kalapács, fúró, fűrész és egyéb szerszámok segítségével sem arattak sikert. És még egy apróság: II.Xenának még fegyverre sincs szüksége! (Egyébként amazoni természetét külső jegyek alapján nem lehet megállapítani. Ő a legszebb nőies nő, akit valaha ismertem!)
Végül jöjjön a sorban a legfiatalabb, az én kisebbik Picinykém, III. Xena, akinek immár 20 hónapja adtam életet. Igaz, arra a tényre, hogy ő egy Xena utód, csak most döbbentem rá, ennek ellenére bizonyos jelekből már sejtettem akkor is, amikor még csak a szívem alatt hordoztam. Például míg a bátyja rúgását hasfalam belső felére 20 hetes áldott állapotomban éreztem először, addig kisebbik Picinykémét már 11 hetesen. Éjszakánként pedig szabályos harcot vívott az ágyunk rugójával, mely fölött megkérdőjelezhetetlen győzelmet aratott 40 hétig egyfolytában. Végül egy szép szeptemberi napon megszületett, és megcsodálhattuk a mi kis amazonunk harcias természetét a kinti világban is. Ugyanis pár hetesen – a ködös, esős novemberi napok folyamodványaként –  megtámadta a nátha. Az orrszívó-porszívóval segítségére siettünk volna… Igen, volna, mert ő erőnek erejével tépte ki a csövet az apja és az én kezemből egyaránt. Közel 19 hónappal később – a jelenben járunk –  pedig puszta kézzel lekapta konyhai fiókunk asztalos által gondosan odacsavarozott előlapját. Amikor ennek tanúja voltam, rájöttem, hogy ez a drága, erőtől duzzadó karú gyermek nem szándékosan tette ezt, csak fel akarta hívni a figyelmemet arra a tényre, hogy ezt a fiókot sem ártana rendbe raknom.

Ez III. Xena műve.
Itt megjegyezném, hogy izmait pufi husival álcázza.
A legalsó fiók rendbetételével máig tartoztam.
Most már az is pipa!

A külső után “csodáljuk” meg őket belülről is:

Itt végül is nem volt olyan rossz a helyzet.
Ez viszont borzalom!

Gyógyszereink rendszerezése miatt a konyhai szekrényeink tartalmát kissé át kellett csoportosítanom, ezért feltűnnek majd olyan dolgok is a fiókokban, amiknek eddig nem ott volt a helye. Egyetemi barátnőimtől nászajándékba kapott kenyérsütőgép pedig felmondta a szolgálatot (éveken keresztül napi szinten nyúztam), ezért neki mennie kellett.
És akkor lássuk az átváltozást:

Sütő alatti fiók rendszerezése
Mélyfiók rendszerezése

A konyhai gépes fióknál aztán szinte minden, a háztartásunkban fellelhető fölösleget újrahasznosítottam. Lássuk, kik azok, akik a rendet biztosítják a fióklakók számára:

Első számú rendfenntartónk egy rozsdamentes fém edénycsepegtető.
Őt kivontam eredeti funkciójából avégett, mert a gyártója fogalomzavarban szenvedett.
Rozsdamentes! Jó vicc! Ugye ti is látjátok?
Második rendfenntartónk 6 db VHS kazetta párosával összeragasztva.

Hármas számú rendfenntartóink 4db lecsupaszított konzervdoboz.
A képen kettes számú biztosúrakkal osztoznak.

Most pedig tekintsük meg, hogy miként biztosítják a rendet:

Összkép újra!
A VHS kazetta pont beleillett az edényszárító rácsába.
Funkciója: a jénai tálak semmiképp se dőljenek el!
A VHS kazetták tetejére színes papírból címkét készítettem.
A konzervdobozok feladata szintén a dülöngélés kivédése.

Helló doki!

Bevallom, én többek között a gyógyszerek nevének megjegyzésében is totális antitalentum vagyok. Na jó, az Aspirin, Algopyrin még megy, és amire nagyon-nagyon büszke vagyok, hogy Oscillococcinum homeopátiás szer nevét is sikerült megjegyeznem, de aztán zéró. Tehát amikor nagyobbik Picinykém az oviból megint hazahoz valami betegséget, amit aztán kisebbik Picinykémnek – kivételesen –  minden irigység nélkül átad, akkor felkerekedünk a doktornénihez, aki hosszas vizsgálat után felír különböző szereket, de előbb kérdez:
– X gyógyszer van otthon?
– X? – kérdezek vissza. – Olyan ismerős ez a név, de nem vagyok benne biztos.
– Na, akkor felírjuk. És Y-t írtam már fel korábban?
– Y-t? Nem, erről soha nem is hallottam.
– Z-t? Mintha múltkor ezt adtam volna torokfájásra. – próbálkozik a doktornő, hátha agyam legsötétebb rejtekéből sikerül előkotornia némi emlékképet.
– Zééééééét? – ezt annyira elnyújtom, hogy itt tényleg feladja. Többet nem kérdez.
Megírja a recepteket, majd irány a gyógyszertár, ami épp útba esik. Kiváltom. Hazaérünk, majd konstatálom, hogy már van 2db X, 2db Y és 2db Z elnevezésű gyógyszerünk. Pontosítok: most már három.

Tehát mielőtt a lakásunkban annyi gyógyszer halmozódna fel, hogy ajtónkra kiszögelhetném a “Gyógyszertár” feliratot, jött ez az ötlet:

Jól látjátok (vagy nem látjátok :)), ez bizony egy gyógyszerlista.

Készítésének menete:

1. Kell hozzá 15 db konzerves doboz fedele vagy alja (vagy a kettő vegyesen). Nálunk aljra is szükség volt, és miután a három konzervnyitónk közül csak a legprimitívebb működött, ezért egy jó erős és strapabíró kézre is szükség volt. Az aljakat kicsit ki is kalapáltam, hogy ne legyen “szőrös” az oldaluk. (egyébként zárójelben megjegyezném, hogy Ő a 15 db korongra pillantva, megkérdezte, hogy kit akarok ezekkel megölni? Mondtam, hogy nyugi, csak a ninjáknak gyártok megrendelésre :D) Utána bevontam őket szép papírral.

Az átalakulás alulról felfelé haladva :).

2. Egy dobozból megfelelő nagyságú lapot vágtam ki, melyet a maradék papírokkal bevontam.

3. A papírral bevont korongokat felragasztottam a kartonra:

4. Gyurmaragasztóval rögzítettem az ajtóra (eddig bírja, később ha kell, akkor csavarozom), majd írtam egy listát a gyerekek gyógyszereiről, és mágnessel rögzítettem a táblára:

5. Ha pedig újfent meglátogatjuk a doktornénit, akkor előbb leveszem a listát az ajtóról, beteszem a táskámba, majd a “Van-e otthon ez a fura nevű gyógyszer?” kérdéseknél csak előkapom, és mosolyogva megjegyzem: “Kérdezzen a doktornő bátran, egy szempillantás alatt megmondom, hogy mi van, és mi nincs!” 🙂

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!