Kucorgó ÖKORGANIZÁCIÓ

A mindig késők, avagy kellene egy szervező tábla

Mi, azaz Ő és én, már születésünkkor bekerültünk az Állandóan Késők Klubjába. Ő-nek 3 hétig, nekem 6 napig könyörögtek, hogy végre tiszteljük meg a családunkat azzal, hogy a világra jövünk. Végül nem kis erőfeszítést követően megtettük. És sorsunk megpecsételődött:
Húgomék találka esetén rendszeresen 1 órával korábbi időpontot adnak meg, mint a többi rokonnak (persze tudunk néha pontosak is lenni, és akkor nagy bajban vannak:))
Egyetemi éveim alatt egyszer annyit késtem a könyvekkel, hogy összehívták a könyvtári “főtanácsot” abból a célból, hogy sorsomról/pénztárcámról döntsenek. (Egyébként nem is késtem olyan nagyon sokat, de a maximális 12 könyv kivitelével a büntetés összege is tizenkétszeresére nőtt.)  
Meg merem kockáztatni azt a kijelentést is, hogy többször futottam a pályaudvarról kikanyarodó pécsi busz mellett/mögött, mint ahányszor ültem rajta.
Ő-nek több esetben kikapcsolták a vonalas telefonját, mert az a kis sárga “izét” nem fizette be időben.  (Azóta váltott banki átutalásra.)

És aztán Mi gyerkőcök nevelésére vállalkoztunk, akiknek a sorsa már születésükkor eldőlt: mindketten 1 héttel korábban érkeztek. 🙂
Mit tehet ilyenkor a szülő? Megpróbál egy tiszta lapot keríteni, és azzal indítani. Erre az elhatározásra pedig egészen pontosan akkor jutottam, amikor Nagyobbik Picinykém beiratkozott a könyvtárba múlt szombaton.  

A tiszta lap ebben az esetben a bejárati ajtónkat (is) jelenti, melyet több mint egy éve már bemázoltam táblafestékkel  (leírása itt olvasható).
Itt pedig a további hozzávalók:

Fém lécek, melyeket pár száz forintért vásároltam.
Igaz, voltak hozzá mágnesek, de én helyette az ikeás kiárusításon szerzett példányokat használtam. 
Végül egy 2013-as havi leosztású naptár, mely jelen esetben a decemberi Éva magazin ajándéka volt. 

A “léceket” lefestettem kék és zöld színnel.  
Majd felfúrtam őket az ajtóra. 
A mágnesekre ráírtam a hét napjait krétafilccel. Ez egyébként egy szuper találmány. Gyönyörűen lehet vele írni, száradás után a krétával ellentétben nem maszatolódik, viszont vizes szivaccsal gond nélkül letörölhető. 
A mágnesekkel tudom rögzíteni pl. a bevásárlólistát, a havi naptár pedig megkönnyíti a heti teendők felírását.  
Mindenkinek szép napot, és jó alkotást kívánok!

Amikor az átalakítandó tárgy be(le)szól

Lehetnél egy kicsit csinosabb!- mondtam neki a legnagyobb jóindulattal. De ő csak a fejét rázta, és közölte, már megszokta ezt a ruhát, és már túl öreg ahhoz, hogy változtasson. “Esetleg egy pasztell zöld?”- kérdeztem óvatosan. – “Az az idősebbeknek is jól áll. Feldobhatnánk akár egy gyöngysorral is.”
De nem, ő hallani sem akar róla. A “pasztellzűd” kisdedeknek való, vagy azoknak az úri nagyasszonyoknak ott a kastélyaikban, ahol ő anno szolgált. Neki a barna tetszik, slussz-passz! Ha jó volt ez a szín 60-70 évvel ezelőtt, akkor most sincs rajta semmi kivetnivaló, és különben is elege van a  21. század felgyorsult “divatosságából” (biztos a trendekre gondolt), és a régi szép időkben bla-bla-bla (itt elvesztettem a fonalat), és a repülőgépek összezavarták már az időjárást is (ez nem tudom, hogy jött ide), és még hogy gyöngysor, ő nem valami nagysága, hogy ilyen holmit aggasson a nyakába! Slussz-passz! (újra)

Ezek után mégis felpróbálta a “pasztellzűdet”. Nem állt jól neki. (Igen, neki lett igaza!) Aztán olyan gyorsan megszabadult tőle, hogy még fényképet sem tudtam készíteni. A gyöngysorral már nem is próbálkoztam.
Végül petrolkék színben kiegyeztünk, és semmi lánc. Helyette…..

Íme az átalakulása:

2 éve egy aukciós portálon vásároltam potom 261 Ft-ért. 
Lecsiszoltam a keretet, majd festőszalaggal és újságpapírral lefedtem festés előtt.

Íme, amikor petrolkék színben pompázik (a pasztell zöldet olyan gyorsan lesmirgliztem, hogy még hírmondója sem maradt).
Az alap megvan. Merre tovább? Az akrilfesték a táblafestékhez hasonlóan (ha nem is olyan mértékben) jól tűri a krétát, és annak letörlését. Tehát elő a krétát, és jöhet a játék!
Lehetne mondjuk ilyen, …
… vagy ilyen…
….

… és még sokmilyen. 🙂

Még számtalan variáció létezik. Ő viszont arra kért, hogy egy kissé koptassam meg, mert már csak úgy érzi jól magát. Újra elő a smirglit, és a kiálló részeknek nekiestem. De csak egy picit. Mert én viszont nem szeretem (többségében) a direkte koptatott dolgokat. 🙂

Mindenkinek szép napot, és jó alkotást kívánok!

Emlékeztető táblák az újrahasznosítás jegyében

Tudom, haladéktalanul valami saját készítésű dologgal kellene előrukkolnom, de még nem készültem el velük. Igen, nem véletlen a többesszám. 🙂 A héten ezek közül egyet majd meg is mutatok.
És még mindig az előszoba van porondon. Most történetesen az emlékeztető táblák. Karácsonyra én is készítettem egyet ajándékba (itt megtekinthető) az újrahasznosítás jegyében, épp mint az alábbi alkotók.

Szeretem, ha hozhatok magyar példákat, bevallom, nem könnyű. Első dolgom ilyenkor az inspirativ.hu oldalt felkeresni, mert ott jobbnál jobb itthoni ötleteket gyűjtenek össze a számunkra. Szóval le a kalappal előttetek inspiratívos lányok!

forrás
Nem, nem ment el az eszem, tisztában vagyok vele, hogy ez egy adventi naptár. De gondolatban újrahasznosítottam, mert szerintem annyira zseniális ötlet, hogy kár lenne eldugni az év többi részére. Egyszerűen a cetlik túloldalára az aznapi teendők kerülnek. Ha pedig a lapokat bevonjuk lamináló fóliával, akkor használat után elég csak letörölni a feliratot, és következő hónapban újra használható. 
forrás

Amikor maga az ajtó funkcionál üzenőfalként. 
Voila!-1
forrás

Szimpla poháralátétekből számunkra megfelelő nagyságú emlékeztető tábla rakható össze.

forrás
Ha pedig a poháralátét parafa színe nem tetszetős számunkra, akkor elő a festékkel. 
(A “forrás”-ra kattintva az elkészítése tanulmányozható).
forrás

Az itteni tulajdonosok már nagyobban utaznak. Poháralátét helyett tányéralátéteknek adtak új funkciót.

forrás
Itt pedig arra láthatunk példát, amikor a fém háló végzi emlékeztető táblaként. 

Chauk fórumon és Bullentin Board ... végre találtam egy felhasználási összes régi baseball
forrás
Vannak azok puzzle szerűen kirakható játszószőnyegek, melyek egy idő után csak a helyet foglalják. Ilyenkor csak előkapjuk a táblafestéket, majd mázolás után felfúrjuk a falra. Voilá!
forrás
Ha ősi kiságyunk matractartó keretével nem tudunk mit kezdeni, akkor íme egy megoldás!
forrás
Egy ikeás tükör és rengeteg dugó kombinációja!
forrás
A hímzőrámába feszített anyagok már önmagukban is gyönyörűek, de így már hasznosak is. 🙂
Save your wine coorks! Here's a nifty bulletin board. Bonus points for this one from Home Made, which uses an old door as the frame (that’s by helene
forrás
Utolsóként pedig jöjjön egy félbe vágott ajtó és rengeteg dugó együttélése, melynek nagyságát szemlélve az összes paragrafus kitűzhető. 🙂
Mindenkinek szép napot és jó alkotást kívánok!

A "d" válasz ismertetése

Picinykéim a végletek emberei az öltözködést illetően (is). Míg az egyik percben 2 bugyi, 2,5 pár zokni, 2 nadrág, 3 felső, sapka, sál, kesztyű, olykor nagykabát jelenti számukra az optimális viseletet, addig a rákövetkező percben már pucéran ugrálnak az ágy közepén. (Zárójelben megjegyezném, hogy mindkét eset a négy fal között történik).
Most pedig álljunk meg egy pillanatra! Hogyan is kerültek Picinykéim kezei közé a sapkák és kesztyűk, amikor azok a felső akasztókon lakoznak?
a) Csúzlival becélozták, talált, és pottyant egyenesen a fejükre/kezükre.

b) Megkérték azt a drága, édes szülőanyjukat, hogy legyen oly kedves és adja oda nekik.
c) Odahúztak a fogas mellé/alá több, különböző nagyságú széket, majd a megfelelőt kiválasztva, továbbá az ülőfelületére ráállva, lerángatták a helyéről.
 A helyes válasz pedig a “b”, néha a “c”. Az “a” kizárva, mert nincs csúzlink. De szerintem már most tudnának egyet gyártani, csak nem lennének vele tisztában, hogy csúzli a neve. Ennek kizárása végett többségében a “b”. És felmerült egy “d” válasz is….

A “d” választ pedig ebben a vályúhoz hasonló szerkezetben kell keresnünk. Igen, ez egy régi varrógépállvány teteje. Egy ideje már nálunk porosodik, és szerényen vár a sorsára. Most pedig elérkezett a nagy átalakítás!

Először Ő vette kezelésbe. Hosszanti irányban kettévágta szegénykét. Nem pont a felénél, hanem az előző képen is látható zár mögötti sávban. Után az akasztónak mélyített ki fúró segítségével megfelelő nagyságú “gödröt”, hogy aztán felakasztva szépen a falhoz simulhasson. Munkájának utolsó lépése a akasztók felcsavarozása volt.

Ezek a kráterek adnak helyet az akasztónak.

Utána pedig én következtem ezekkel a gyönyörű cirmos hímzőfonalakkal, melyek még anyai nagymamámé voltak. Miért fonalak? Mert valamikor szeretem, ha egy új életre kelt tárgy némi kapcsolatot mutat a régi funkciójával. Ebben az esetben erre törekedtem. A cérna és a varrógép édes románca! 🙂
(A másik fél nem erre a sorsra jutott.)

Felrajzoltam három szívecskét fehér ceruzával egymás mellé:

Utána bejelöltem a lyuktávolságokat (0,8 cm) egy legódarab segítségével:
Aztán következett a fúrás, mert hát anélkül nem lehet fára hímezni. 🙂 Mivel ez egy vékony furnérlap(?), ezért ment a fúró (egyes mérettel dolgoztam) mint kés a vajba. Szerintem a három szív kifúrásával hamarabb végeztem mint a cérna befűzésével a tűbe a későbbiek folyamán:)
Utána a hátulsó oldalt kicsit megcsiszoltam, mert kiszálkásodott a fúrás következtében. 
És végül jött a “hímzés”, pontosabban fonalgrafika:
Alulról, középről indultam el legyező formában. Először a legközelebbi lyukba, majd hátulsó oldalán vissza középre, utána a második lyukba, és így sorban mindkét oldalon. 
Aztán pedig következtek ugyanezek a lépések, csak most fentről, középről indulva. Itt is először a legközelebbi lyukba fűztem a cérnát, majd vissza a hátulsó oldalon, és aztán jött a második lyuk. A lényeg, hogy mindig legyező formában haladjunk. 
Ezen a képen a zöld szívecskét még csak elkezdtem felülről haladva. 
Ez pedig a doboz hátulsó oldala. A kezdő szálat mindig celluxszal rögzítettem. Majd amikor kifogyott a tűből a cérna, akkor a két véget összekötöttem. 
(Biztos a profiknál szebben néz ki a bal oldal, de nekem ez az első ilyen munkám.) 
Mihelyst beszerzek egy vastagabb szigetelőszalagot, akkor leragasztom hátulról. Biztos ami biztos, nehogy egy gomb beleakadjon. 
Íme, az elkészült változat még felakasztás előtt.

Itt pedig már az eredeti helyén.

Oldalnézetből.
És egy összkép az előszobafalunkról.
Megnyugtatásul közlöm, hogy hétköznapokon nem ilyen rendezett.
De most mégiscsak fotózunk kérem!

Ui.: Hamarosan következik, hogy mi lett a a varrógépet takaró borításnak a másik részével. Megsúgom, hogy annak a díszítése minimális kapcsolatot sem fog mutatni a korábbi életével. 🙂
Addig is mindenkinek szép napot és jó alkotást kívánok!

Sapka, sál: pipa

Hétvégén ezennel a sapka, sál, kesztyűk rendszerezése mögé is pipa került a listámon. Gyönyörűen, élére állítva elhelyeztem mindezeket azokban a kosarakban, melyeket a múlt héten gyártottam (leírásuk itt olvasható). És ahogy ígértem, címkéket is készítettem hozzájuk, melyek némi hasonlóságot mutatnak a szaloncukorral és a névkitűzőkkel. Hogy miért? Mindjárt kiderül! :))

1. Az 5 cm széles szegőlécből 4 db 10 cm hosszú darabokat fűrészeltem.
2. Táblafestékkel lefestettem. 
3. A felső sarkakba lyukakat fúrtam. 
4. Majd ezekbe széthajtogatott gémkapcsokat fűztem (ez a szaloncukorral felfedezhető hasonlósága. 🙂 Ugyanis mi régen így rögzítettük a karácsonyfára)

Ami az előző képről lemaradt. Azaz az utolsó előtti mozzanat.
Ez pedig az utolsó mozzanat: a címke ládára akasztása.
A bizonyíték, hogy tényleg élére állítottam a dolgokat. Na jó, a kesztyűket nem, mert abból nincs sok. És ha még azt is elárulom, hogy Miss J valahová elkóborolt. 
Organizációs Konferenciánk előadói. Neveik  a “mellényzsebükre” tűzve. 

Mindenkinek szép napot, és jó alkotást!

"Elnézést! Szabad itt egy hely? Hejj!"-zetjelentés az előszobánkból

Lassan ez a vicc lehetne lakásunk mottója, mert minden egyes helyet megragadunk a tárolásra. Itt van rögtön a bejárati ajtó és a szekrény közötti eddig kihasználatlan cirka 40cm-es hely. Kérdem én, szabad egy ekkora placcot kizárólag a levegő számára biztosítani? Nem és nem és nem! A tisztelt levegő is azt mondá, hogy szabad itt egy hely, úgyhogy miután felkiáltottunk: “Hejj!”, belevágtunk a munkálatokba, melyen testvériesen megosztoztunk: Ő polcokat és azok tartóit szabta, vágta, fűrészelte, fúrta, míg én az alábbiakat készítettem:

Oké, ez még nem az “alábbiakhoz” tartozik, csak a HELY bemutatása, amíg pusztán a levegő birtokolta. És a falra felfúrt lécek, melyek a konzol funkcióját töltik be. 
Most következnek szerény személyem munkálatai:
Volt pár darab (szám szerint 4) szakadt, elhasznált kosarunk, melyek nem bírták a gyerekszobában a kiképzést. Tehát a játékok mentek, a kosarak maradtak, és szép lassan átformálódtak. 
Aztán voltak a zöldségestől újfent begyűjtött ládák, melyeket megint darabjaira cincáltam. 
(Korábbi felhasználásuk itt olvasható.) 
Miután a “boncolással” végeztem, az Obiban vásárolt és vágatott farostlemezekre applikáltam tűzőgép segítségével a fadarabokat.

Utána jöhetett a festés, melyen szintén testvériesen osztoztunk, csak itt tényleg a testvéremmel. Ez nála egyfajta terápiás levezetés volt munka után (napközis tanító :))
Majd az előlapokat szögekkel rögzítettem a kosár vázára (fából készült). Ilyen oldalnézetből. 
Két kosár szinte teljesen szét volt töredezve, ezért ezeknek csak a vázát hagytam meg, és mind a négy oldalát farostlemezzel burkoltam (de ebben az esetben is csak az előlap kapott festést, ugyanis csak az látszódik majd).
Ilyen, amikor a kosarak ládákká változnak, és kupacba “rendeződnek”. 
Itt pedig már az eredeti helyükön tetszelegnek. 
Most már csak arra várnak, hogy felavassam őket, és helyet adjanak a sapkáknak, sálaknak, miegymásnak. 
Megsúgom, már a címkék gyártását is elkezdtem hozzájuk. :))
Jó alkotást mindenkinek!

Sapka, sál és kesztyű tárolása

Mélyen tisztelt publikum!

A mai előadásomnak arról kellene szólnia, hogy az emberek életéből mennyi időt rabolnak el a sálak, sapkák és kesztyűk. (Tutira van erről is statisztikai adat, de nem jelenleg nem találom.)
Mert ezek a portékák rendkívüli mód szeretnek  bújócskázni, vagy pusztán álcázni magukat. Kedvenc játszóterük eme tevékenységre szerény hajlékunk. A hunyó szerepét pedig általában én töltöm be. Szerintük vicces, ahogy a fehér sál belesimul a falba, a ciklámen pedig megbújik a bevásárló táska mögött. Szerintem viszont nem. Annyira nem, hogy hajkoronám egyik fele már kihullott, a másik pedig beleőszült az állandó keresgélésbe. Úgyhogy dolgozom a problémán (az utóbbira már megtaláltam: hajfesték :)).
Hamarosan jelentkezem a fejleményekkel, de addig lássunk pár pofonegyszerű megoldást mások életéből.

Pinned Image
forrás
Íme a legegyszerűbb. Csak spárga  és egy tucat csipesz szükséges hozzá.
 
Pinned Image
forrás
Oké, az előbbi nem volt a legegyszerűbb. Mert ehhez még spárga sem kell, csak csipesz. Meg ragasztó a csipeszek rögzítéséhez.  Szóval az előbbi mégiscsak primitívebb szerkezet. 🙂
Ha már a ruhaszárító szerkezetek és a sálak, sapkák kapcsolatáról beszélünk, akkor itt van egy újabb alternatíva. 
Pár kiürült merevebb falú flakon, és kész is van a mindenes fogasunk! 
forrás
Ha nincs palackunk, akkor drótkosár is megteszi helyette….
… vagy dobozok…
Compartmentalize
forrás
… esetleg vödrök.

forrás
Az egyik személyes kedvencem, melyre a barátnőm csak annyit mondana: Sehr süß!
Ha más is így vélekedik, és szeretné elkészíteni, akkor bátran kattintson a kép alatti forrás feliratra, és megtalálja az elkészítési útmutatót. 

wall monut storage bin plans
forrás
Utolsóként pedig következzen egy szintén “csináld magad” darab, amelynek pontos leírása megtalálható a forrás gombra kattintva. 
Jó alkotást mindenkinek!

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!