Kucorgó ÖKORGANIZÁCIÓ

Konyhatuning: tárolóedények készítése és címkézés

Első látásra beleszerettem. Porcelánfehér teste, színes fejfedője és a pocakját diszkréten takaró táblafesték egyből rabul ejtett.  Csak hát drága volt a kicsike. Meg távoli.

Megalkottam hát az olcsó és közeli változatát. 🙂

 

 

14702252_201308061632Íme rajongásom tárgya, melyet a Threshold dobott piacra a tengerentúlon.

 

 

Két tervet is kidolgoztam megalkotására:

 

1. Az első változat esetén az alapot mi magunk készítjük el (egyébként ezek a Threshold edények több diy bloggert is megihlettek, megszámlálhatatlan változatban alkották újra. Most én is csatlakozom a sorhoz. 🙂

 

KONICA MINOLTA DIGITAL CAMERAVegyünk egy (vagy több) alaposan megtisztított befőttesüveget…

 

KONICA MINOLTA DIGITAL CAMERA… melyet bevonunk kívülről festékkel. Én a múzsa kedvéért két üveget fehér (vizes bázisú zománc) festékkel mázoltam le négyszer a tökéletes takarás végett.

Aztán eszembe jutott a csodálatos Chalk paint festékem, melyet Enikőtől (Nemiskacat blog írója) lehet rendelni.  Ebből elég volt két réteget is felkenni, igaz, ezt utána lakkal is be kell vonni.

 

 

2. A második változathoz bizonyos értelemben “mák” kell:  nekem akkora szerencsém volt, hogy hasonló alappal már rendelkeztem 🙂

so_liszt_szarithato_gyurmabol_cimke

Voltak ezek a gyönyörű mázas kőedényeim. Korábban már készítettem számukra címkét (itt olvasható), de a szódabikarbónás díszek nem bírták a mindennapi használatot, és sorra lepotyogtak. Éknek (pl. karácsonyfadísz) kiválóak, de napi gyűrődést nem bírják.

 

 

KONICA MINOLTA DIGITAL CAMERA

Tehát ott tartunk, hogy vannak a lefestett befőttesüvegek és a kőedények (ezekkel semmi teendőm nem volt).

Most pedig következzenek a fedelek. A kőedények fa fedelét kissé megcsiszoltam, majd akril festékkel bevontam kétszer.

A befőttes üvegek tetejét nem kellett csiszolni, csak festeni. 🙂

Utána lakkal is bevontam a lefestett fedeleket.

 

 

KONICA MINOLTA DIGITAL CAMERA

Utolsó simításként pedig jöhetett a címkézés. Vettem öntapadós táblafestékes papírt, melyre rárajzoltam a címkék formáját.

Ezeket a mintákat a The creativity exchange oldalon találtam, de szebbnél szebb címkéket lehet letölteni a Wordlabel blogról (pl. innen és innen, valamint innen).

 

 

 

KONICA MINOLTA DIGITAL CAMERA

 Itt pedig a végeredmény látható. Az én kis Threshold tárolóedényeim:)

 

 

KONICA MINOLTA DIGITAL CAMERA

KONICA MINOLTA DIGITAL CAMERA

KONICA MINOLTA DIGITAL CAMERA

 

 

 

És ezennel egy újabb áthúzás következik a listáról:

Amennyiben tetszett a bejegyzésem, és kíváncsi vagy, hogy miként alakul konyhánk további sorsa, kérlek, csatlakozz facebook oldalamhoz is:

Kucorgó ÖKORGANIZÁCIÓ

Mindenkinek szép napot és jó alkotást kívánok!

Bőrönd Ödön és a címke

Én vagyok Bőrönd Ödön a négyzeten. Sőt, ha számításba vesszük, hogy bőrönd mániám oly mértékűre duzzadt, hogy mellette eltörpül nem Bőrönd vezetéknevem és nem Ödön keresztnevem, akkor még azt is meg merem kockáztatni, hogy én vagyok Bőrön Ödön a köbön. Mert én nem egy, hanem sok bőrönd tetején ülök. Mondjuk speciel fekete pont nincs. (Tévedtem, van az is!) De van a barnának ezer árnyalata, fehér, rozsdavörös, zöld és lila. Néha helikopter is szokott körözni felettem. És a tearózsák virágba borulását is szoktam várni az aszfaltkövön, de eddig csak gyomot sikerült egy-egy réshez szuggerálnom. A 4-es buszt nem ismerem.
De mint már mondám, van egy rakat bőröndöm….
Ezek egy része most átkerült Picinykéim szobájába. Mert ők villámgyorsan kinőnek minden ruhaneműt, melyet aztán kell valahol tárolni. Az sem árt, ha tudjuk, hogy végül mi került abba a bizonyos kofferbe. Szóval Bőrönd Ödöntől eljutottunk a címkékig (a korábban gyártottakról itt  és itt olvasható összefoglaló). És ha már gyerekszoba, akkor az ott kallódó puzzle darabkák tökéletesen megfeleltek erre a célra (korábban a montessori játékból ágyláb lett):

A felső réteget egy rántással lekaptam, majd az egyik felét lefestettem narancssárga akrilfestékkel, a másikat pedig fekete táblafestékkel (ezt két rétegben kentem).
Száradás után kifúrtam a legvékonyabb fúrószállal, majd a spárgát átfűzve rajta…
… felakasztottam a bőröndre.
/Magyarázat: Bár nagyon szeretem a Kalákát, ha már a Quimby is feldolgozta Tamkó Sirató Károly versét…:)/
Mindenkinek szép napot és jó alkotást kívánok!

Sapka, sál: pipa

Hétvégén ezennel a sapka, sál, kesztyűk rendszerezése mögé is pipa került a listámon. Gyönyörűen, élére állítva elhelyeztem mindezeket azokban a kosarakban, melyeket a múlt héten gyártottam (leírásuk itt olvasható). És ahogy ígértem, címkéket is készítettem hozzájuk, melyek némi hasonlóságot mutatnak a szaloncukorral és a névkitűzőkkel. Hogy miért? Mindjárt kiderül! :))

1. Az 5 cm széles szegőlécből 4 db 10 cm hosszú darabokat fűrészeltem.
2. Táblafestékkel lefestettem. 
3. A felső sarkakba lyukakat fúrtam. 
4. Majd ezekbe széthajtogatott gémkapcsokat fűztem (ez a szaloncukorral felfedezhető hasonlósága. 🙂 Ugyanis mi régen így rögzítettük a karácsonyfára)

Ami az előző képről lemaradt. Azaz az utolsó előtti mozzanat.
Ez pedig az utolsó mozzanat: a címke ládára akasztása.
A bizonyíték, hogy tényleg élére állítottam a dolgokat. Na jó, a kesztyűket nem, mert abból nincs sok. És ha még azt is elárulom, hogy Miss J valahová elkóborolt. 
Organizációs Konferenciánk előadói. Neveik  a “mellényzsebükre” tűzve. 

Mindenkinek szép napot, és jó alkotást!

Étkezés és étkező szekrény Kucorgónál

Felhívom a kedves Olvasó figyelmét, hogy az alább elhangzó tények ellen mi (szülők, nagyszülők, nagynénik és nagybácsik) próbálunk tenni, és reménykedünk benne, hogy egyszer kultúrlényeket sikerül előállítanunk a társadalom számára, akik az asztali etikett alapvető szabályait elsajátították. Jelenleg viszont csemetéink illetve – a tartalom jobban megkívánja – kölykeink a maki szinten tartanak.
Ugyanis mindkét Picinykénk előszeretettel részesíti előnyben felső végtagjai használatát az evőeszközök helyett. Kisebbik ezt oly menő tökélyre fejlesztette, hogy akár a levest is ezen az úton fogyasztja el. Nagyobbiknál már némi javuló tendencia figyelhető meg: a tésztaételeket úgy képes a gyomra tartalmává varázsolni, hogy megtévesztésül az egyik kezében villát tart, a másikkal viszont az ételt markolja. A szándék benne van, de hát a megszokás nagy úr. 🙂
És akkor még nem beszéltem azokról a kulináris élvezetekről, a gasztronómia világában tett hosszú utazásokról, a számunkra ismeretlen ízkombinációkról melyeket ezek a gasztrozsenik prezentálnak számunkra minden egyes nap (Kérem, csak a nagyon erős idegzetűek olvassák el az alább szereplő sorokat!): májpástétom kakaós kaláccsal és paradicsommal, kolbász mazsolás kuglóffal, szalámi meggyes süteménnyel, és végül a legpikánsabb: görögdinnye ketchuppel (bár legalább itt színharmónia uralkodik a tányéron). És még sorolhatnám, de nem merem! Szóval próbálkozunk, és még egy darabig étterembe nem megyünk :))

Addig pedig lássuk az étkező szekrényünket, ahol annak ellenére, hogy vitrines mivolta miatt próbáltam ügyelni a rendre, mégis befészkelte magát a káosz:

Szóval kipakoltam, törölgettem, tisztítottam, poroltam, mosogattam, pucoltam és címkéket gyártottam. Az utóbbit egy szakadt kosárból:

 

Melynek ép részeiből címke nagyságú négyzeteket vágtam ki, majd egy ovális alakú konzervet ráerősítve körbefestettem a szekrény hátulját már korábban bemázolt kék színnel:

 

Végül ezt kaptam eredményül:

És mi lett az étkező szekrényünkkel? A káoszt felváltotta az organizáció.
Íme a bizonyíték:

 

A cukor, a só, a liszt és a címkék esete

Kezd lelkiismeret furdalásom lenni. A karácsony miatt. Mármint, hogy engem még nem érintett meg a készülődés szele, pedig már mindenhol arról olvasok hetek óta. Valószínűleg ebben az is közrejátszik, hogy szúnyogunk van. Pontosítok: szúnyoginvázió alatt éljünk mindennapjainkat október óta (nyáron eggyel sem találkoztunk). És még azt is hozzáfűzném, hogy nem trópusi éghajlati övezetben élünk (bár Ő szerint a 4. emelet már oda tartozik :D)
Magyarázatot a miért kérdésre azóta sem találtam. A hogyanra viszont két hipotézisem van:
1. Egy titkos hadiszálláson várnak míg leszáll a nap, majd támadásba lendülnek. Mindig csak 2-3 egyed járja körbe a lakásunkat táplálék után kutatva. Közben az otthon maradottak szorgosan dolgoznak az utánpótláson, hogy azokat, akik esetleg áldozatul esnének egy henger formába tekert újságpapírnak, felválthassák. Ezen feltételezés szerint a nyulakkal állnak valamilyen rokonsági kapcsolatban.
2. A második elmélet a macskák családja felé mutat. Indoklás: az otthonunkban fellelhető vérszívóknak is kilenc életük van. Hiába segítjük át őket általában éjszaka 2 és 3 óra között az örök vadászmezőkre, ők újra és újra (valószínűleg kilencszer) a kétdimenziós formájukból a négydimenziósba változnak vissza.
Az állatvédők figyelmét felhívnám arra a tényre, hogy még mindig humánusabb megoldás lecsapni őket, mint kiküldeni a mínuszba!
Tegnap reggel találkoztam a “remélem utolsó”-val. Szóval jöhet a karácsonyi készülődés!
De előtte egy kérdés: másnál is vannak még szúnyogok ilyenkor, vagy csak minket tisztelnek meg ezzel a kiváltságos helyzettel?

Most pedig jöjjön a címke készítés mézeskalács módra:

1. Szükségünk van hozzá először is söralátétekre:

2. Kivágunk belőlük megfelelő nagyságú köröket, majd táblafestékkel mindkét oldalunkat befestjük:

3. Most jön a mézeskalácsos rész:

Régóta kerestem olyan süthető gyurma receptet, ami hófehér színű. Végül találtam is az inspirativ.hu (arról már írtam korábban, hogy milyen nagyszerű hely) oldalon keresztül Adrienn kuckójában, mely a következőkből áll össze:
Kell hozzá fél csésze kukoricakeményítő, egy csésze szódabikarbóna, 3/4 csésze víz.
Először a porokat összekeverjük, majd a vízzel elvegyítjük. Közepes-alacsony lángon “főzzük”, amíg sűrű gyurmává nem válik. Fóliába csomagolva kihűtjük.
80 fokra előmelegített sütőben szárítjuk a kész díszeket, félúton megforgatva, egy órán keresztül.
Amikor kiszáradt és kihűlt, festhető.

Én ezt az egészet megvadítottam egy kis csipkével, amit először egy csempekészítőnél láttam:

Kinyújtottam a “tésztát”, majd egy csipketerítőt ráhelyezve
megint keresztülmentem a nyújtófával. Így a csipke mintája belenyomódott.
Utána pogácsaszaggatóval kisebb körlapokat vágtam belőle.
4. Elérkeztünk az utolsó előtti lépeshez melynek kellékei a következők:
Ragasztópisztoly segítségével a gyurmadíszeket ráerősítjük a söralátétekre, majd az utóbbira lyukat fúrva spárgát vezetünk át rajtra.
5. Ha mindezzel kész vagyunk, akkor krétával felírhatjuk, hogy mi található az edényben, és ha minden jól megy, akkor ezt kapjuk:

A kréta praktikus, mert ha királyunk megparancsolná, hogy több sót nem ehetnek alattvalói, mert a lánya azt merészelte mondani, hogy Édesapám úgy szeretlek, mint emberek a sót….
Na, akkor én csak letörlöm szivaccsal, és felírok valami mást az üvegre :)))
Arról, hogy mi készült a maradék gyurmából, hamarosan hírt adok!
Addig is jó alkotást!

Címke, címke, címke

Címke, vignetta, cetli, cédula….
De minek? Minek? Minek? Minek? (A.E. Bizottság után szabadon)

Apropó, vignetta! Tudtátok, hogy van egy olasz La Vignetta nevezetű étterem, ahol dzsessz zenét adnak elő esténként? Bocsánat, de névazonosság miatt idekívánkozott ez a téma.
Mellékesen megjegyezném, hogy sokkal kellemesebb a címkézés fontosságáról olvasni, ha a háttérben hangulatos zene szól. Nemde?!

És akkor most következzék, hogy mi végre van nálam ez a címke mánia. Először azt hittem, hogy Ő miatt. Mert Ő szereti nem oda rakni a dolgokat, ahová kéne. Aztán rájöttem, hogy nemcsak Ő, hanem én sem. Hiába tudom, hogy hol lenne a helye, ha egyszer mellette hívogat egy sokkal nagyobb placc. Na de mióta címkék vannak, nem lehet ezt megtenni. Egyrészt mert ott vannak azok a gyönyörű papírokból megkonstruált cédulák, amelyek csábítóan magukhoz vonzanak. Másrészt – ha az előbbi még sem válna be – akkor a rajtuk felfedezhető szigorú fekete betűk, melyek rendre utasítanak.
Most pedig lássunk is egy párat azok közül, melyeket eddig készítettem:

WC-papír gurigából stílusosan a fürdőszobaszekrénybe.
Leírás itt olvasható.

A konyhai fiókokba VHS kazettákból készítettem.
Leírása itt.

Parafadugókból

Az orvosságoknak színes papírból alkottam címkéket.
Leírása itt

A konyhai rendszerezőnk elkészítése pedig itt található.

És végül következzék a legutóbbi címkézésem, amit a Pax szekrényünk másik felén hajtottam végre (a kétajtós rendszerezéséről itt lehet olvasni)

A rumlik országa.
Ne kérdezzétek, hogy annak az Ikeás szatyornak
mi a teendője a porszívónk fölött, és azt se,
hogy az a rozsdás sámli mit keres alatta.

Igen, a polcok csavarokkal lettek alátámasztva.
A polcokon pedig nem volt élvédő fólia, mert
egy régi szekrényünket hasznosítottuk újra
(azaz Ő felaprította)

Először kezelésbe vettem a polcokat:

A polcok oldalára a vasalót legmagasabb
fokozatra állítva
rávasaltam az élvédő fóliát.
A csavarokat is kicseréltem polctartóra.

Aztán jöhetett a rendszerezés:

Mintás papírokra felírtam, hogy az adott polcokon mi található,
majd kétoldalú ragasztóval rögzítettem.
No és ha még kosár is volt, akkor azokra külön is a beltartalmát.
Még egy kép a porszívó nélkül is.

Amennyiben rajtam kívül más is a címkézés hatása alá került, ne aggódjon, még további ötletekkel rukkolok elő. 🙂

Pax története, avagy rendszerezés a vászonneműknél

Az alább szereplő részlet egy interjúból lett kiollózva. Az alanya pedig nem más, mint a híres-nevezetes Pax.

– Éveken keresztül abba a kék-sárga csíkos szórakozóhelyre jártam. Nem titkolom, ismerkedés céljából. Volt is ott egy pár formás ajtó, akikkel szemeztem és néha még táncolni is felkértem némelyiküket. De tudtam, hogy egyikük sem az igazi a számomra.
– Milyennek képzelte el az igazit?
– Hát mint Ő (mosolyog a párjára). Legyen konzervatív és dögös egyben! 🙂 Tudja, ahonnan én származom, ott minden számításba jöhető egyed egy idő után túl sablonossá, egy tucat kategóriába sorolhatóvá vált. Néha még össze is kevertem őket (nevet). De Ő egyedi, megismételhetetlen. Egyből tudtam, hogy vele élem le az egész életem!

Megszólaltattuk a főbérlőt (Kucorgó anyámkája) is, akinél a pár szobát bérel.
– Hogy is történt pontosan az eset?
– Évekkel ezelőtt vettünk egy PAX gardróbvázat az Ikeában. Azt tudtam, hogy valami egyedi ajtót szeretnék hozzá. Ekkor jött az ötlet, hogy azzal a csempével borítsuk be, ami régebben a szüleim fürdőszobájában volt.  Apukám anno (mielőtt lakásfelújításba kezdtek volna) egyenként szedte le nekem a falról, ezért különösen értékesek számomra. Az ajtó alapját asztalossal készíttettük el (előtte pontosan megterveztem, hogy mekkora “ablakokat” és milyen mélységben kell hagyni). Aztán jöhetett a csempézés (korábban mindegyiknek megtisztítottam a hátulját az esetlegesen rajta maradt csemperagasztótól). Ebben anyukám volt segítségemre. Pontosítok, inkább én voltam az ő segítségére, mert a munka oroszlánrészét ő végezte el. (Akkor én már a 8. hónapban jártam nagyobbik Picinykémmel, és hasam hőlégballon nagyságú formája valahogy nem passzolt a burkoláshoz.). Végül ez lett az eredménye:

 

És akkor most kukkantsunk bele! Egyenlőre csak a kétajtós részlegre:

Mondhatnánk, hogy minő borzalom, de ennél az egyajtós rész ezerszer rosszabb.
A fiókos részek rendszerzése – nadrágszár segítségével – már korábban megtörtént, és örömmel jelentem, hogy azóta is tartja a formáját (itt olvasható).

Most pedig következzék az attrakció, azaz a “milyen lett az átalakítás után” kedves alanyunk:
Tekintsük meg részleteiben is:
Ez itt a felső két polc.
A címkéket színes papírból vágtam ki, és kétoldalú ragasztóval rögzítettem.
Mindegyikre felírtam, hogy mögötte milyen vászonnemű foglal helyet
(pl.: szimpla lepedő, dupla lepedő, szettek, stb)
Felhasznált anyagok a rendszerezéshez:
Színes papírok, kétoldalú ragasztó, VHS videókazetta, ragasztóstift.
És akkor felmerül a kérdés az emberben, hogy kerül ide a kazetta? Hát ezért:
A rakoncátlan törölközőket hivatott kordában tartani.
A törölközők eddig az alsó fiókban foglaltak helyet, de a többségük kikerült a szekrényen kívülre
(hamarosan megmutatom az új helyüket).
Szóval ez itt a maradék.
A kazetták élét szintén mintás papírral vontam be, majd kétoldalú ragasztóval
a polchoz erősítettem. Ügyelni kell, hogy a kazettának a vignettás fele kerüljön a polc felőli oldalra,
mert a másik fele nem a stabilitásáról híres.
(kazettákat már újrahasznosítottam korábban is, melyről itt lehet olvasni)
Végül következzenek az alsó polcok. Ebben az esetben célszerű a címkéket felülre és nem az élre ragasztani. A fiókokra masni segítésével rögzítettem a papírokat (a képen W mint wellness). Csak és kizárólag azért, hogy ők se maradjanak ki a jóból. 🙂
Mondhatnám, hogy a PAX-os történetnek itt a vége, fuss el véle, de még adós vagyok a szimpla ajtós részleggel. Szóval folytatás következik hamarosan!
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!