Kucorgó ÖKORGANIZÁCIÓ

Mit csináljunk, ha eltörött a cukortartónk?

Szervezetem számára az ideális ébredés a következőképp nézne ki (cirka 1723 napja nem volt ilyen, de nem bánom, mert sokkal jobbat (jobbakat) adott helyette az élet):
Fekszem az ágyban, majd a redőny résein át lassan bekúszó napsugár megcsiklandozza a pocakomat. Én elmosolyodom, fityiszt mutatok neki, majd átfordulok a másik oldalamra. Most már nem alszom mélyen, de röpke egy órára még szükségem van, hogy az alvás során elgémberedett végtagjaim is magukhoz térhessenek. Hiába, ez a szunyókálás kimerítő tud lenni. 🙂 Később feltápászkodom, kicsoszogok a fürdőbe, hideg vízzel megmosom az arcom (addig ténylegesen nem ébredek fel), majd irány a konyha, ahol aztán felhörpintem tejeskávémat, amihez lekváros kenyeret majszolgatok.

Ezek után lássuk az elmúlt vasárnap reggelemet hajnalomat:
Fekszem az ágyban, a nap szintén még a sajátjában. Jelen esetben nincs itt kérem semmiféle cirógató napsugár, viszont elgémberedett bal oldal az van, ezért átfordulok a másik felemre. Ekkor agyam egy távoli zugában valami mintha szintén megmozdulna. Igen, ébredezik, és nagy valószínűséggel egy pékáru nevét suttogja. Nem, most már biztos: kenyér, vekni, cipó! -zakatol egyre hangosabban. A hangok apránként eljutnak a szemideg részlegének irányába is, melynek eredményeként a látásért felelős érzékszerveim kipattannak, és egyúttal ajkaim is mozgásba lendülnek: Te jó ég, nincs kenyér reggelire!!! Kirohanok a konyhába, előveszem a lisztet (ez még megy), az élesztőt és a tejet a hűtőből (még ez is oké), leveszem a cukrot a polcról, és ekkor bumm (ez már nem jött össze), másodpercek töredéke alatt a konyhánkat cukor és kerámia darabok végtelen tengere borítja. Természetesen a hangzavarra felébred a család többi tagja is, szegénykék éhesek, hiszen egész éjszaka egy falatot sem ettek, és mindannyian friss kenyeret óhajtanak. 🙂

A kenyér végül mindenki legnagyobb örömére elkészült, melynek receptjét egyik kedvenc bloggerínámnál, Kiscsetresznél el is olvashatjátok, és amíg nem ízlelitek meg, addig az általa készített képekben gyönyörködhettek.

Anyukámnak szintén ugyanolyan cukortartója van volt a telkén mint nekem, ezért volt olyan drága, és nekem adományozta a törött helyett. Sőt, még két darabbal meg is toldotta! Hálám jeléül én pedig ezeket készítettem neki:

Liszt-, só-, dara- és cukortartó.

Elkészítésének menete:

Hozzávalók: színes papírok, szalag,
Nescafé-s üvegek

Az akció lépésenként, “szerszámokkal”
szemléltetve
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!