Kucorgó ÖKORGANIZÁCIÓ

Kerülj beljebb! - A fürdőszobánk

Ha történetesen Őt Kennek és engem Barbie-nak kereszteltek volna el születésünkkor, akkor valószínűleg a következő jelentés húzódott volna meg “Húú!” felkiáltásunk mögött közös életünk helyszínének fürdőszobáját meglátva: “Húú, ez fantasztikusan gyönyörűségesen szép!” De miután szüléink nem eme nevek mellett (ez nagyon “mekkelekesen” hangzik) döntöttek, mi csak arra az egy színre tudtunk koncentrálni, mely az egész helyiséget beborította: “Húú, ez aztán borzalmasan rózsaszín!” Mármint a csempe és a kád…. No és a mosdókagyló…. És a szappan- és törölközőtartóról se feledkezzünk meg. Szóval úgy komplett az egész. Bocsánat, a járólap, mely a hozzájuk harmonizáló bordó színben pompázott, kivétel volt. De ezt a rendhagyó küllemét csak addig viselte, amíg a bontás során elénk nem tárult az eredeti burkolat “pinkje”. :)Ez volt az egyetlen helyiség, amelyet teljesen szétbombáztunk (ez 6 éve történt). És semmi sem oda került vissza, ahol eredetileg volt. 🙂
A bojlert lecseréltük egy zárt tüzelésű kazánra, melyet aztán elbújtattunk a mosógéppel együtt a 6. képen látható faajtó mögé.
A kád végében látható falat ledöntöttük.
Ahol a radiátor volt (fölötte van az ablak, egy pici látszódik a függönyből), oda került a fürdőkád.
A boltívet és a mellette lévő fal egy részét szintén leromboltuk, és egybenyitottuk a fürdőszoba előterével.
A mosdó helyén ma a gyerkőcök halacskás törölközőtartója van,
az egykori fürdőkád helyére pedig a mosdószekrényünk került, amely a következőképp nézett ki tálalószekrény mivoltában:
Most pedig lehull a lepel, így nézek ki valójában.
Némi figyelmet érdemel munkaruházatom: hóbakancs a térdig érő törmelékek ellen. Valamint két darab (még csak nem is egy pár) kötött kesztyű, hogy érzékeny bőrömet ne sértsék fel az apró csempedarabok. :))

Ez pedig a jelen. Isten hozott kedves olvasó a fürdőszobánkban! Kényelmes papucsot fel, indul a körutazás!

Napsütés esetén ezek a fények fogadnak reggelente, amikor belépek az ajtón. 🙂
Aztán felhúzom a rolót, és tádám! Hát nem gyönyörű, gyerekek?!
A fogmosás rendszeresen bámészkodással telik: közben konstatálom, hogy a Duna mennyire húzódott már vissza a saját medrébe.
Imádom, hogy a törölközők ott vannak közvetlenül a kád mellett!
Ha szeretnétek bepillantani fürdőszoba szekrényünk belsejébe is, akkor itt , valamint emitt és amott megtehetitek.
A gyerkőcök törölközőtartójáról pedig itt olvashattok.
A tengeri csillagos tároló elkészítése ezen a linken olvasható, a tusfürdősé pedig itt.
“Fürdésre kijelölt hely!” táblakép itt vásárolható meg.
A szekrény küllemének és belső tartalmának története ezen a linken olvasható.
A mosdókagyló mellett látható sminkszerek tárolására használatos szervírozó tál saját készítésű: leírása ezen a linken. 
Lelőhelyek:
  • rolót a Jyskben vettük évekkel ezelőtt, de ebben a színben megszűnt. A mintát én vágtam bele, az alábbi linken olvasható, hogy miként tettem.
  • A törölközők tárolására használatos (és egyéb) kosarakat szintén a Jyskben szereztük be. Elég sűrűn leárazzák, érdemes kivárni (most épp féláron).
  • A gyerkőcök törölközőtartójáról  itt olvashattok.
  • fürdőszoba szekrényünk átalakulása ezen a linken megtekinthető.
  • SzappantartóIkea.
  • Fürdős játékok tárolására használatos kosárIkea.
  • Fogkefetartó: Lillholmen kollekció (Ikea)
  • Törölközőtartók (radiátor felett és a kád mellett): Molger (Ikea).
  • Fellépő: BEKVÄM (Ikea)
  • A tengeri csillagos tároló elkészítése ezen a linken olvasható.
  • A kád melletti akasztós tároló leírása: itt.
  • “Fürdésre kijelölt hely!” táblakép Kucorgánál vásárolható meg.
  • Sminkszerek tárolására használatos szervírozó tál saját készítésű: leírása ezen a linken. 
  • A kád körüli csempe valamint a padlóburkolatZalakerámia.
Miként tartom tisztán a fürdőszobánkat:
  • mosdó és fürdőkád tisztítása bővebben itt olvasható.
  • Fertőtlenítő szer készítése ezen a linken található.
  • Ha penésszel akad dolgunk, arra itt található megoldás.
  • Hogy miként lesz ragyogó a tükrünk, arról itt írtam.
  • Hogy a WC-kagyló is ragyogjonitt vannak a legjobb trükkök.
  • Brutálisan makacs vízkő eltüntetésére is van megoldás.

Három vágódeszka = három fogas III.

Vállfa lógott egy falon, egy szép magas falon. Egyszer jobbra dőlt, máskor pedig balra. Szemlátomást valami zavarta. Egy percig sem tudott egy helyben maradni.
Hogy kicsoda Vállfa? Hogy nem ismeritek? Ó, igazán senki sem ismeri! Egyszer ilyen, egyszer olyan! Hol egy törölközőtartóra hasonlít, hol egy mérlegre, hol egy hipnózist elősegítő készülékre…..  Most leginkább mindháromra. Egy hipnózist elősegítő törölközőtartó mérlegre. És a jövőben? Azt még senki sem tudja. Még ő sem.
(Amennyiben a fenti szöveg hasonlóságot mutat Csukás István Pom Pom című remekművével, akkor az nem a véletlen műve. Nagyobbik Picinykémmel folyamatosan azt olvassuk. Nem tudom, hogy ki élvezi jobban. Ő szerint egyértelmű, hogy ki. :))

Vállfa itt épp balra dől.
Vegyünk tőle érzékeny búcsút, mert beúsznak a képbe a halacskák. 🙂

Az alapdarabok újra: 3 db ikeás vágódeszka és 3 db ecseri piacon vásárolt fogas.
Most pedig kiderül, hogy mi a harmadik halacska mintája. Cikk-cakk!
Vonalzóval megrajzoltam, majd az előző két vágódeszkához hasonlóan (itt és itt olvasható) az első sort fehér, a másodikat szürke, és végül az utolsót fekete színnel lefestettem.
Ezt is kissé megcsiszoltam, hogy a fogashoz jobban passzoljon.
Aztán jöhetett az akasztók falra rögzítése. Nálunk azon a részen gipszkarton fal van, ezért speciális dübelekre volt hozzá szükség. Ezek kinyitják a kis szárnyacskáikat, ha beütöttük őket az előzőleg kifúrt (ez gipszkarton fal esetén gyerekjáték :)) lyukakba. Így néznek ki:
16-os kép
forrás
A halacskákat három helyen csavaroztam a falhoz: a farok részen (2 db), melynek helyét a fekete akasztó adta, és a szemét imitáló lyuknál. Ez nagyobb volt, mint a csavarfej, ezért alátétet tettem alá. Szerintem még dobott is a kinézetén. 🙂
A csavarok fejét a farok részen átfestettem fekete festékkel.
A szem résznél viszont meghagytam a bronzos színét.
Itt pedig már a törölközőkkel megpakolva.
Mindenkinek szép napot, és jó alkotást kívánok!

Három vágódeszka = három fogas II.

Családunk női tagjainak (anyukám, húgom és én) testhője 35,3-35,7 °C között mozog. Eddig csak mosolyogtam azon, amikor hugicám a 37,2 °C-nál már az Intenzívet emlegette, és bizonygatta, hogy ez a normál testhőmérséklettel rendelkező emberi egyedeknél 38,2 °C-nak felelne meg. Eddig. Mert aztán jött A nyavalya. Az igazat megvallva nehezen tűröm. Nem vagyok egy beteges fajta, az utóbbi 10 évben csak egyszer kerestem fel a háziorvosunkat, hogy megmutassak neki egy rejtélyes módon viselkedő anyajegyet. És ezek után kedden este 37,2 °C mutatott a hőmérő. Tünetek: derékfájás, ízületi fájdalmak. 37,8 °C-nál még megjelent ezek mellé a hajhagymafájdalom (hipotézisem szerint ott akart távozni a lázgőz :)) és a hidegrázás. Azt hiszem, a húgomnak igaza van: hívom az Intenzívet. 🙂

Szóval a fogasokat még nem sikerült felfúrnom, de szerencsére a kettes változatot még A nyavalya betörése előtt elkészítettem. (a képeket kivéve a szöveg egyezni fog az előző bejegyzésemmel, mert tényleg nem vagyok jól.)

A színt és a mintát is az akasztó adta. Íme a második variáció:
Míg az első esetben (leírása itt olvasható) a fogas lapját körberajzolva mintát alakítottam ki az ikeás vágódeszkán, addig a második halacskánál a körívek tetejét összekötő vonal adta a díszítést. 




Majd az első sort lefestettem két rétegben fehér színnel.


  A második sort szürke színnel.


Végül jött a fekete. 
És ezekre a friss, élénk színekre került volna az a kopott akasztó.
Valahogy ütötte egymást a kettő.
Aztán valamilyen úton-módon előkerült a csiszolópapír. Mert a fehér részén kicsit “szőrös” volt a fa. Szóval megcsiszoltam, és úgy gondoltam, majd újra lefestem. Hiszen elvileg nem szeretem a direkte antikolt holmikat. Elvileg. És ezek után mi történt? Minden színt megcsiszoltam. 🙂
Most nem akarok ujjal (linkkel) mutogatni, de az egészről Laura tehet. Túl jól néznek ki az enyhén koptatott sublótjai (a többi portékájáról már ne is beszéljünk).
Tehát a második akasztó elkészült. 
Hogy miért pont egy szervírozótálon fényképeztem? Annak csak pihent agyam a megmondhatója. 🙂 

Mindenkinek szép napot, és jó alkotást kívánok!

Ui.: Remélem hamarosan fel tudom majd fúrni az akasztókat, és akkor azzal együtt a harmadik mintája is kiderül. Annyit azért megsúgok, hogy az előbbi kettő lesz félig-meddig összemosva. 🙂
Ui.2.: Hölgyeim és Uraim, a tegnapi nap során történelmi esetnek lehettünk szemtanúi: a lázmérő 39 °C-ot mutatott. Tünetek: jégtömbbé transzformálódott végtagok, és forró párna a fejem alatt (ezt viselem a legnehezebben. Csak és kizárólag hideg párnával vagyok képes aludni. Nyáron a fagyasztónkba passzírozom. 🙂

Három vágódeszka = három fogas I.

Szóval az úgy volt… – kezdené Pom-pom az aktuális történetét, de ekkor Gombóc Artúr egy darabka csokoládéval kínálja meg, és ezt a ritka alkalmat nem szeretné elszalasztani.
Ezért színre lépek én: Szóval az úgy volt, hogy egy szép napon a törölközőtartó vállfa Hipnózis Elősegítő Készülékké változott (előzmény itt olvasható), ezért a gazdája irdatlan dühbe gurult, és “Betelt a pohár!” felkiáltással a kamrába hajította (ebből is kiderül, hogy nem egy pszichológussal van dolgunk), majd új törölközőtartó alkalmatosság után nézett. Keresett, kutatott, és amikor a szerencse is mellé szegődött, talált négy darab hal kinézetű vágódeszkát (7,5 éve nászajándékba kapta, azóta őrizgette) és három darab ecseri piacon vásárolt akasztót. Ekkor a fejéhez csapott. Összeállt a kép!

Egy halacska ki lett iktatva. De annak is már tudom a leendő helyét. 🙂

A színt és a mintát is az akasztó adta. Íme az első variáció:
A fogas lapját körberajzolva mintát alakítottam ki az ikeás vágódeszkán.  
Majd az első sort lefestettem két rétegben fehér színnel.
A második sort szürke színnel.
Végül jött a fekete. 
És ezekre a friss, élénk színekre került volna az a kopott akasztó.
Valahogy ütötte egymást a kettő.

Aztán valamilyen úton-módon előkerült a csiszolópapír. Mert a fehér részén kicsit “szőrös” volt a fa. Szóval megcsiszoltam, és úgy gondoltam, majd újra lefestem. Hiszen elvileg nem szeretem a direkte antikolt holmikat. Elvileg. És ezek után mi történt? Minden színt megcsiszoltam. 🙂
Most nem akarok ujjal (linkkel) mutogatni, de az egészről Laura tehet. Túl jól néznek ki az enyhén koptatott sublótjai (a többi portékájáról már ne is beszéljünk).

Tehát az első akasztó elkészült. 
Hogy miért pont egy szervírozótálon fényképeztem? Annak csak pihent agyam a megmondhatója. 🙂 
Mindenkinek szép napot, és jó alkotást kívánok!


Ui.: Hamarosan jelentkezem a másik két fogassal. 😉

Szatyorkából kosárka

A minap elgondolkoztam azon, hogy az utóbbi hetekben kreált tárgyaimnak kezd “tulipánból paprika, paprikából Jancsika, Jancsikából kiskirály” színezete lenni. Csak épp a “tulipánnak” kellett egy kis idő, hogy kibújjon a földből. Esetemben a szekrényből. És még csak nem is a liliomfélék családjának egy nemzetségének sarjáról van szó. Itt kérem egy szimpla szatyor került a gyermekek körében használatos, látvány szempontjából sem utolsó, erősen ritmikus, dallamos hanglejtésű versike “porondjára”. 
Hogy mire gondolok?

Szatyorkából kosárka,…

kosárkából ládácska (elkészítése itt),..

…ládácskából kamuláda (leírása itt olvasható)
Jó, ez a kamuláda=kiskirály hasonlat kicsit erős, bár ha a történelemre gondolok… :))
Most pedig következzék szatyorkából kosárka története:
Előszobai pakolászásaim során kezembe akadt rég nem látott strandtáskám, melyet méretéből adódóan tényleg arra kívánatos használni, amit a sors számára szánt. Tejföl bőrű családom ezzel az alkalommal igen-igen ritkán élt (egészen pontosan soha), ezért elérkezettnek láttam az időt, hogy új küldetés elé állítsam magamat.


Először a füleket lenyisszantottam, majd vízzel lespricceltem, és elkezdődött a formázgatás. Egész szép kis alakja lett, de az oldala nem akaródzott kisimulni. Ennek okán drasztikusabb eszközt ragadtam kezeim közé: vasalót! Az élekre vizes rongyot terítettem, majd az előbbi szerkezettel többször átsimítottam. 
És tádám, eltűnt a ránc, sima, mint a baba popsija!
Az erősebb vázszerkezet végett belehelyeztem még ezt a tányérkészlet csomagolására használatos dobozt (de bármilyen doboz megfelel).
És íme a végeredmény!
Itt pedig már a méltó helyén, az “ikrek” között a fürdőszobaszekrényünk tetején. 
Mindenkinek szép napot, és jó alkotást kívánok! 

Újságtartó ott, ahová a király is gyalog jár

Ő azt mondta, hogy erről a témáról legyek oly kedves, és ne írjak, …
… mert másnál lehet, hogy mosolyt előcsalogató, de a mi esetünkben ciki.
… mert egyéb esetben lehet, hogy jót derül rajta az ember, de szerény családunkat tekintve kínos témának számítana.
… mert lehet, hogy a szomszéd története hahotára serkentené, de ha rólunk szólna, akkor már kényelmetlenné válna a helyzet.
Szóval szerinte ciki, kényelmetlen, cink, gáz, kínos, visszás, kellemetlen, és mivel én nagyon szeretem Őt, ezért tiszteletben tartom a kérését.
Pedig ennek a szokásnak az eredetére lenne egy hipotézisem, melynek gyökereit valahol az őskorban kell keresnünk, és szoros kapcsolatot mutat a barlangrajzok kialakulásával. De ezt a tudományos felvetést már nem vezetem végig a családfánkig.
Csak egy fényképet mutatok. 🙂

Igen, ez egy újságtartó ama bizonyos helyiségben.

Ennek az eredetét pedig ebben a régi varrógépet takaró borításban kell keresnünk:

Melyet hosszanti irányban Ő kettéfűrészelt, majd akasztókat szerelt rá (előbb kis krátereket készített fúró segítségével, hogy az akasztók még inkább belesimuljanak a fába):

Korábban elkészítettem ezt a “hímzett” változatot/felét, mely sapka/kesztyű/sál tartóként funkcionál azóta (pontos leírása itt olvasható):

Most pedig következzék az újságtartó, melynek modernebb színezetet szerettem volna adni, ezért a vele egy helyiségben található orvosi táska (itt megtekinthető) inspirálta zöld kereszt díszítést kapott:
Felül, mindkét oldalát maszkolószalaggal leragasztottam, hogy aztán a felső sávot zöldeskék színnel lefesthessem. 
Először függőlegesen, majd vízszintesen festettem le a kereszt részeit. 
Végül ezt (borzasztóak a fényviszonyok, ezért inkább: ehhez hasonló) eredményt kaptam. (A vakumentesség  kedvéért a sapkatartónk helyén fényképezve):
Itt pedig az eredeti helyén vakuval fotózva: 
Ui.: Pedig tényleg csak általánosságban írtam volt erről a témáról. Na jó, egy kis családi vonal is belekerült volna :))
Mindenkinek szép napot, és jó alkotást kívánok!

A fahulladék és a rajzszögek esete

Figyelem! 
Amennyiben Andrejka erre az oldalra tévednél, kérlek, hogy sürgősen hagyd el, és csak karácsony után kacsázz vissza!

Most, hogy a húgom felbukkanásának lehetőségét kizárhatjuk, beavatok mindenkit a karácsonyi ajándékának a részleteibe, melynek lépései a következők:
1. Hugicám megjegyezte a kádtartóból átszerkesztett fürdőszobai rendszerezőnkre, hogy igen kívánatosnak találná, ha az ő tisztálkodási helyiségükben is rendelkezésére állna egy ilyen típusú szerkezet.
2. Háztartásunkban – ismereteim szerint – nem fellelhető több kádtartó, mely arra enged következtetni, hogy Andrejkának nem lesz ugyanolyan hátkefe tartója mint minékünk. Hasonló viszont még számításba jöhet.
3. Miután a kádtartót kizárhatjuk, körbenéztem hajlékunk tájékán, és egy basszusgitár formára hajazó deszkára bukkantam.(nem oda fogok kilyukadni, hogy felhúroztam, és beálltam egy rockbandába. Bár, valaki keres énekest?).
4.  Az előző projektem (itt olvasható) után a nyakamon maradt 250 db rajzszög. Igen, azt hiszem, hogy hajlamos vagyok a mazochizmusra, mert megint azzal díszítettem. (Mentségemre szóljon, hogy ez sokkal puhább deszka volt mint az előző.)
5. A 3. és 4. pontban szereplőket összeboronáltam, hogy megfeleljen az 1. pont igényeinek.
Ez sült ki belőle:

Most pedig lássuk az elkészítésének a menetét:

Miután a deszkát lefestettem, a száradást követően
indigó papírral rámásoltam a feliratot.

Utána következett, hogy rajzszegekkel kiraktam a feliratot,
majd egy autós térképről (Ő szinte minden évben azt kap a cégétől ajándékba karácsonykor) kivágtam a Balaton és környékét hajó formában és felragasztottam.
Aztán azt is körberaktam rajzszegekkel. 
Először kimértem a csillárkampók helyét, melyek a vödröket (Fintorp evőeszköz tartó) tartják.
Majd előfúrtam nekik a lyukat, és végül becsavartam őket. 
És a végeredmény újra.
És miért Riviéra? Mert nekem a Balaton a Riviéra….. :))

Mindenkinek jó alkotást!

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!