Kucorgó ÖKORGANIZÁCIÓ

Képeket a falra! /Lógatva tárolás/

Igen, igen, igen, még mindig képekkel és azok kereteivel jövök. Egyrészt mert imádom a galériafalakat, másrészt ahhoz is van némi köze, hogy nem voltam képes a mai napra befejezni egy csináld magad ötletemet. Na de ami késik, az nem múlik, szóval nyugalom, hamarosan azzal is előrukkolok. Sőt…..
Addig is lássunk olyan módszereket, amikor nem kell minden egyes képet a falhoz rögzíteni, vagy még csak szöget sem kell használni, vagy amikor maga az akasztó is a dekoráció részét képezi.

Mi mással indíthatnám a sort, mint egyik nagy kedvencemmel, Laura művével a Sublót blogból. Az elkészítése pontról pontra megtekinthető, mindössze a kép alatti forrás feliratra kell kattintani hozzá.

forrás

Az alább következő képek rögzítési módjai talán kissé költségesebb és kevésbé kreatív megoldások mint az uszadékfás változat, de azért ezek is roppant mutatósak. Többségükhöz sínt és kampókat használtak fel, de láthatunk kötél, madzag és vállfa kombinációkat is.

 2-11. képek forrása

Képeket a falra! /Csak egy ötlet/

Ez tényleg csak egy ötlet lesz. Tudom, hogy nem egy spanyolviasz feltalálásához hasonlatos kaliberű találmány, de hátha valaki még rajtam kívül hasznát veszi. Mert azon is elgondolkodtam, hogy mást nem is érint ez a dolog. Lehet, hogy én vagyok egyedül az egész univerzumban azzal a problémával, hogy Picinykéim az elérhető magasságú képeken mutogatva tanulták meg előbb a családtagok nevét, majd a személyes névmások (főként az én, te és mi) használatát, amelynek következtében a fekete keretek jobbra és balra lettek forgatva, és végül tökéletesen megszerkesztett félkörök formájában rajzolódtak ki a fehér falon. De ha félrerakom az “egyedül vagyok az egész univerzumban ezzel a problémával” hipotézisemet, akkor azért arra sem vennék mérget, hogy valaki még rajtam kívül nem rukkolt elő ilyesmivel, ha más nem, legalább Martha néni (Martha Stewart).

No de akkor lássuk azt az tippet, mely a keretek falkarcolása ellen veszi fel a harcot:

Hozzávalók: székek lábára ajánlott öntapadós filc.

Egy darab filclapot felszeletelek, majd a sarkokhoz
ragasztom.

Hogyha ezzel megvolnánk, akkor akasszuk fel a képeket a legnagyobb nyugalommal a helyére, és vegyünk végső búcsút a falon egykor kirajzolódó félköröktől :))

Picinykéim maximális terhelésnek vetették alá, és büszkén jelenthetem, bevált! 🙂

Képeket a falra! /Elrendezés/

Ez lesz blogos pályafutásom legszárazabb, legszíntelenebb bejegyzése, de étkezőnk galériarészének megalkotása magával vonzotta ezt a témát (itt olvasható) Ezért mielőtt hozzáfognánk az olvasáshoz – az esetlegesen felmerülő elsivatagosodás elkerülése végett – hörpintsünk fel egy kis frissítőt, melyre az ajánlatom a következő:
Most pedig következzék a galéria fal megtervezése. Először tegyük fel a kérdést, hogy melyik helyiségbe is szeretnénk? Előszobába? Étkezőbe? Gyerekszobába? Nappaliba? Hálószobába?
forrás

forrás

Aztán döntsük el, hogy milyen típusú kereteket szeretnénk a falra helyezni. Ne essünk kétségbe, ha esetleg különböző színűek és méretűek vagy eltérő formájúak. Ezzel még valami pluszt is vihetünk az általunk alkotott galériánkba.
Az elrendezésnél pedig segítségünkre lehet az a pár millió (egy kis túlzással) sablon, amit összegyűjtöttem.

 
 
 
 
forrás

Levezetésként pedig lássunk egy színes képekből megalkotott galériát, melyek maguk is galériát mutatnak be. (Ennek folytatására számíthatunk is a közeljövőben)

Képeket a falra! /Trükkök/

Képzelt riport a képfelrakás mestereivel

Felhívnám a figyelmet, hogy az alább szereplő nyilatkozók csak pihent agyam szülöttei. A képek pedig pusztán illusztrációk.


forrás 
Varrónőként dolgozom. Van egy kis varrodám, és szerencsére egyre több kuncsaftom. Azt mondják, hogy szépen dolgozom. Szeretem díszítgetni a kis műhelyemet is, mert szerintem az is fontos, hogy kellemes környezetben várjon a vendég a sorára, ha esetleg valami miatt elhúzódik a próba. Szóval gondoltam, képekkel dekorálom az egyik falat. Sok kis képpel… Igen, baromira macerás eltalálni, hogy melyiket, hová kell felfúrni. Ekkor jött az ötlet, hogy a szabásminták készítéséhez használatos papírra felrajzolom a képkereteket, majd ez egészet felragasztom a falra. Utána beverem a szögeket, majd lerántom a papírt. Voilá, minden tartó a helyén is van!
forrás 
Dr. Fogász vagyok. Nem győzök beszélni a pácienseimnek és a saját gyerekeimnek is a megfelelő szájápolásról. Egyik fárasztó nap után hazatérve a feleségem kalapáccsal a kézében fogadott, hogy végre készítsem el a galériafalat az előszobában. Természetesen én ehelyett a lefekvéshez készülődő – jelenleg még 20 ill. 32 foggal rendelkező –  ivadékaimnak magyaráztam fogkrémmel a kezemben, hogyha nem akarják, hogy rövid időn belül a felére csökkenjen a szájukban található csontok száma, akkor rendesen mossanak fogat. És ekkor bevillant: ha fogkrémet nyomok a képtartó akasztójára, majd azt odanyomom a falhoz, akkor pontosan tudom, hogy hová kell a szöget beütni. 
Megjegyezném, aznap az összes porontyom rendesen mosott fogat, és a képek is felkerültek a falra az asszony legnagyobb megelégedésére.  

forrás
PR-tanácsadó voltam, egészen addig, amíg ötösikreknek nem adtam életet. Azóta főállású anyaként dolgozom. Elárulom, az exmunkám fele annyira sem volt strapás, mint az anyaszerep. Ennek ellenére sokkal jobban élvezem :)). Viszont most, hogy a gyerkőcök elkezdték az óvodát, valamivel le akartam magam foglalni a háztartási munkán kívül. Ekkor jött az ötlet, hogy natúr csomagolópapírokat díszítek fel ízlésesen, majd kínálok eladásra. Persze mellette a lakást is szépítem! És mi mással jelölhetném ki a képek helyét a falon, mint csomagolópapírok és festőszalag segítségével. 
   


forrás
Hosszú évekig matematika tanárként dolgoztam egy általános iskolában, de aztán tavaly eltanácsoltak. Hónapokig nem értettem meg, hogy miért, de ma már tudom. Mániákus méricskélő voltam. Az egész azzal kezdődött, hogy minden óra előtt megmértem a gyerekek magasságát, mielőtt beléptek volna a terembe. Később a hajuk hosszát, a füzeteiket és tankönyveiket, a pad hosszát, és végül kicsöngettek úgy, hogy még az 1×1-ig sem jutottunk. Azóta otthon vagyok. Múltkor kért az asszony, hogy rakjak fel egy tükröt a falra. Mi mással csinálhattam volna, mint az én drága vonalzómmal?  A mérőszerszámba ütöttem egy szöget, majd ráakasztottam a tükröt. A megfelelő magasságban enyhe nyomást mértem rá, így a szög egy aprócska lyukat ütött a falba. Onnan márt tudtam, hogy hová kell majd fúrnom a lyukat. 
kép lógott tippek

forrás
József Áronné vagyok, született Pőcze Borbála. Mosást, vasalást, takarítást vállalok, hogy eltarthassam 3 gyermekemet. Tudja, egyedül nevelem őket. Talán ismeri kedveském azt a verset, amit az én drága kisfiam írt rólam, az a címe, hogy Mama. Idéznék is belőle, aztán rátérnék a képfelrakás ismertetésére:

“Csak ment és teregetett némán,
nem szidott, nem is nézett énrám
s a ruhák fényesen, suhogva, 
keringtek, szálltak a magosba.” 
Hát nem gyönyörű, aranyom?! Szóval rengeteget dolgoztam ruhacsipeszekkel, és akkor jött az ötlet, hogy egy szöget beleverve, bejelölhetjük vele a kép helyét a falon. Nem kell méricskélni, ennyi az egész! Érti, aranyom?! 
(Szerkesztő üzenete: Azt azért megjegyezném, hogy a csipesz teherbírása miatt csak kisebb képeknél alkalmazzuk ezt a módszert.)

033111-poptab1.jpg
forrás
Sörkostolóként keresem a kenyerem. Egy nehéz nap után az asszony azzal fogad, hogy Géza, már megint leesett a fatányér a falról, de most az akasztója is letörött. Mondtam neki, hogy ne pánikolj Teca, megoldjuk! Előkaptam a zsebemből a munkám során felhalmozódó sörnyitókból egyet, majd belefúrtam abba a “tömörgyönyör” konyhadíszbe. Na, most már jöhet földrengés, ha a ház össze is dől, az a tányér akkor is a helyén marad!! 
 

Csík, csík, csík még mindig

Magával ragadott, beférkőzött az agyamba, és engedelmeskednem kell neki.
Nem tudok másra gondolni, csak rá!
Újra és újra látnom kell őt: reggel, délben és este, és sokszor más napszakban is.
Úgy érzem, hogy teljes mértékben eluralkodott rajtam, de nem tudok ellene semmit sem tenni.
Leigázott!
Szeretem!
Szenvedélyesen szeretem!

Ezt a szakirodalom függőségnek nevezné?
“Pszichológiai értelemben véve a kóros szenvedély azt jelenti, hogy egy a hétköznapokban elterjedt és normálisnak vagy csak enyhén deviánsnak látszó viselkedésmód mintegy elszabadul, dominánssá válik.” /forrás: Wikipedia/
Oké, vállalom, K. a. vagyok, csíkos fal függő! A csíkok festése, mely eddig csak enyhén deviánsnak látszó viselkedésmód volt nálam, a múlt hét során elszabadult és dominánssá vált:

“Legjobban azt szeretem, ahogy lehúzom a festőszalagot, és élessé válik a két csík közötti vonal. Előtte izgalommal vegyes várakozással tekintek rá, hogy a maszkoló nem tépi-e fel az alatta lévő festékréteget, vagy nem folyik-e meg a frissen festett rész. Azt hiszem, ezt a tevékenységet még a glettelésnél is jobban szeretem” :))

Az egész csík-mániám azzal kezdődött, hogy megláttam ezt a képet:

forrás

 

Aztán teljesen másmilyenhez lyukadtam ki festőhengerrel a kezemben 🙂

A csíkos fal leírása itt olvasható.
Az étkezőasztalnál szerencsére a helyem pont a fallal szemben van. Ennél az oknál fogva a csíkokon kívül a másik szenvedélyemre, a családomra is kilátás nyílik:

Igen, egy csöppet viharverten állnak ott a fényképek. És nem gondoljátok, hogy egy kissé sok helyet vesznek el a csíkos fal látványából? Mert nekem ez volt a véleményem, de hát mint kiderült, az eddig csak enyhén deviánsnak látszó viselkedésmód nálam dominánssá vált. Persze a másik szenvedélyemet (a családom) nem tudta legyőzni, mindenesetre kompromisszumra jutottak. Íme az eredménye:

Az elkészítése eléggé hosszadalmas volt, innen is látszik, hogy nem vagyok százas.
Lássuk a lépéseket:

1. Leszedtem a keretek farostlemez hátulját, melyeket apró lyukak borítottak a másik oldalán található rögzítők miatt. Fatapasz és spakli segítségével eltüntettem ezeket:

Maximálisan elhasználtam a fatapaszt. Ezek a tubusa maradványai 🙂
2. Száradás után lecsiszoltam az esetlegesen kipúposodó tapasz-pamacsokat:
Kész is van az absztrakt alkotás.
Darabja megfizethetetlen 🙂

 

3. Lefestettem a falon látható krémszínnel az összes keret hátulját:

4. Mindegyiket visszatettem a helyére, hogy aztán bejelöljem a csíkokat. Csak az egyik felén, kb. 1cm hosszan húztam meg a vonalat, majd a falról levéve vonalzó segítségével pontos méretek vétele után folytattam. Mindegyikre ráírtam halványan, hogy melyik színnel kell majd festeni:
Ezen elvileg a ceruzával jelölt csíkot lehet látni.
5. Utána következett a festés, melyhez festőszalagot és 10 cm széles festőhengert használtam. Vigyázni kell, hogy a maszkolót még azelőtt el kell távolítani, mielőtt teljesen megszáradna a festék.
6. Végül teljes száradás után, a digitális fényképezés korszakából származó fényképeket kétoldalú ragasztóval, míg a régebbieket fotósarokkal rögzítettem. Most pedig ez a látvány tárul elém az étkezések és általában a nap 18 órájában :))
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!