Kucorgó ÖKORGANIZÁCIÓ

Reklamáló ülőalkalmatosságaink, avagy a székeink batikolása

Képzelt “riport” étkezőszékeink egyikével

– Most tényleg minket így hagysz? Félig-meddig pucéran? – kérdezte a főszóló.
– De hát évek óta így vagytok. – próbáltam mentegetőzni.
– Csak azért, mert anno az ülepünknél kisebb plasztikai műtétre volt szükség, még nem kéne mindenki figyelmét felhívni rá. Ráadásul a legkényesebb testrészünk! Mégiscsak kaphatna valami “takarást”!
– Csak halkan megjegyezném, hogy az nem kisebb korrekció volt, hanem komplett csere! Egyébként milyen színű “fedésre” gondoltatok?
– Hát az asztal lába tetszik nekünk! Az egy jó szín! És ha már a fal csíkos mögöttünk, akkor nem lehetne azt nálunk is megoldani?
– Örülök, hogy így figyeltek a részletekre. – válaszoltam – Amúgy vízszintes vagy függőleges csíkozásra gondoltatok?
– Hát… inkább úgy körbe-körbe! Sőt, legyen olyan batikolt hatású mint amilyenre az ékszertartó baba ruháját csináltad.

Színátmenetes mi? Ezek a székek feladták nekem a leckét!

Inspirációnak itt van még egy pár bútor, akik szintén kisebb fejtörést okozhattak tulajdonosaiknak:

 

forrás

 

Most pedig lássuk, hogyan alakultak át a mi reklamáló székeink:

1. Az alap így nézett ki. Alaposan letisztítottam, majd jött a festés.

Az ülőrész évekkel ezelőtt ki lett
cserélve, és azóta sem lett lekezelve
a nyers fa.

2. Kívülről befelé haladtam. Az alapszín a doboza szerint levendulaszín, de inkább zöldes beütése van mint kékes. Minden sáv egyre világosabb befelé haladva, ezért egyre több fehér színű lazúrt öntöttem az alapszínhez. Az első kört körülbelül 5 cm széles sávban festettem fel ecsettel az ülőrész szélétől. A második csíknál már a fedő személyében segítségre találtam. Az a jó a batikolt hatású festésben, hogy a kontúrokra nem kell ügyelni. Viszont figyelni kell, hogy amikor a fedőt leemeljük, akkor a kerülete alatt összegyűlt festéket el kell maszatolni, mert különben száradás után nem lesz szép egyenletes a felület.

3. A 3. sáv felfestéséhez szintén egy fedőt használtam. Pontosabban egy üvegedény fedelét.  A legbelső körlapot pedig ugyancsak szabad kézzel festettem be, akárcsak a legelsőt.

4. Végül a székek végső formája:

5. Előtte és utána kép, hogy még inkább érzékeljük a különbséget 🙂

Ui.: Székeink azóta csendben vannak, valószínűleg elégedettek magukkal. Legalábbis én velük igen. Remélem nektek is tetszenek 🙂

Bízd a babára az ékszereidet!

A színátmenetes batik jött, látott és győzött (ismét). Nem csak a divat és lakberendezés világát, a cukrászatot és a fodrászatot kebelezte be, de engem is. Na jó, engem már 20-25 évvel ezelőtt is levett a lábamról. Akkoriban a barátnőimmel mindent batikoltunk, ami csak a kezünk ügyébe került: nadrágot, szoknyát, pólót, ágyneműt, terítőt, ágytakarót. Semmi sem érezte magát biztonságban körülöttünk. Elkaptuk, és belevetettük a festékes fazékba.
Később aztán – véleményünk szerint –  akkora tökélyre fejlesztettük eme technikát, hogy már egy vállalkozáson törtük a fejünket (12-13 évesen). Mindenki feltörte a kis malacperselyét – mert hát anyagi és nemcsak szellemi tőkére is szükségünk volt -, majd kiszámoltuk, hogy hány tasak ruhafesték jön ki belőle. Miután ezzel megvoltunk, már csak a színárnyalatok kérdésében kellett dűlőre jutnunk. A papagájsárga színt illetően négytagú csapatunk egyik fele szinte vérre menő harcot vívott a másikkal. Végül – sebeink nyalogatása közben – pár darab megrendelésében kiegyeztünk. Aztán ott volt a korallszín. Miután egyikünk sem volt még a tengernél (na jó, egyikünk volt Bulgáriában, de ott nem ütközött korallba), ezért ennek a színárnyalatnak a felderítése komoly kutatómunkát igényelt. Tetszett, győzött.
Megírtuk a levelünket a “Kedves néni!” -nek (ő volt a gyártó), majd mikor megérkezett a 200 db ruhafeséket számláló csomagunk, már csak a pólókat kellett volna hozzá beszerezni. Na igen, kellett volna… Hát ebből sem gazdagodtunk meg :)! Viszont valamelyikünk szekrénye alján lapul 200 db festék. Nem nálam, az tuti :)!

ombre
forrás

Miután megcsodáltuk, hogy a profik mi mindent képesek ombre stílusban előállítani, most lássuk, én mire jutottam vele:

Csipketerítő és a választott királykék szín.
Ázik a csipke a festékben.

A színátmenetes festés módja, hogy a középső színárnyalatnál csak addig tartjuk az anyagot a festékben, amíg épphogy be nem fogja, majd utána kihúzzuk. Én a mosogatónkba tettem egy lavórt, és a már festeni nem kívánt részt a mosogató peremére fektettem fel. A legalsó részt minél tovább tartsuk a festékben (akár órákig is). Ha a festék már alaposan befogta, akkor kiöblítjük az anyagot, majd megszárítjuk.

Festés és száradás után a terítő.

Most pedig következzék, hogy mi lett a csipke sorsa:
Egy aukciós portálon vásároltam ezt a gyermek
próbababát.

Felerősítettem rá világoskék szalagokkal a terítőt.

Hátulról.

Oldalról.
Naná, hogy ékszertartó lett belőle. 🙂

Nyakláncokkal, fülbevalókkal megpakolva.

A próbababa hungarocellből van, ezért gombostűt is
bele lehet fúrni. Arra pedig jöhetnek a nyakláncok.

A hátába is szúrtam egy pár gombostűt
medálltartó gyanánt.

Hát nem egy megbízható baba? Nyugodtan ráaggadhatom az összes ékszeremet 🙂

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!