Kucorgó ÖKORGANIZÁCIÓ

Három vágódeszka = három fogas III.

Vállfa lógott egy falon, egy szép magas falon. Egyszer jobbra dőlt, máskor pedig balra. Szemlátomást valami zavarta. Egy percig sem tudott egy helyben maradni.
Hogy kicsoda Vállfa? Hogy nem ismeritek? Ó, igazán senki sem ismeri! Egyszer ilyen, egyszer olyan! Hol egy törölközőtartóra hasonlít, hol egy mérlegre, hol egy hipnózist elősegítő készülékre…..  Most leginkább mindháromra. Egy hipnózist elősegítő törölközőtartó mérlegre. És a jövőben? Azt még senki sem tudja. Még ő sem.
(Amennyiben a fenti szöveg hasonlóságot mutat Csukás István Pom Pom című remekművével, akkor az nem a véletlen műve. Nagyobbik Picinykémmel folyamatosan azt olvassuk. Nem tudom, hogy ki élvezi jobban. Ő szerint egyértelmű, hogy ki. :))

Vállfa itt épp balra dől.
Vegyünk tőle érzékeny búcsút, mert beúsznak a képbe a halacskák. 🙂

Az alapdarabok újra: 3 db ikeás vágódeszka és 3 db ecseri piacon vásárolt fogas.
Most pedig kiderül, hogy mi a harmadik halacska mintája. Cikk-cakk!
Vonalzóval megrajzoltam, majd az előző két vágódeszkához hasonlóan (itt és itt olvasható) az első sort fehér, a másodikat szürke, és végül az utolsót fekete színnel lefestettem.
Ezt is kissé megcsiszoltam, hogy a fogashoz jobban passzoljon.
Aztán jöhetett az akasztók falra rögzítése. Nálunk azon a részen gipszkarton fal van, ezért speciális dübelekre volt hozzá szükség. Ezek kinyitják a kis szárnyacskáikat, ha beütöttük őket az előzőleg kifúrt (ez gipszkarton fal esetén gyerekjáték :)) lyukakba. Így néznek ki:
16-os kép
forrás
A halacskákat három helyen csavaroztam a falhoz: a farok részen (2 db), melynek helyét a fekete akasztó adta, és a szemét imitáló lyuknál. Ez nagyobb volt, mint a csavarfej, ezért alátétet tettem alá. Szerintem még dobott is a kinézetén. 🙂
A csavarok fejét a farok részen átfestettem fekete festékkel.
A szem résznél viszont meghagytam a bronzos színét.
Itt pedig már a törölközőkkel megpakolva.
Mindenkinek szép napot, és jó alkotást kívánok!

Három vágódeszka = három fogas II.

Családunk női tagjainak (anyukám, húgom és én) testhője 35,3-35,7 °C között mozog. Eddig csak mosolyogtam azon, amikor hugicám a 37,2 °C-nál már az Intenzívet emlegette, és bizonygatta, hogy ez a normál testhőmérséklettel rendelkező emberi egyedeknél 38,2 °C-nak felelne meg. Eddig. Mert aztán jött A nyavalya. Az igazat megvallva nehezen tűröm. Nem vagyok egy beteges fajta, az utóbbi 10 évben csak egyszer kerestem fel a háziorvosunkat, hogy megmutassak neki egy rejtélyes módon viselkedő anyajegyet. És ezek után kedden este 37,2 °C mutatott a hőmérő. Tünetek: derékfájás, ízületi fájdalmak. 37,8 °C-nál még megjelent ezek mellé a hajhagymafájdalom (hipotézisem szerint ott akart távozni a lázgőz :)) és a hidegrázás. Azt hiszem, a húgomnak igaza van: hívom az Intenzívet. 🙂

Szóval a fogasokat még nem sikerült felfúrnom, de szerencsére a kettes változatot még A nyavalya betörése előtt elkészítettem. (a képeket kivéve a szöveg egyezni fog az előző bejegyzésemmel, mert tényleg nem vagyok jól.)

A színt és a mintát is az akasztó adta. Íme a második variáció:
Míg az első esetben (leírása itt olvasható) a fogas lapját körberajzolva mintát alakítottam ki az ikeás vágódeszkán, addig a második halacskánál a körívek tetejét összekötő vonal adta a díszítést. 




Majd az első sort lefestettem két rétegben fehér színnel.


  A második sort szürke színnel.


Végül jött a fekete. 
És ezekre a friss, élénk színekre került volna az a kopott akasztó.
Valahogy ütötte egymást a kettő.
Aztán valamilyen úton-módon előkerült a csiszolópapír. Mert a fehér részén kicsit “szőrös” volt a fa. Szóval megcsiszoltam, és úgy gondoltam, majd újra lefestem. Hiszen elvileg nem szeretem a direkte antikolt holmikat. Elvileg. És ezek után mi történt? Minden színt megcsiszoltam. 🙂
Most nem akarok ujjal (linkkel) mutogatni, de az egészről Laura tehet. Túl jól néznek ki az enyhén koptatott sublótjai (a többi portékájáról már ne is beszéljünk).
Tehát a második akasztó elkészült. 
Hogy miért pont egy szervírozótálon fényképeztem? Annak csak pihent agyam a megmondhatója. 🙂 

Mindenkinek szép napot, és jó alkotást kívánok!

Ui.: Remélem hamarosan fel tudom majd fúrni az akasztókat, és akkor azzal együtt a harmadik mintája is kiderül. Annyit azért megsúgok, hogy az előbbi kettő lesz félig-meddig összemosva. 🙂
Ui.2.: Hölgyeim és Uraim, a tegnapi nap során történelmi esetnek lehettünk szemtanúi: a lázmérő 39 °C-ot mutatott. Tünetek: jégtömbbé transzformálódott végtagok, és forró párna a fejem alatt (ezt viselem a legnehezebben. Csak és kizárólag hideg párnával vagyok képes aludni. Nyáron a fagyasztónkba passzírozom. 🙂

Három vágódeszka = három fogas I.

Szóval az úgy volt… – kezdené Pom-pom az aktuális történetét, de ekkor Gombóc Artúr egy darabka csokoládéval kínálja meg, és ezt a ritka alkalmat nem szeretné elszalasztani.
Ezért színre lépek én: Szóval az úgy volt, hogy egy szép napon a törölközőtartó vállfa Hipnózis Elősegítő Készülékké változott (előzmény itt olvasható), ezért a gazdája irdatlan dühbe gurult, és “Betelt a pohár!” felkiáltással a kamrába hajította (ebből is kiderül, hogy nem egy pszichológussal van dolgunk), majd új törölközőtartó alkalmatosság után nézett. Keresett, kutatott, és amikor a szerencse is mellé szegődött, talált négy darab hal kinézetű vágódeszkát (7,5 éve nászajándékba kapta, azóta őrizgette) és három darab ecseri piacon vásárolt akasztót. Ekkor a fejéhez csapott. Összeállt a kép!

Egy halacska ki lett iktatva. De annak is már tudom a leendő helyét. 🙂

A színt és a mintát is az akasztó adta. Íme az első variáció:
A fogas lapját körberajzolva mintát alakítottam ki az ikeás vágódeszkán.  
Majd az első sort lefestettem két rétegben fehér színnel.
A második sort szürke színnel.
Végül jött a fekete. 
És ezekre a friss, élénk színekre került volna az a kopott akasztó.
Valahogy ütötte egymást a kettő.

Aztán valamilyen úton-módon előkerült a csiszolópapír. Mert a fehér részén kicsit “szőrös” volt a fa. Szóval megcsiszoltam, és úgy gondoltam, majd újra lefestem. Hiszen elvileg nem szeretem a direkte antikolt holmikat. Elvileg. És ezek után mi történt? Minden színt megcsiszoltam. 🙂
Most nem akarok ujjal (linkkel) mutogatni, de az egészről Laura tehet. Túl jól néznek ki az enyhén koptatott sublótjai (a többi portékájáról már ne is beszéljünk).

Tehát az első akasztó elkészült. 
Hogy miért pont egy szervírozótálon fényképeztem? Annak csak pihent agyam a megmondhatója. 🙂 
Mindenkinek szép napot, és jó alkotást kívánok!


Ui.: Hamarosan jelentkezem a másik két fogassal. 😉

Rendszerezés: akasztók, fogasok

Körbenéztem, hogy mások hogyan oldják meg a kabát és egyéb járulékok tárolását. A legnagyszerűbb bennük az, hogy akár mi is elkészíthetjük a két kis kezünkkel.

forrás

Ez szerintem nagyon mutatós, ugyanakkor egyszerű elkészíteni. Jártunkban-keltünkben összegyűjtünk mindenféle deszkát: egyet a zöldségestől, egyet a kerítést javító bácsitól, egyet kipecázunk a folyóból ….

Végül fa formát képezve hozzászögeljük a falhoz. Rakunk rá még némi akasztó-szerűséget, és voilá: nincs több gond a kabátokkal.
Ja, és a madárkákról sem feledkezzünk meg :)!
forrás

Ehhez csak egy uszadékfa és némi kampó szükséges.

forrás

Itt már nemcsak egy deszkát, hanem egy 4 db-ot számláló kerítéselemet kell kikönyörögni a kerítést javító bácsikától. Az akció lebonyolításánál tessék mosolyogni!

forrás
Ez szintén a “jól néz ki és egyszerű elkészíteni” kategória. Nem kell hozzá más, csak egy szép csomagolópapírral bevont deszka, és különböző típusú akasztók. Hölgyeim, tessék elkészíteni!
forrás
Ez az előző szisztéma alapján működik, csak itt akasztók helyett gyönyörű bútorgombokat csavarozunk fel a deszkára. Ilyen fogantyúkat már magyar webáruházakban is lehet vásárolni.
forrás
Oké, volt eddig “rakjunk a deszkára mezei akasztókat, díszes bútorgombokat”, és most pedig jöjjön, az ürítsd ki a fiókod, és amit találsz benne kacatot, rögzítsd a fa alapra! Egyébként Nyilas Kálmán formatervező szintén a Kacatfogas elnevezést adta műveinek.
forrás
Ezt a képet az IKEA hackers oldalon találtam. A leleményes elkövető egy régi bakelit lejátszó gombjait rácsavarta egy Grundtal sínre. Szerintem szuper!
forrás
 Őszintén szólva nekem erről Chucky jut eszembe. A filmet nem láttam, mert már maga a plakát alapján is ferde szemmel méregettem régi babáimat, ezért csak annyit tudok, hogy a főszereplő baba mindenkit sorra legyilkol. Na tételezzük fel, hogy Chucky végül lenyugszik, beköltözik egy házba, megbánja bűneit, és hátralevő életét a jótékonyságnak szenteli. A fogasa pedig mindig emlékezteti múltjára.
Komolyan mondom, nekem már ettől rémalmaim lesznek! 🙂
Végül, hogy lecsillapodjanak a kedélyek az előző kép után, itt ez a gyönyörű enteriőr. Mit nekünk Thonet-fogas, ha van 3 db sima farudunk, bőrzsinegünk, és egy pár akasztónk alulra a táskáknak. Egyszerűen nagyszerű!

Szeszélyes április és a kabáttárolás problematikája

Az áprilisról én mindig azt gondoltam, hogy ez a legkiválóbb hónap annak bemutatására, hogy milyen is a kontinentális éghajlat. Tételezzük fel, hogy egy eszkimó és egy busman kíváncsi lenne, hogy milyen ha nem farkasordító hideg vagy gatyarohasztó meleg van. Ellátogatnának szerény kis hazánkba és a négy évszakot megkapnák egy hónapba (ha szerencséjük van, akkor egy napba) belesűrítve. Komplett csomag! És a legjobb az egészben, hogy még a saját, otthonról hozott ruhájukat is viselhetnék egy pár napig.

Lenne még egy felvetésem jelen hónap népszerűsítésére: ha a L’ART POUR L’ART társulat annak idején kikérte volna a véleményemet arról, hogy mi is legyen az alább felcsendülő dal elnevezése, akkor én ezt a tömör, lényegre törő címet javasoltam volna: Április! (Farkas a mezőn, mi?)

 

Szinte egész hónapban – kisebb megszakításokkal – ez dúdolgatom. Vajon miért? 😉

Ezek után pedig ha az dal szövegét átültetjük kabát-viszonylatba, akkor az a következőket jelenti:
süt a nap – nem kell kabát, vagy ott az a szép piros, az úgyis vékony, valamikor csak kell hordanom 🙂
fúj a szél – széldzseki, vagy kissé vastagabb átmeneti
néha esik – esőkabát
néha pedig havazik – egyértelműen télikabát.
Miután mi egy négy tagot számláló családnak számítunk, ezért ez összességében 4*4, azaz 16 db kabátot jelent. Na már most, én hová akasszak ennyi dzsekit, pufajkát és társait?
Ugyanis jelenleg így néz ki az előszobafalunk:
Nem. ez nem egy óvodai fogas.
Úgy gondoltam, hogy némi segítségre van szüksége 5 db akasztónknak, mielőtt a leterheltségtől az egész falat magukra rántanák. Ezért vettem a Tesz-veszen 450 Ft-ért eme “gyönyörűséget”. Tudom, a kuka mellett ingyen meglelhettem volna, de higgyétek el, nem találtam :)!
Ez viszont lehet, hogy tényleg egy óvodai fogas volt.
Na már most, az a legszebb az egészben, hogy egy lyuk is hiányzott a tartófáról. Én pedig mint ügybuzgó feleség -gondoltam, hogy a férjem keze alá dolgozok, hogy neki már csak a fúrót kelljen tartani a falnál – megoldottam a problémát: fúrtam rá egy szép nagy nyílást a csavar számára. Ennek pedig az lett a hozadéka, hogy szitát csináltam egy vágódeszkából, és 3 db krátert mélyítettem a fa munkapultunkba:
Tudom, szegény elég viseltes volt már előtte is, de biztos nem szitaként akarta végezni.

 

Ez csak 2 kráter, a 3. a konyha másik végén van.
Közben vándoroltam a fúróval és fogassal a kezemben.
És most felvetődik az a kérdés, hogy 1 db lyuk kifúrásához hogy keletkezett 2*3db lyuk? Válaszom a lyukak milyenségére: annyi eszem volt, hogy tudtam, a kifúrandó portéka alá kell tenni valamit, nehogy a munkapult lássa kárát; a lyukak számára vonatkozóan pedig: egyre vastagabb fúrót használtam. Összességében 3db-ot. 🙂
Tanulság: papírlap vastagságú deszkánál vastagabbat használj alátétként, vagy várd meg, hogy a férjed megcsinálja 🙂
Végül a kisebb-nagyobb károkat leszámítva, a fogas a helyére került:
Kabátok nélkül.
Figyelem! Firenze belvárosában egy idegen tárgyat észleltek! 🙂

 

Kabátokkal megpakolva.

 

Fogasok oldalnézetből.

 

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!