Kucorgó ÖKORGANIZÁCIÓ

Csík, csík, csík még mindig

Magával ragadott, beférkőzött az agyamba, és engedelmeskednem kell neki.
Nem tudok másra gondolni, csak rá!
Újra és újra látnom kell őt: reggel, délben és este, és sokszor más napszakban is.
Úgy érzem, hogy teljes mértékben eluralkodott rajtam, de nem tudok ellene semmit sem tenni.
Leigázott!
Szeretem!
Szenvedélyesen szeretem!

Ezt a szakirodalom függőségnek nevezné?
“Pszichológiai értelemben véve a kóros szenvedély azt jelenti, hogy egy a hétköznapokban elterjedt és normálisnak vagy csak enyhén deviánsnak látszó viselkedésmód mintegy elszabadul, dominánssá válik.” /forrás: Wikipedia/
Oké, vállalom, K. a. vagyok, csíkos fal függő! A csíkok festése, mely eddig csak enyhén deviánsnak látszó viselkedésmód volt nálam, a múlt hét során elszabadult és dominánssá vált:

“Legjobban azt szeretem, ahogy lehúzom a festőszalagot, és élessé válik a két csík közötti vonal. Előtte izgalommal vegyes várakozással tekintek rá, hogy a maszkoló nem tépi-e fel az alatta lévő festékréteget, vagy nem folyik-e meg a frissen festett rész. Azt hiszem, ezt a tevékenységet még a glettelésnél is jobban szeretem” :))

Az egész csík-mániám azzal kezdődött, hogy megláttam ezt a képet:

forrás

 

Aztán teljesen másmilyenhez lyukadtam ki festőhengerrel a kezemben 🙂

A csíkos fal leírása itt olvasható.
Az étkezőasztalnál szerencsére a helyem pont a fallal szemben van. Ennél az oknál fogva a csíkokon kívül a másik szenvedélyemre, a családomra is kilátás nyílik:

Igen, egy csöppet viharverten állnak ott a fényképek. És nem gondoljátok, hogy egy kissé sok helyet vesznek el a csíkos fal látványából? Mert nekem ez volt a véleményem, de hát mint kiderült, az eddig csak enyhén deviánsnak látszó viselkedésmód nálam dominánssá vált. Persze a másik szenvedélyemet (a családom) nem tudta legyőzni, mindenesetre kompromisszumra jutottak. Íme az eredménye:

Az elkészítése eléggé hosszadalmas volt, innen is látszik, hogy nem vagyok százas.
Lássuk a lépéseket:

1. Leszedtem a keretek farostlemez hátulját, melyeket apró lyukak borítottak a másik oldalán található rögzítők miatt. Fatapasz és spakli segítségével eltüntettem ezeket:

Maximálisan elhasználtam a fatapaszt. Ezek a tubusa maradványai 🙂
2. Száradás után lecsiszoltam az esetlegesen kipúposodó tapasz-pamacsokat:
Kész is van az absztrakt alkotás.
Darabja megfizethetetlen 🙂

 

3. Lefestettem a falon látható krémszínnel az összes keret hátulját:

4. Mindegyiket visszatettem a helyére, hogy aztán bejelöljem a csíkokat. Csak az egyik felén, kb. 1cm hosszan húztam meg a vonalat, majd a falról levéve vonalzó segítségével pontos méretek vétele után folytattam. Mindegyikre ráírtam halványan, hogy melyik színnel kell majd festeni:
Ezen elvileg a ceruzával jelölt csíkot lehet látni.
5. Utána következett a festés, melyhez festőszalagot és 10 cm széles festőhengert használtam. Vigyázni kell, hogy a maszkolót még azelőtt el kell távolítani, mielőtt teljesen megszáradna a festék.
6. Végül teljes száradás után, a digitális fényképezés korszakából származó fényképeket kétoldalú ragasztóval, míg a régebbieket fotósarokkal rögzítettem. Most pedig ez a látvány tárul elém az étkezések és általában a nap 18 órájában :))

Csík, csík, csík

A csík szóról nekem múlt vasárnapig kapásból három dolog jutott eszembe:

1. A Csík zenekar, akiktől ha már választanom kell, akkor nagy kedvencem a Quimby egyik feldolgozását Kiss Tibivel karöltve:

 2. A csíkhal, ami nem a halászok elleni turpisságáról volt híres. Ugyanis feje mindig a víz színén volt, így a csíkászatban kevésbé jártas emberek is rövid időn belül ki tudták deríteni a tartózkodási helyét. Ma már nem is igen van belőlük.
forrás
3. A matrózcsíkos. És ki szemléltethetné ezt jobban mint Popeye a tengerész, akinek hajóját nem éri semmi vész…
És akkor most kezdjük elölről. A csík szóról nekem így kapásból az étkezősarkunk jut eszembe:
Mi az, ami inspirált? 
Amikor megláttam ezt a csíkos falat ábrázoló képet, akkor tudtam, kell nekem ilyen. Már csak azt kellett kitalálnom, hogy melyik helyiségre húzom fel a matrózmintás felsőt. Végül az étkező lett a befutó. A sávok vastagságánál viszont én nem törekedtem az egyenlő eloszlásra, ahogy esik, úgy puffan!
forrás
Azt is tudtam, hogy több színnel szeretnék dolgozni. Ekkor felpillantottam az étkezőasztalunk felett logó csillárunkra, és betört kettes számú inspiráció:
A munka menete:

1. Ő lefestette a falat halovány krémszínnel:

2. Száradás után jöttem én. Fogtam egy vízszintmérőt, és nekivágtam a fal becsíkozásának.

Ezen a képen elvileg a csíkok láthatók.
No meg a névnapi ajándékom: a vízszintmérő.
Itt mintha picinykét jobban látszódnának
azok a fránya csíkok.

3. Utána felragasztottam a festőszalagokat a vonalak mentén. Körmömmel is végighúztam, hogy jól odatapadjon a falhoz. Ez azért fontos, hogy a festék alá ne folyjon. Nem ragasztottam fel az összeset egyszerre. Általában amíg az egyik csík száradt, addig a következőhöz rögzítettem a takarást.

4. Felfestettem apránként a csíkokat. Festőhengerrel dolgoztam. Mielőtt teljesen megszáradt volna a festék, óvatosan leszedtem a maszkoló szalagot. Végül az eredmény:

5. Aztán jött az ebéd, és miközben gyönyörködtem a látványban, arra a felfedezésre jutottam, hogy a mi lakásunkhoz képest a Pisai Ferde Torony ferdesége smafu! Ugyanis a bal oldalon a felső csík 21 cm-re található a mennyezettől, míg a jobb oldalon 16,5 cm-re. De kérem, nem lehet minden tökéletes :).
Hamarosan láthattok összképet is az étkezőnkről, de addig is még egy pár részlet!

A csíkos falunk.
Szeretem a színes üvegeket!
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!