Kucorgó ÖKORGANIZÁCIÓ

A hajtogatás rejtelmei

Van egy dal, amely évente többször részévé válik életünknek. Először csak csendben, alig hallhatóan dúdolja az ember, később fütyörészi, aztán fütyörészi, búgja és hangosan üvölti egyszerre reggel, délben és este, valamint a kettő között.
A dal a következőképp hangzik: “10 nap múlva megyünk Ikeáááááábaaaaa!” (zeneszerző: Kucorgó anyámkája, szövegíró: Kucorgó anyámkáka). A szöveg természetesen nem ennyire egyszerű: napról napra változik, amolyan visszaszámlálás szinten. 🙂
Ennyi, ezt viszont a végtelenségig tudom énekelni. Unalmas? Nem, a családom szerint idegtépő. Engem viszont valamiért felvidít. 🙂 És ha ott leszünk, akkor veszünk egy komódot. És ha hazavisszük, összeszereljük, és olyan gyönyörűségesen bele fogok pakolni, ahogy az alábbi videón látható.

Azonban mielőtt belemerülnénk a hajtogatás rejtelmeibe, felhívnám arra a takaros asszonyságra a figyelmet, aki kiokít minket ezen a téren. Én nem szoktam elsőre ítélni. Tényleg nem. De van ebben a nőben valami…

Ha filmrendező lennék:

1) Kategória: thriller
Jane-nek egyetlen fia a mindene. Akinek egy napon aztán megismeri újdonsült asszonykáját. Onnantól kezdve szörnyű dolgok történnek. Jane már nem ura önmagának. Végül egy ködös reggelen velőtrázó sikolyra ébred a szomszédság…

2) Kategória: vígjáték
Jane-nek egyetlen fia a mindene. Akinek egy napon aztán megismeri újdonsült asszonykáját. Onnantól kezdve szörnyű dolgok történnek. Jane már nem ura önmagának. Végül egy ködös reggelen velőtrázó sikolyra ébred a szomszédság…

Mindenkinek szép napot és jó alkotást kívánok!

A zoknik rejtélyes esete

Hétvégén átválogattam a zoknikat. Lehet, hogy kicsit sűrűbben kéne ezt megtennem? Ugyanis összesen 17 darab páratlan lábfej-ruházatot találtam. Ezen pedig elgondolkodtam.
Véleményem szerint ami mindenkor foglalkoztatta az emberiséget, az nem az örök fiatalság titka, nem az, hogy hogyan lehet mezei kőből aranyat előállítani, hanem hogy hová tűnik a zoknik másik fele. (Helyesbítek: nem mindenkor, csak amióta egy embernek több zoknija van, és a mosógép használathoz is lehet némi köze.)
Ennek a titoknak a felderítésére illetve megfejtésére több millió ember is vállalkozott. Ha csak google-viszonylatban nézzük, nagyjából 483 000 magyar nemzetiségűt foglalkoztat a kérdés. Fórumok újra és újra visszatérő témája; vannak, akik szavazásra bocsátották a zoknik eltűnésének rejtélyét és vannak, akik komplett tételeket dolgoztak ki reá vonatkozóan. Szőttek róla meséket, írtak novellákat. Egyesek szerint a mosógép a ludas a dologban, mások szerint az ufók vagy más zoknicsenő lények, és hát a fekete lyuk létezéséről sem feledkezhetünk meg. Őszintén szólva én is az utóbbira gyanakszom, de a többséggel ellentétben a helyét nem a mosógépbe tenném (bár lehet, hogy neki is van vaj a füle mögött). Csak annyit tudok, hogy itt van valahol a lakásunkban. Szívesen megkérdezném róla az illetékest, de ő még csak ott tart a szókincsét illetően, hogy apa, anya, mama, baba. Félek, hogy a fekete lyuk, alagút-effektus, alfa-bomlás, kvantummechanika, hullámfüggvény szavakat (részletesebben a Mensa HungarIQakán: Kvantumzokni cikkben) csak igen későn fogja felvenni repertoárjába. Ezért csak a megfigyeléseimre támaszkodhatom: kisebbik Picinykém odalibben a szárítóhoz, elterelő mosoly, majd megragad egy (fél pár) zoknit, elindul vele, és mikor visszatér egy körről, a kezében semmi, azokon a területeken, ahol járt, sehol egy árva zokni. Mi erre a magyarázat? Ez evidens! Talált egy titkos átjárót egy párhuzamos dimenzióba. Elképzeléseim szerint a másik világban élő asszonyka – amikor nálunk eltűnik egy darab zokni, és ott felbukkan – széttárja a karját, és nagyot sóhajtva közli a férjével: “Én nem értem, hogy már megint hogy került ide egy újabb fél pár zokni!” Ugyanakkor ez a fehérnép nem esik kétségbe, mert az ő világukban fél pár zokni újrafelhasználó üzemek kiépített hálózata van. Minden településen felvevőhellyel, amiket végül kamionok karavánja szállít a gyárakba, ahol ügyes asszonykezek némi gépezetek segítségével szőnyeggé, zoknibábbá, kanna melegítővé, tűpárnává, és még ki tudja mivé alakítanak át. Szerintem mi évtizedekkel le vagyunk maradva tőlük ezen a téren :).
Végül lássuk, hogy mit kezdtem azokkal a lábtyűkkel, fuszeklikkel, harisnyákkal, akik még boldog házasságban élnek (ja, a megbízható harisnyák fizikailag is összekötötték életüket):

Az Ő részlege 🙂 zoknik és alsógyatyók keveréke
A rendszerezés után

Ez volt nagy harci helyzet az én alsóneműs fiókomban

Ez pedig a jelen és jövő: gondosan elkülönítve bugyi, derékmelegítő,
trikók, melltartók, fürdőruhák.
Csak semmi vegyülés!

Tudom, borzalom! Ha kihevertétek a zoknis fiókom látványát,
akkor nézzétek mi lett belőle eggyel lejjebb!

Így már oké, nem? Élére állítva a harisnyák és cicanacik 🙂
A válaszfalak mikor még nadrágoknak álcázták magukat.
Hipp-hopp, anyukám varázskeze átváltoztatta őket.
Naná, hogy a zsebeket zokni és harisnya tárolásra is lehet használni.
Köszi anyukám :)!

Vannak, akik a páratlanok közül reménykednek benne, hogy újra társra találnak. Gondoltam, segítek benne:

Jóképű, fekete zokni keresi párját. Kedvenc napja a hétfő. Olyan párt keres, aki el tudja fogadni munkamániáját, ugyanis megpróbáltam összehozni SUNDAY zoknival, de annyira különböző egyéniségek, hogy 5 percig sem bírták együtt. “Munka az első, de utána hozzád bújok” jeligére kérjük a jelentkezést.

Nyugdíjas kora ellenére még aktív, de az élet viharától kissé megtépázott küllemű zokni keresi a párját. “Együtt sétáljunk a naplementébe (tengerpart kizárva)” jeligére várom a válaszokat.

Kedves, élénk, melegszívű lábtyű keresi társát. “Jó hozzám bújni” jeligére.

Csöves vagyok, de attól még magányos. Olyanok jelentkezését várom, akiket nem zavar, ha a híd alatt alszunk. “Lyukason, de szabadon” jeligére kérem fényképes válaszokat.

A maradék 13 darab a karrierjére szeretne a továbbiakban koncentrálni. Pályát módosítottak, és a takarítóiparban helyezkedtek el mint portörlők. Egyelőre tetszik nekik :).

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!