Kucorgó ÖKORGANIZÁCIÓ

A "d" válasz ismertetése

Picinykéim a végletek emberei az öltözködést illetően (is). Míg az egyik percben 2 bugyi, 2,5 pár zokni, 2 nadrág, 3 felső, sapka, sál, kesztyű, olykor nagykabát jelenti számukra az optimális viseletet, addig a rákövetkező percben már pucéran ugrálnak az ágy közepén. (Zárójelben megjegyezném, hogy mindkét eset a négy fal között történik).
Most pedig álljunk meg egy pillanatra! Hogyan is kerültek Picinykéim kezei közé a sapkák és kesztyűk, amikor azok a felső akasztókon lakoznak?
a) Csúzlival becélozták, talált, és pottyant egyenesen a fejükre/kezükre.

b) Megkérték azt a drága, édes szülőanyjukat, hogy legyen oly kedves és adja oda nekik.
c) Odahúztak a fogas mellé/alá több, különböző nagyságú széket, majd a megfelelőt kiválasztva, továbbá az ülőfelületére ráállva, lerángatták a helyéről.
 A helyes válasz pedig a “b”, néha a “c”. Az “a” kizárva, mert nincs csúzlink. De szerintem már most tudnának egyet gyártani, csak nem lennének vele tisztában, hogy csúzli a neve. Ennek kizárása végett többségében a “b”. És felmerült egy “d” válasz is….

A “d” választ pedig ebben a vályúhoz hasonló szerkezetben kell keresnünk. Igen, ez egy régi varrógépállvány teteje. Egy ideje már nálunk porosodik, és szerényen vár a sorsára. Most pedig elérkezett a nagy átalakítás!

Először Ő vette kezelésbe. Hosszanti irányban kettévágta szegénykét. Nem pont a felénél, hanem az előző képen is látható zár mögötti sávban. Után az akasztónak mélyített ki fúró segítségével megfelelő nagyságú “gödröt”, hogy aztán felakasztva szépen a falhoz simulhasson. Munkájának utolsó lépése a akasztók felcsavarozása volt.

Ezek a kráterek adnak helyet az akasztónak.

Utána pedig én következtem ezekkel a gyönyörű cirmos hímzőfonalakkal, melyek még anyai nagymamámé voltak. Miért fonalak? Mert valamikor szeretem, ha egy új életre kelt tárgy némi kapcsolatot mutat a régi funkciójával. Ebben az esetben erre törekedtem. A cérna és a varrógép édes románca! 🙂
(A másik fél nem erre a sorsra jutott.)

Felrajzoltam három szívecskét fehér ceruzával egymás mellé:

Utána bejelöltem a lyuktávolságokat (0,8 cm) egy legódarab segítségével:
Aztán következett a fúrás, mert hát anélkül nem lehet fára hímezni. 🙂 Mivel ez egy vékony furnérlap(?), ezért ment a fúró (egyes mérettel dolgoztam) mint kés a vajba. Szerintem a három szív kifúrásával hamarabb végeztem mint a cérna befűzésével a tűbe a későbbiek folyamán:)
Utána a hátulsó oldalt kicsit megcsiszoltam, mert kiszálkásodott a fúrás következtében. 
És végül jött a “hímzés”, pontosabban fonalgrafika:
Alulról, középről indultam el legyező formában. Először a legközelebbi lyukba, majd hátulsó oldalán vissza középre, utána a második lyukba, és így sorban mindkét oldalon. 
Aztán pedig következtek ugyanezek a lépések, csak most fentről, középről indulva. Itt is először a legközelebbi lyukba fűztem a cérnát, majd vissza a hátulsó oldalon, és aztán jött a második lyuk. A lényeg, hogy mindig legyező formában haladjunk. 
Ezen a képen a zöld szívecskét még csak elkezdtem felülről haladva. 
Ez pedig a doboz hátulsó oldala. A kezdő szálat mindig celluxszal rögzítettem. Majd amikor kifogyott a tűből a cérna, akkor a két véget összekötöttem. 
(Biztos a profiknál szebben néz ki a bal oldal, de nekem ez az első ilyen munkám.) 
Mihelyst beszerzek egy vastagabb szigetelőszalagot, akkor leragasztom hátulról. Biztos ami biztos, nehogy egy gomb beleakadjon. 
Íme, az elkészült változat még felakasztás előtt.

Itt pedig már az eredeti helyén.

Oldalnézetből.
És egy összkép az előszobafalunkról.
Megnyugtatásul közlöm, hogy hétköznapokon nem ilyen rendezett.
De most mégiscsak fotózunk kérem!

Ui.: Hamarosan következik, hogy mi lett a a varrógépet takaró borításnak a másik részével. Megsúgom, hogy annak a díszítése minimális kapcsolatot sem fog mutatni a korábbi életével. 🙂
Addig is mindenkinek szép napot és jó alkotást kívánok!

Sapka, sál: pipa

Hétvégén ezennel a sapka, sál, kesztyűk rendszerezése mögé is pipa került a listámon. Gyönyörűen, élére állítva elhelyeztem mindezeket azokban a kosarakban, melyeket a múlt héten gyártottam (leírásuk itt olvasható). És ahogy ígértem, címkéket is készítettem hozzájuk, melyek némi hasonlóságot mutatnak a szaloncukorral és a névkitűzőkkel. Hogy miért? Mindjárt kiderül! :))

1. Az 5 cm széles szegőlécből 4 db 10 cm hosszú darabokat fűrészeltem.
2. Táblafestékkel lefestettem. 
3. A felső sarkakba lyukakat fúrtam. 
4. Majd ezekbe széthajtogatott gémkapcsokat fűztem (ez a szaloncukorral felfedezhető hasonlósága. 🙂 Ugyanis mi régen így rögzítettük a karácsonyfára)

Ami az előző képről lemaradt. Azaz az utolsó előtti mozzanat.
Ez pedig az utolsó mozzanat: a címke ládára akasztása.
A bizonyíték, hogy tényleg élére állítottam a dolgokat. Na jó, a kesztyűket nem, mert abból nincs sok. És ha még azt is elárulom, hogy Miss J valahová elkóborolt. 
Organizációs Konferenciánk előadói. Neveik  a “mellényzsebükre” tűzve. 

Mindenkinek szép napot, és jó alkotást!

"Elnézést! Szabad itt egy hely? Hejj!"-zetjelentés az előszobánkból

Lassan ez a vicc lehetne lakásunk mottója, mert minden egyes helyet megragadunk a tárolásra. Itt van rögtön a bejárati ajtó és a szekrény közötti eddig kihasználatlan cirka 40cm-es hely. Kérdem én, szabad egy ekkora placcot kizárólag a levegő számára biztosítani? Nem és nem és nem! A tisztelt levegő is azt mondá, hogy szabad itt egy hely, úgyhogy miután felkiáltottunk: “Hejj!”, belevágtunk a munkálatokba, melyen testvériesen megosztoztunk: Ő polcokat és azok tartóit szabta, vágta, fűrészelte, fúrta, míg én az alábbiakat készítettem:

Oké, ez még nem az “alábbiakhoz” tartozik, csak a HELY bemutatása, amíg pusztán a levegő birtokolta. És a falra felfúrt lécek, melyek a konzol funkcióját töltik be. 
Most következnek szerény személyem munkálatai:
Volt pár darab (szám szerint 4) szakadt, elhasznált kosarunk, melyek nem bírták a gyerekszobában a kiképzést. Tehát a játékok mentek, a kosarak maradtak, és szép lassan átformálódtak. 
Aztán voltak a zöldségestől újfent begyűjtött ládák, melyeket megint darabjaira cincáltam. 
(Korábbi felhasználásuk itt olvasható.) 
Miután a “boncolással” végeztem, az Obiban vásárolt és vágatott farostlemezekre applikáltam tűzőgép segítségével a fadarabokat.

Utána jöhetett a festés, melyen szintén testvériesen osztoztunk, csak itt tényleg a testvéremmel. Ez nála egyfajta terápiás levezetés volt munka után (napközis tanító :))
Majd az előlapokat szögekkel rögzítettem a kosár vázára (fából készült). Ilyen oldalnézetből. 
Két kosár szinte teljesen szét volt töredezve, ezért ezeknek csak a vázát hagytam meg, és mind a négy oldalát farostlemezzel burkoltam (de ebben az esetben is csak az előlap kapott festést, ugyanis csak az látszódik majd).
Ilyen, amikor a kosarak ládákká változnak, és kupacba “rendeződnek”. 
Itt pedig már az eredeti helyükön tetszelegnek. 
Most már csak arra várnak, hogy felavassam őket, és helyet adjanak a sapkáknak, sálaknak, miegymásnak. 
Megsúgom, már a címkék gyártását is elkezdtem hozzájuk. :))
Jó alkotást mindenkinek!

Sapka, sál és kesztyű tárolása

Mélyen tisztelt publikum!

A mai előadásomnak arról kellene szólnia, hogy az emberek életéből mennyi időt rabolnak el a sálak, sapkák és kesztyűk. (Tutira van erről is statisztikai adat, de nem jelenleg nem találom.)
Mert ezek a portékák rendkívüli mód szeretnek  bújócskázni, vagy pusztán álcázni magukat. Kedvenc játszóterük eme tevékenységre szerény hajlékunk. A hunyó szerepét pedig általában én töltöm be. Szerintük vicces, ahogy a fehér sál belesimul a falba, a ciklámen pedig megbújik a bevásárló táska mögött. Szerintem viszont nem. Annyira nem, hogy hajkoronám egyik fele már kihullott, a másik pedig beleőszült az állandó keresgélésbe. Úgyhogy dolgozom a problémán (az utóbbira már megtaláltam: hajfesték :)).
Hamarosan jelentkezem a fejleményekkel, de addig lássunk pár pofonegyszerű megoldást mások életéből.

Pinned Image
forrás
Íme a legegyszerűbb. Csak spárga  és egy tucat csipesz szükséges hozzá.
 
Pinned Image
forrás
Oké, az előbbi nem volt a legegyszerűbb. Mert ehhez még spárga sem kell, csak csipesz. Meg ragasztó a csipeszek rögzítéséhez.  Szóval az előbbi mégiscsak primitívebb szerkezet. 🙂
Ha már a ruhaszárító szerkezetek és a sálak, sapkák kapcsolatáról beszélünk, akkor itt van egy újabb alternatíva. 
Pár kiürült merevebb falú flakon, és kész is van a mindenes fogasunk! 
forrás
Ha nincs palackunk, akkor drótkosár is megteszi helyette….
… vagy dobozok…
Compartmentalize
forrás
… esetleg vödrök.

forrás
Az egyik személyes kedvencem, melyre a barátnőm csak annyit mondana: Sehr süß!
Ha más is így vélekedik, és szeretné elkészíteni, akkor bátran kattintson a kép alatti forrás feliratra, és megtalálja az elkészítési útmutatót. 

wall monut storage bin plans
forrás
Utolsóként pedig következzen egy szintén “csináld magad” darab, amelynek pontos leírása megtalálható a forrás gombra kattintva. 
Jó alkotást mindenkinek!

Előszobai rendszerezés II.

Tudom én, hogy most valami saját ötlettel kéne előrukkolnom, mert a vendégpapucs tárolási probléma megoldása (itt olvasható) után már tovább kellett volna lépnem (sikerült pénteken olyan képet lőnöm, ami az eredeti helyén mutatja). És esküszöm, hogy dolgozom is valamin az előterünkbe, de még nincs kész. Annyit azért elárulok, hogy egy kamuláda lesz. És most nem kamuzom, mert én nem vagyok egy kamuláda, de ami készül, az az. De tényleg :)))
Szóval addig következzen újabb álom-előszoba válogatás, én meg megyek ügyködni a kamuládán. 🙂

Darby Entryway Bench

Alternate View
Alternate View

Samantha Entryway Bench
1-4. kép forrása

Pinned Image

Pinned Image
forrás
Pinned Image
forrás

Hoztam is ajándékot meg nem is, avagy a vendégpapucsok esete

Az ajándékozott vendégpapucsokról nekem az Okos leány esete jut eszembe. Csak itt a szitába “csomagolt”  galamb helyett éppenséggel papucs található. Mert ugyebár jön a kedves vendég egy hatalmas csomaggal a kezében, majd egy enyhén kaján mosolyba hajló szájgörbülettel átadja, miközben magában konstatálja, hogy a vendéglátónál még mindig nincs padlófűtés. Az ajándékozott egyed boldogságtól repkedve kibontja a meglepetést. Ekkor az ő arcán is mosoly jelenik meg. Ez az úgynevezett erőltetett mosoly. Megköszöni a “szuvenírt”, mire a látogató kikap egy pár papucsot a kezéből, és felhúzza a lábára. Ekkor egy újabb mosolytípust figyelhetünk meg: ez az elégedett mosoly. 🙂
Tegye fel a kezét, aki már kapott ajándékba vendégpapucsot! Ismerős az érzés? 😉
Mi eddig megúsztuk, elég sok vendégpapucsunk van. Ezek tárolása a cipősszekrényünk alatt egy cipősdobozban történt mindaddig a pillanatig, amíg Picinykéim szét nem szakították. Aztán következett egy átmeneti megoldás:

Egy része papírzacskóba, a másik része a virágtartóból átlényegült esernyőtartóba került.
Esztétikus, nem de?
Úgyhogy nekiálltam, hogy felszámoljam ezt a látványt.
Volt 2 darab ládánk, ami befért a cipősszekrény alá.
Igazából 3 mm híján fért volna be, úgyhogy ráspollyal nekiestem, hogy magasságát lecsökkentsem.
(Verses mesét olvastam tegnap, valószínűleg annak köszönhető, hogy összecseng a két tagmondat. :))
Kikevertem egy nekem tetsző színárnyalatot, mely jelen esetben szürkéskék szín (alap egy fehér színű vizes bázisú zománcfesték, melybe egy csepp fekete, és több csepp sötétkék akril festék került). Első körben a doboz három oldalát festettem le.
A 4. oldalára mintát terveztem. Íme a próbálkozásaim vázlata, mely egy elefántot és egy egeret takar. A bal fölső negyed alkotása Kisebbik Picinykém tehetségét dicséri.
Végül a nyerteseket átmásoltam egy vignettás papírra.
Kivágtam őket, és felragasztottam a dobozokra.
Utána átfestettem szivacsos hengerrel.
Látja valaki az elefántot és az egeret?
Végül következett a vignettás papír lerántása (mielőtt még teljesen megszáradna a festék)
Elképzeléseim szerint csak a fának kellett volna látszódnia, de a papír alsó rétege többségében rajta maradt.
Na de kétségbe esik ilyenkor az ember lánya? Igen. Izé NEM!!!
Szóval egy kis kaparászás, ezzel a többség lejött. A maradékot pedig olajba mártott ronggyal szedtem le.
És íme a végeredmény!
Eredeti helye az előszobánkban van a cipősszekrény alatt, de a mostani fényviszonyok nem teszik lehetővé normális fénykép előállítását. Ezért eme kompozíció.
Na és miért épp egér és elefánt? Mert az egeresbe kerülnek a kisebb, az elefántosba a nagyobb vendégpapucsok. :))
Végül megadatott a fény és ezzel a kép! :))

Jó alkotás mindenkinek!

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!