Kucorgó ÖKORGANIZÁCIÓ

A fahulladék és a rajzszögek esete

Figyelem! 
Amennyiben Andrejka erre az oldalra tévednél, kérlek, hogy sürgősen hagyd el, és csak karácsony után kacsázz vissza!

Most, hogy a húgom felbukkanásának lehetőségét kizárhatjuk, beavatok mindenkit a karácsonyi ajándékának a részleteibe, melynek lépései a következők:
1. Hugicám megjegyezte a kádtartóból átszerkesztett fürdőszobai rendszerezőnkre, hogy igen kívánatosnak találná, ha az ő tisztálkodási helyiségükben is rendelkezésére állna egy ilyen típusú szerkezet.
2. Háztartásunkban – ismereteim szerint – nem fellelhető több kádtartó, mely arra enged következtetni, hogy Andrejkának nem lesz ugyanolyan hátkefe tartója mint minékünk. Hasonló viszont még számításba jöhet.
3. Miután a kádtartót kizárhatjuk, körbenéztem hajlékunk tájékán, és egy basszusgitár formára hajazó deszkára bukkantam.(nem oda fogok kilyukadni, hogy felhúroztam, és beálltam egy rockbandába. Bár, valaki keres énekest?).
4.  Az előző projektem (itt olvasható) után a nyakamon maradt 250 db rajzszög. Igen, azt hiszem, hogy hajlamos vagyok a mazochizmusra, mert megint azzal díszítettem. (Mentségemre szóljon, hogy ez sokkal puhább deszka volt mint az előző.)
5. A 3. és 4. pontban szereplőket összeboronáltam, hogy megfeleljen az 1. pont igényeinek.
Ez sült ki belőle:

Most pedig lássuk az elkészítésének a menetét:

Miután a deszkát lefestettem, a száradást követően
indigó papírral rámásoltam a feliratot.

Utána következett, hogy rajzszegekkel kiraktam a feliratot,
majd egy autós térképről (Ő szinte minden évben azt kap a cégétől ajándékba karácsonykor) kivágtam a Balaton és környékét hajó formában és felragasztottam.
Aztán azt is körberaktam rajzszegekkel. 
Először kimértem a csillárkampók helyét, melyek a vödröket (Fintorp evőeszköz tartó) tartják.
Majd előfúrtam nekik a lyukat, és végül becsavartam őket. 
És a végeredmény újra.
És miért Riviéra? Mert nekem a Balaton a Riviéra….. :))

Mindenkinek jó alkotást!

A törölközőtartótól a törölközőtartóig

Még a kezdetekben írtam egy bejegyzést Gondolatfüzér: Dunától a törölközőtárolásig. Aminek az lett a végeredménye, hogy készítettem egy törölközőtartót egy öreg vállfából.

Ennek aztán lettek kisebb-nagyobb hátulütői. Persze nem nagyok, de azért ott voltak. 
Egyik az volt, hogy az S alakú kampó szeretett lerepülni a törölközővel együtt, mely minden alkalommal ahhoz a kevésbé élvezetes programhoz vezetett, hogy frissen fürdetett csemetéimmel a földön kuporogva próbáltunk utánajárni, hogy merre is sodorta az élet vihara (pontosabban az én viharom).
Erre találtam is megoldást A vidéki otthon által kiírt Kreatív csaj egyik pályaművében, melyet Petra Tkalčec készített:
Be is szereztem a Fintorp akasztókat, de ezzel a mások probléma még nem lett kiküszöbölve. Ugyanis a vállfa úgy működik mint egy mérleg: ha az egyik kampóról lekerül egy törölköző, akkor az egész dől abba az irányba:
Úgyhogy mindegyik akasztót rögzítettem egy falba fúrt kis kampóhoz damil segítségével:
Így végre helyreállt az egyensúly: 
Nincs több csúszkálás és röpködés!

Kosárból törölközőtartó

Szeretem a vizet. Szeretek úszni. És már dúdolom is, hogy ússz és evezz, ússz és evezz… Erről pedig eszembe jut, hogy a húgom szerint én vagyok Szenilla (nem, nem rólam mintázták, nem az alteregója vagyok, hanem szerény személyem testesíti meg Szenillát). Most kérdem én, csak azért, mert a memóriám már nem a régi, szeretek reggelikészítés közben általam komponált (pontosítok: improvizált. Esetleg lenne valaki olyan kedves, hogy lekottázná őket?) operákat énekelni, amivel a családom idegeire megyek; nos ennyi elég hozzá, hogy kijelenthessük: én vagyok Szenilla?  

Te jó ég, tényleg én vagyok Szenilla!!! Vagy mégsem? Mert gondolom ő nem esik kétségbe, ha fürdőzése után nincs a közelében száraz törölköző, mert épp aznap került mosásba az addig használatos. Bár most már én sem. Akkor lehet, hogy tényleg én vagyok Szenilla?!

Múltkor említettem, hogy a törölközők nagy részét száműztem a szekrényből. Most megmutatom, hogy hová:

A kád végébe 🙂

Beismerem, hogy ez most nem saját ötlet, tucatjával keringenek ilyen kosaras törölközőtárolós képek a neten (például itt és itt). Miután a gyerkőcök játékainak egy részétől megváltunk, felszabadult két kosár, és ezzel én is bekerültem a rendszerbe egy képpel (vagy kettővel) 😀

A fürdőlepedők a fenti kosarakban,
a kéztörlésre várakozók a kenyeres kosárban. 🙂

Transzformáló készülék, avagy kádtartóból rendszerező

Kisebbik Picinykémben van valami plusz a szó elvont és tágabb értelmében. Meggyőződésem szerint ha egy mélyreható vizsgálatnak vetnénk alá, akkor egy transzformáló készüléket fedezhetnénk fel valahol a Corti-szerv szőrsejtjei és a  VIII. agyidege (nervus statoacusticus) között. Persze ez jelenleg csak hipotézis, de lassan 2 éves kutatási eredménnyel tudom alátámasztani ennek valódiságát. 

forrás


Lássunk egy hétköznapi esetet, mely során a következő szavak hagyják el a számat: kicsim, ne, nyúlj, még, a tálhoz, mert, forró. Ezek aztán felszólítómondatba rendeződve bemasíroznak Picinykém hallójáratán át a középfül területére. Ott nekiütődnek a dobhártyának, elkezdenek pattogni az üllőről a kalapácsra, és végül a kengyel odavágtat velük a csigához. Normál esetben az ochleában található rendkívül érzékeny szőrsejtek átalakítanák a rezgő levegőrészecskék mechanikai energiáját elektromos energiává, mely idegi impulzus formájában a hallóidegen keresztül az agyba jut. De nem úgy kisebbik csemetémnél. Nála a szőrsejtek rengetegében megbúvik egy transzformáló készülékkel ellátott stúdiószoba, melynek kezelője egy Gizus-szerű titkárnő, aki a tökéletesre lakkozott körmeivel a következőket pötyögi a gépezetbe: “Kicsim, ne nyúlj még a tálhoz, mert forró!” Megnyomja a printet, a szöveg megjelenik nyomtatott formában, és már tipeg is főnöke, Mr. Agy ajtaja felé, aki aztán az utasításokat továbbítja Miss Kéz és Miss Száj irányába.
És ekkor felmerül a kedves olvasóban a következő kérdés: Mr. Agy miért az utóbbi két szereplőnek juttatta el a parancsot?  
A magyarázat a következő: a papíron az állt, hogy “Kicsim, légy oly kedves, és fogd meg az ételt, és kóstold meg!” 🙂

Hová szerettem volna mindezzel kilyukadni? Arra az alapvető “problémára”, hogy valószínűleg egy öröklődő genetikai “hibáról” van szó, csak édesanyám és az én esetemben a látóidegnél figyelhető meg a transzformáló egység. 🙂

Lássuk a legutóbbi esetet!
Kisebbik Picinykém születése után az egyik kedves barátnőmtől és párjától (köszi Szabi és Zoli még egyszer!:) a következő kádtartót kaptuk ajándékba:

Ne a kádat és a kacsákat figyeljétek, hanem ami alatt van!

 

Már egy ideje azon gondolkodtam, hogy mit lehetne vele kezdeni, de egyik ötlet sem volt az igazi. Aztán láttam ezt a nyári kandallódíszt, és ebből következett, hogy fürdőszobai rendszerező lesz belőle (ne keressetek logikát :D)

 

Aztán munkához is láttam. Pilinszky János: Éjféli fürdés című verséből választottam egy részletet, melyet a megfelelő betűnagyságban kinyomtattam, majd indigópapír segítségével átmásoltam a fára.

A papírt érdemes a két oldalán rögzíteni, hogy ne csússzon el átírás közben.

Miután ezzel megvoltam, következhetett az üres részek feltöltése. A vastagabb részeket alkoholos filccel, a vékonyabbakat fekete tollal írtam át. Ez nem egy villámgyors meló, nekem szinte egy egész délelőtt ráment.

Utána következett a mázolás. Azért utána, mert a betű és fa erős kontrasztját szerettem volna kicsit enyhíteni. Ikeás antik fapáccal kétszer vontam be a felületet.

 

Végül csillárkampókat fúrtam be a legalsó részbe, és tengeri csillagokat erősítettem rá spárga segítségével:

 

Tádám, így néz ki a helyére felfúrva:

Következzék egy kicsit távolabbi kép:

/a poszt tudományos leírásainál a Wikipedia volt segítségemre/

Ui.: Nem gondoljátok, hogy a tusfürdő tartó fölött most nagyon rikít a fehér felület? Dolgozom a megoldáson! 🙂

Pax története, avagy rendszerezés a vászonneműknél

Az alább szereplő részlet egy interjúból lett kiollózva. Az alanya pedig nem más, mint a híres-nevezetes Pax.

– Éveken keresztül abba a kék-sárga csíkos szórakozóhelyre jártam. Nem titkolom, ismerkedés céljából. Volt is ott egy pár formás ajtó, akikkel szemeztem és néha még táncolni is felkértem némelyiküket. De tudtam, hogy egyikük sem az igazi a számomra.
– Milyennek képzelte el az igazit?
– Hát mint Ő (mosolyog a párjára). Legyen konzervatív és dögös egyben! 🙂 Tudja, ahonnan én származom, ott minden számításba jöhető egyed egy idő után túl sablonossá, egy tucat kategóriába sorolhatóvá vált. Néha még össze is kevertem őket (nevet). De Ő egyedi, megismételhetetlen. Egyből tudtam, hogy vele élem le az egész életem!

Megszólaltattuk a főbérlőt (Kucorgó anyámkája) is, akinél a pár szobát bérel.
– Hogy is történt pontosan az eset?
– Évekkel ezelőtt vettünk egy PAX gardróbvázat az Ikeában. Azt tudtam, hogy valami egyedi ajtót szeretnék hozzá. Ekkor jött az ötlet, hogy azzal a csempével borítsuk be, ami régebben a szüleim fürdőszobájában volt.  Apukám anno (mielőtt lakásfelújításba kezdtek volna) egyenként szedte le nekem a falról, ezért különösen értékesek számomra. Az ajtó alapját asztalossal készíttettük el (előtte pontosan megterveztem, hogy mekkora “ablakokat” és milyen mélységben kell hagyni). Aztán jöhetett a csempézés (korábban mindegyiknek megtisztítottam a hátulját az esetlegesen rajta maradt csemperagasztótól). Ebben anyukám volt segítségemre. Pontosítok, inkább én voltam az ő segítségére, mert a munka oroszlánrészét ő végezte el. (Akkor én már a 8. hónapban jártam nagyobbik Picinykémmel, és hasam hőlégballon nagyságú formája valahogy nem passzolt a burkoláshoz.). Végül ez lett az eredménye:

 

És akkor most kukkantsunk bele! Egyenlőre csak a kétajtós részlegre:

Mondhatnánk, hogy minő borzalom, de ennél az egyajtós rész ezerszer rosszabb.
A fiókos részek rendszerzése – nadrágszár segítségével – már korábban megtörtént, és örömmel jelentem, hogy azóta is tartja a formáját (itt olvasható).

Most pedig következzék az attrakció, azaz a “milyen lett az átalakítás után” kedves alanyunk:
Tekintsük meg részleteiben is:
Ez itt a felső két polc.
A címkéket színes papírból vágtam ki, és kétoldalú ragasztóval rögzítettem.
Mindegyikre felírtam, hogy mögötte milyen vászonnemű foglal helyet
(pl.: szimpla lepedő, dupla lepedő, szettek, stb)
Felhasznált anyagok a rendszerezéshez:
Színes papírok, kétoldalú ragasztó, VHS videókazetta, ragasztóstift.
És akkor felmerül a kérdés az emberben, hogy kerül ide a kazetta? Hát ezért:
A rakoncátlan törölközőket hivatott kordában tartani.
A törölközők eddig az alsó fiókban foglaltak helyet, de a többségük kikerült a szekrényen kívülre
(hamarosan megmutatom az új helyüket).
Szóval ez itt a maradék.
A kazetták élét szintén mintás papírral vontam be, majd kétoldalú ragasztóval
a polchoz erősítettem. Ügyelni kell, hogy a kazettának a vignettás fele kerüljön a polc felőli oldalra,
mert a másik fele nem a stabilitásáról híres.
(kazettákat már újrahasznosítottam korábban is, melyről itt lehet olvasni)
Végül következzenek az alsó polcok. Ebben az esetben célszerű a címkéket felülre és nem az élre ragasztani. A fiókokra masni segítésével rögzítettem a papírokat (a képen W mint wellness). Csak és kizárólag azért, hogy ők se maradjanak ki a jóból. 🙂
Mondhatnám, hogy a PAX-os történetnek itt a vége, fuss el véle, de még adós vagyok a szimpla ajtós részleggel. Szóval folytatás következik hamarosan!

Rendszerezés a mellékhelyiségben

Miután a múlt hét folyamán szinte kizárólag abba a helyiségünkbe (ittitt és  emitt olvashatóak a róla szóló bejegyzések) nyerhetett betekintést a kedves látogató, ahová a király is gyalog jár, ezért most inkább másokét vegyük górcső alá! Hiszen ebben az aprócska lakrészben sem feledkezzünk meg a tárolás fontosságáról!

WC Caddy-3 az 1-ben Szervező
forrás
Rögtön egy praktikus szerkezettel kezdeném a bemutatót, melyen minden megtalálható a tartalék gurigáktól kezdve az újságokon át egy csokor virágig 🙂
forrás
Kosár, kosár, kosár! Kosár-fanatikus vagyok magam is 🙂
Hamarosan szembesülhettek is vele!
forrás
Egyesek szerint a wc-papír nem tartozik az esztétikus látnivalók közé. No de ha szépen díszített fagömböket helyezünk rá… 🙂
forrás
Mások szerint viszont akár a mellékhelyiség díszévé is válhat!
Hímzett fehér toalettpapír tartó levél tervezés
forrás
Ennél szebben nem is oldhatnánk meg a tartalék papírok tárolását. Ügyes kezűeknek javaslom az elkészítését is akár!
forrás
Ez az, amit kapásból elfogadnék. Már csak elegendő hely kellene hozzá!
WC tárolás
forrás
Végül következzék a kedvencem: bortartó rekeszek, fém kosár, apró kiegészítők.
És ha ez még nem lenne elég, látjátok a zuhanyfüggönyt?!
Jaj, kérek szépen ilyen fodrokat én is (ha egyszer lesz zuhanyfüggönyünk)

F.Sz. lelki gyógyulásáért (IV. rész)

F. Sz. a legutóbbi alkalommal széles mosollyal az arcán lépett be a rendelőmbe. Már nyoma sem volt annak depressziós, rossz alvó páciensnek, akit hónapokkal ezelőtt megismertem.
– Doktornő kedves, szerelembe estem! – kiáltotta, és már gyengéden húzta is be maga után az érzésért felelős személyt. A nagy, széles vállú, kissé robosztus testalkatú F.Sz. mellett furcsa látványt nyújtott az aprócska, törékeny kinézetű “hölgy”. Mintha egy régi lovagregény szereplői elevenedtek volna meg előttem: a dali vitéz és a megmentésre váró királylány. Nem az az erőszakosan feltűnő szépség volt, hanem olyan franciásan, decensen elegáns. Porcelánszerű “bőre” szinte egybeolvadt fehér, lágy hullámokban végződő ruhájával.
Aztán beszélgetésünk során kiderült, hogy nem is akárkit tisztelhetek személyében, ugyanis egy Zsolnay leszármazottról van szó. Persze ezt sem hivalkodóan tárta fel előttem, csak pécsi származása révén kanyarodott el erre a társalgásunk. Neve ellenére ő azonban nem az étkezőiparban helyezkedett el (bár ott is dolgozott jó pár évet), hanem a kozmetikai ipar felé vette az irányt. Végül is ennek kapcsán találkozott össze F.Sz-szel. És ahogy ő mondta: szerelem volt első látásra.
De most már nem húzom tovább a szót, lássuk is ezt a tüneményt:

 

Most pedig, hogy miként is jött a világra:

Volt egy, anyai ági nagypapámtól örökölt törött fa gyertyatartó,
és kettő, apai ági nagymamámtól (anyukám által megmentett)
kapott régi zsolnay tál.
Miután Ő kettészelte a gyertyatartót, és smirglivel nekiestem,
hogy a ferdeségét próbálja enyhíteni.
Utána bejelöltem a tányéron, hogy hová kell ragasztani
a gyertyatartót. Ragasztópisztollyal dolgoztam.
Először a felső tányért rögzítettem, majd az alsót.
És íme, a kész alkotás.
Tudom, hogy az alsó tálnak nagyobbnak kéne lenni,
de hozott termékből dolgoztam, és ott csak ugyanakkorák voltak.

Csináld magad szervírozótál fürdőszobai rendszerezőként.
F.Sz. és szerelme egy képen 🙂

Ui.: F.Sz. búcsúzáskor halkan odasúgta: “Hamarosan esküvő lesz doktornő, várjuk szeretettel Önt is!”

 

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!